A jókedvű adakozót szereti az Isten

Mozgalmas hetek állnak az MRSZ mögött. Lezárult a Radírozzuk ki a különbségeket! elnevezésű tanszergyűjtési akció, elkészült az új logisztikai központ Ebesen, és milliós értékben osztottak ki higiénés adományt huszonöt intézmény között. Mi alapján döntenek arról, kinek segítenek?

Egyrészt fontos a személyes kapcsolat. Az MRSZ sok gyülekezettel, intézménnyel tartja a kapcsolatot az egyházon belül és azon kívül is. Megpróbálunk minden, a látókörünkbe kerülő rászorulónak segítséget nyújtani. De az elsődleges partnerek alapvetően a gyülekezetek és a református intézmények. Mivel az országban több helyen van irodánk – például Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Vásárosnaményban és Ózdon –, leginkább innen jönnek be az információk arról, hogy kiknek segíthetünk, és mire van szükségük. Természetesen engem is gyakran megkeresnek személyesen, telefonon vagy e-mailben lelkészek, intézményvezetők, hogy támogassuk őket vagy a gyülekezetük egy-egy családját. Arra is van példa, hogy az utcáról térnek be hozzánk segítséget kérni, amikor meglátják az irodánk falán a táblát. A nemrég lezárult tanszergyűjtési akciónkban is voltak olyan családok, akik személyre szabottan kaptak csomagot, mert korábban jelezték, hogy pontosan mire lenne szükségük.

Eddig is volt tanszergyűjtési akciója az MRSZ-nek, most nevet is kapott. Miért érezték fontosnak, hogy elkereszteljék?

Szerettük volna szemléltetni, érzékeltetni azt, hogy mi a célja ennek a programnak. Mert az, hogy tanszert gyűjtünk, mint sok más szervezet az országban, nem fejezi ki a lényeget: egyenlő eséllyel elkezdeni az iskolát. Célunk, hogy azok a gyerekek, akik családjukkal nehéz anyagi helyzetben vannak, ugyanúgy tudják elkezdeni a tanévet, mint akik olyan háttérből jönnek, ahol meg tudják nekik teremteni az iskolakezdés feltételeit. Ne a különbségek legyenek meghatározók. A gyerekek folyton méregetik egymást: neki milyen menő táskája vagy tolltartója van, ő pedig egy nejlonzacskóban hozza be a ceruzáit. Vagy éppen azt, hogy neki nincs cipője, mert aznap a testvére indult el hamarabb az iskolába, és ő vette fel. Szeretnénk, hogy ezeket a különbségeket adományainkkal segítsük kiradírozni az új tanév kezdetén, és minden szükséges eszköz a gyermekek rendelkezésére álljon.

Milyen eredménnyel zárult a program?

Hivatalosan július közepén indult és augusztus 31-én zárult az adománygyűjtés, de már a tanév végén meghirdettük, hogy ne a padlásra kerüljön a már nem használt tanszer. Idén százötven jó állapotú iskolatáskát, sok tolltartót, tornazsákot, egyéb iskolaszert és negyvenezer füzetet is kaptunk az adományozóktól. Az adomany.jobbadni.hu oldalunkon meghirdetett felhívásra 1,2 millió forint érkezett. A beérkezett tárgyi és pénzadományok összértéke megközelíti a nyolcmillió forintot.

Mi lett a pénzadomány sorsa?

Táskákat, tolltartókat és egyéb taneszközöket vettünk belőle, mert láttuk, hogy amit adományba kaptunk, az nem lesz elég. Már a nyírbátori Kárpát-medencei református tanévnyitón elkezdtük a szétosztást, ott száz kisdiák kapott iskolatáskát, és szétosztottunk nyolcezer füzetet is.

Hogyan jutottak hozzá a negyvenezer füzethez?

Ezt egy magánszemélytől kaptuk, akivel egy másik adománygyűjtő programunkon keresztül kerültünk kapcsolatba. Amikor nálunk járt, látta, hogy vannak a raktárunkban taneszközök. Azt mondta, hogy van neki „beragadva” egy csomó füzete, elfogadjuk-e. Természetesen elfogadtuk. Van, hogy ilyen módon hullik az ölünkbe adomány, amelyre nem számítunk. Ebből is látszik, hogy nincsenek véletlenek – valaki ezt felülről vezeti, irányítja.

Ezt a rengeteg adományt tárolni is kell valahol: az elmúlt időszakban több adománygyűjtő pontot is nyitottak, és saját logisztikai központot építettek Ebesen és Gelénesen.

Egy európai uniós pályázaton nyertünk infrastrukturális beruházásra hatszázötvenmillió forintot, ebből építettünk ezer négyzetméteres adománylogisztikai célú raktárt a Hajdú-Bihar megyei Ebesen, illetve kétszáz négyzetméteres logisztikai központot Gelénesen. További három településen, Pécsett, Szentesen és Alsóörsön pedig adománykoordinációs pontokat alakítottunk ki. Jelentőségük abban áll, hogy most először van saját, és nem bérelt logisztikai bázisa és raktára az MRSZ-nek.

Miért pont Ebesre került a logisztikai központ?

A pályázat elindulásakor Debrecenben és környékén próbáltunk megfelelő helyszínt találni, de sok szempontot kellett figyelembe venni. Debrecenben a megfelelő telkek túl drágák lettek volna az alapítványnak. Legközelebb Ebesen találtunk olyan területet, amely teljes mértékben megfelelt az elképzeléseinknek, és azt is láttuk, hogy a helyi gyülekezet és önkormányzat is örülne annak, ha az MRSZ ott építkezne. Háromezer négyzetméteres telken indulhatott el a munka, és most adhattunk hálát azért, amiért elkészült a központ. Tizennégy év után eljutott oda a szervezet, hogy végre saját logisztikai központtal, raktárral rendelkezik. Ez az egyik legmodernebb épületünk.

Mire elég ezer négyzetméter?

Rengeteg dologra. Az ebesi raktár két részre oszlik. Van egy nagyjából hétszáz négyzetméteres raktár, ahol olyan dolgokat tárolunk, amelyek nem igényelnek hűtést vagy fűtést. Ez a rész plafonig be van polcozva, akár hat méter magasra is pakolhatunk benne. Ezen kívül van egy kisebb, háromszáz négyzetméteres, hűthető-fűthető raktárrészünk is. Elfért még egy csomagolórészleg is, és jutott hely több irodának, illetve kiszolgálóhelyiségnek is. Kívül pedig hatalmas parkoló van, amely elég nagy ahhoz, hogy egy kamion megforduljon. Nagy dolog számunkra, hogy ez működhet. Ezek mellett Ebesen tároljuk a kutató-mentő csapatunk felszerelését is.

Hogyan lehet rávenni az embereket az adományozásra?

Az egyik kulcsa az adakozásnak, ha az adományozók látják, hogy célba jutnak a felajánlásaik. Ezt folyamatos tájékoztatