Hosszú út vezet a Somogy megyei Kazsokra és Büssüre, még Siófoktól is, ahol találkozunk a vasútállomáson a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársaival. Dombra fel és dombról le autózunk Külső-Somogy lankáin, mire a két, egyenként háromszáz lelket számláló település közül a közelebbire, Kazsokra érünk.
Torna és ebéd Kazsokon
A művelődési ház előtt állunk meg, amely egyben családsegítő központ és polgármesteri hivatal is. Főzőklubra jöttünk, de korábban érkeztünk, így láthatjuk, hogy kis csapat gyülekezik délben a „székes tornára”, ami főleg időseknek tartott mozgásfejlesztő foglalkozás. Ahogy belépünk, megszokott magyar művelődési házi életkép fogad minket: a falon festmények viharról, aratásról, pipacsokról, valahonnan mulatós zene szól, a színpadot vastag, barnás színű függöny takarja. A tornával még egy nénire várnak.
Egy hölgy azt mondja, hogy korán mennie kell majd, mert valaki letörte a Magyar falu program tábláját, és ki kell cserélni. Rögtön találgatni kezdik, ki és miért csinálhatta. – Akinek ennyi ereje van, menjen kapálni – hozza meg valaki a végső ítéletet a táblatörés ügyében.
Ahogy az addig hiányzó hölgy megérkezik, igazi magyar zenés torna kezdődik, egymást váltják a dalok és a gyakorlatok: „Az a rendes iparos, aki mindig italos”... emelkednek a karok... „megkeressük azt a kislányt holnapig”... köröznek a vállak... „nekem csillog, nekem ragyog esténként”... felhúzódnak a lábak... „daridaridom”... nyújtjuk a hátat...
– A településen nincs iskola és óvoda, a gyerekek a közeli Igal községbe járnak – ezt már a torna után osztja meg velünk Szekér Andrea, a Jelenlét Pont munkatársa. 2023 óta működnek egyébként Kazsokon. A programjaikon a legfiatalabb résztvevő négy hónapos, a legidősebb nyolcvankét éves. Tartanak baba-mama klubot, a kisiskolás gyerekekkel házi feladatot írnak és együtt játszanak, az ifjúsági klubban pedig a beszélgetés mellett a foci, puzzle vagy más játék is előkerül. A felnőtteket főzőklubba, kirándulásokra várják, és a nyugdíjasoknak is igyekeznek közösséget szervezni. – A jelenlétprogramok arról szólnak, hogy az egész falu minden korosztályát megszólítsuk, a pici gyerekektől elkezdve az idősebbekig – mondja Szekér Andrea.
A településen nem sok szórakozási lehetőség van, a Jelenlét Pont a közösségi élet egyik központja. De a munkatársak a családokhoz, idősekhez is rendszeresen ellátogatnak, mindenkivel személyre szabottan foglalkoznak. A faluban sok az idős ember, és sokuk esetében a család is távolabb él. Szekér Andrea elmeséli, hogy közülük a hölgyeknek például anyáknapjára vittek virágot és egy kis ajándékot. – Próbálunk mindenkivel foglalkozni, mindenkihez odaérni és úgy intézni, hogy mindenkihez legyen egy-két jó szavunk, mert ez nagyon fontos – osztja meg a Jelenlét Pont munkatársa, majd hozzáteszi: – Ha az ember bizalommal és szeretettel fordul az emberek felé, akkor megnyílnak – hangsúlyozza. Szerinte nincs olyan dolog, amit ne lehetne megbeszélni, megoldani. – Problémája mindenkinek van, azért vagyunk emberek, hogy segítsünk egymásnak – hívja fel a figyelmet Szekér Andrea.
A programok egyik állandó résztvevője Rajczi Jánosné Ilonka néni. Szereti, hogy rendszeresen van sütés-főzés vagy valamilyen más tevékenység, és közben meg lehet beszélni az ügyes-bajos dolgokat. Elmondja, hogy az ünnepekre is mindig készülnek valami különlegessel, március tizenötödikére például kokárdákat horgoltak, farsangra pedig álarcokat készítettek. Úgy emlékszik, hogy a Jelenlét Pont nyitása előtt a faluban a jeles alkalmakon voltak ünnepségek, de rendszeres programok nem nagyon. Ilonka néni egyébként tősgyökeres kazsoki, a szülei, a nagyszülei és a dédszülei is itt éltek. Meséli, hogy régen a falunak volt két iskolája alsó-felső tagozattal, volt helyben lakó lelkész, akinek a felesége foglalkozott velük, gyerekekkel. De aztán ez megszűnt, a fiatalság pedig elköltözött, amikor lehetősége lett, és jött a pangás időszaka. – Most próbálunk újra éledezni, református gyülekezet van, kevesen vagyunk, de a mostani lelkészünk nagyon aktív – mondja el Ilonka néni, és hozzáteszi: – Jó lenne, ha többen lennénk, vagy eljárna mindenki a gyülekezetbe, aki református.
Ahogy a polgármester asszonnyal való beszélgetésre készülődünk a település főterén, a háttérben néhány közfoglalkoztatott a napi munka után épp hazafelé indul, a polgármester egy-két szót vált egyikükkel. Itt mindenki ismer mindenkit.
– A Jelenlét Pont településünk életének szerves része, nálunk az a szokás, hogy akármilyen rendezvény van, akkor összehívom a kézműves csoportot, a Jelenlét Pont munkatársait, a roma önkormányzatot, a könyvtáros kollégákat, és mindent együtt csinálunk – tájékoztat Pápai Zsoltné, a település polgármestere. Megosztja, hogy nincs hivatalos nyugdíjasklubjuk, így jött az ötlet, hogy legalább heti egy alkalommal tartsanak valamilyen alkalmat az időseknek, akik nemcsak összejárnak, de tevékeny, hasznos tagjai a közösségnek: például farsangkor nemcsak az Ilonka néni által említett álarcokat, de a kultúrházat is ők díszítették.
A Jelenlét Ponton tavaly az óvodáskorú gyerekek ajándékcsomagot kaptak, benne ágyneművel, tisztálkodószerekkel és -eszközökkel, valamint fejlesztőjátékokkal – idézi fel a polgármester. Az óvodáskorúak egyébként huszonketten vannak idén Kazsokon. Pápai Zsoltné a vetőmagcsomagok osztását is említi, amely több olyan embert is kertészkedésre indított, akik korábban nem vetettek a kertjükben.
A sok beszélgetés után terített asztallal várnak minket, a főzőklub nehezéről lemaradtunk, de élvezhetjük az eredményét: gulyásleves és pogácsa kerül az asztalra. A házi készítésű erőssel a gulyásleves ebben a nagy melegben valódi izzasztókúra, afféle magyar szauna, de megéri, mert jólesik minden kanállal. Közben az asztalunknál ülő idősek régmúltbeli és múltheti történéseket felváltva mesélnek a falu történetéből. A kiadós ebéd és a szörp után lassan indulnunk kell a szomszédos településre, Büssüre, ahol már az ebéd utáni kávéval várnak minket a Jelenlét Ponton.
Táncház Büssün
Büssün csak egyszer megyünk túl a Jelenlét Ponton, ami itt egy családi házban működik. Mondják is a munkatársak, hogy a faluban az előző tulajdonos után még ma is csak úgy ismerik, hogy Irénke néni háza. A településen 2024 tele óta működik Jelenlét Pont, kezdetben a kultúrház adott neki helyet, idén áprilisban költöztették át ebbe a családi házba. – Azóta sokkal jobb lehetőségeink vannak az események szervezésére, mert külön helyiségekben tudjuk tartani a különböző korosztályoknak szóló programokat – meséli Páli-Erdélyi Barbara, a Jelenlét Pont munkatársa. Miközben a konyhában főzőklub dolgozik, az előtérben a gyerekeknek tudnak tanodai foglalkozást tartani, a nagy udvart pedig a szünidei és sportprogramok során tudják használni. Azért is fontos, hogy egyszerre több programot is tudjanak tartani, mert a családok sokszor együtt mozognak. Páli-Erdélyi Barbara elmondja, hogy rendkívül változó, hogy egy nap ketten vagy tizenketten jelennek meg egy-egy eseményen, de havi szinten kilencven ember fordul meg a Jelenlét Ponton, a háromszáz fős faluban, ahol óriási gond, hogy kevés szórakozási lehetőség, közösségépítő esemény van a falunapon kívül.
A Jelenlét Pont munkatársai megmutatják a nagy udvar végében kialakított kiskertet is. Gondot jelent a faluban, hogy sok családban teljesen elveszett a mezőgazdasági tudás, és még olyanok is akadnak, akik úgy nőttek fel, hogy nem látták a szüleiket bejelentett állásban dolgozni, mert kevés a munkalehetőség. A kiskert kialakításánál például többeket meg kellett tanítani alapvető dolgokra is: hogyan ássanak, hogy fogják a kapát, miért kell elültetni a krumplit. Ingyen vetőmagcsomagot is osztottak a faluban, aminek néhányan nagyon örültek, de csak a kapott csomagok felét sikerült kiosztaniuk. A családok hozzáállása rendkívül különböző, de mindenkinek próbálnak úgy segíteni, hogy ne csak egyszeri támogatást adjanak, hanem tudást is.
Lassan indulnunk kell a mai eseményre, amit a kultúrházban tartanak: egy cigány táncházba. A kapuban kifelé menet szembejön egy család, és az édesanya mondja, hogy elfelejtették volna az eseményt, ha Inez, a kislány az óvodából hazaérve nem mondja nekik, hogy ma van az általa nagyon várt program.
A büssüi kultúrház hangulatában nem sokban tér el a kazsoki teremtől, talán csak kicsit nagyobb. A táncház három lány és egy fiú bemutatójával kezdődik. Amíg a nagyobbak néha erőteljesen, de méltóságteljesen táncolnak, a legkisebb lány lába géppuska gyorsaságával jár a cigány ritmusokra. A kezdeti bemutató után következhet a közönségtánc, mindenkit táncba hívnak, de elsősorban a gyerekeket. Van, aki azonnal ugrik, van, akit noszogatni kell, de hamar öt kislány áll sorban, a legkisebb alig három-négy éves lehet. Akad, aki táncikál, de van, aki szabályosan ropja. Hamar beáll hozzájuk egy szépen kiöltözött idős asszony is. A Jelenlét Pont munkatársai mondják, hogy ő már várta ezt az alkalmat, mert fiatalabb korában nagyon szeretett táncolni. A fiatalabb fiúk cikinek érzik a helyzetet, nem nagyon lehet őket rávenni a táncra, de az anyák néha csatlakoznak a gyerekekhez.
– Kiskorom óta táncolok, az unokanővérem kezdett tanítani, aztán egyre jobban jöttek a lépések, volt, hogy a testvéreimmel minden délután több órán át táncoltunk – mondja el nekünk Gyuricza Kiara Larissza, a bemutató egyik fiatal táncosa. Azóta is táncolnak, fellépésekre járnak, és nagyon szeretik tanítani másoknak a lépéseket, főleg gyerekeknek. A Jelenlét Ponton is tanították már táncolni a falubeli gyerekeket, de a testvéreivel és a barátaival a többi programot is látogatják. Elmondja, hogy a kedvencei a kreatív foglalkozások, amikor ünnepekre vagy anyák napjára ajándékot, képeslapot készítenek. Akinek nincs internete, annak személyesen viszik el a programok hírét, egymásnak is szólnak a fiatalok. – A Jelenlét Ponton jó társaság alakult ki, és hasznos, hogy megjelent a faluban, mert sokan járnak oda – jegyezte meg Gyuricza Kiara Larissza.
Ugyanezen a véleményen van Borsi Péter is, aki Büssü és Kazsok református lelkipásztora. Véleménye szerint fontos ez az állandó jelenlét és a rendszeres programok mindkét faluban. Ő két éve költözött Magyaratádra, és több környező településen foglalkozik a református gyülekezettel. Mindkét helyen apró a gyülekezet, de annál lelkesebb. Elmondja, hogy dolgoznak a kazsoki templom felújításán, és a büssüit is szeretnék újra használható állapotba hozni. – Még jóval előttem volt itt cigánymisszió, amit szerettek, nagy létszámmal működött, de az akkori lelkipásztort megválasztották egy másik gyülekezetbe, utána pedig sűrűn váltakoztak a lelkészek, és most újra kell építeni a korábbi bizalmat, ami erodálódott – meséli Borsi Péter, aki szerint látható, hogy az embereknek van igénye az ilyen programokra és foglalkozásra, és ha szeretettel fordulnak hozzájuk, akkor hálásak tudnak lenni. – Ha a szórványvidéken létrejön egy Jelenlét Pont, és sikerrel működik, az Istennek egy áldott tevékenysége – emeli ki a lelkipásztor.
Ahogy elbúcsúzunk a két településtől, nehéz gondolatban nem vissza-visszarepülni. Nemcsak az autóban beszélgetünk a látottakról-hallottakról, de még napokig odakalandoznak a gondolatok, és minden ilyen utazás egyre bizonyosabbá teszi, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat – és minden más hasonló szervezet – Jelenlét Pontokon dolgozó munkatársai fontos és nehéz feladatot látnak el: olyanoknak igyekeznek híd maradni, akik egyre inkább elszakadnak a társadalomtól földrajzi elszigeteltségük vagy épp vagyoni helyzetük miatt. Nem tehetünk úgy, mintha Magyarország térképén Kazsok vagy Büssü helyén csak üres foltok lennének, az ottaniaknak egy segítő kéz vagy néhány jó szó a világot jelentheti.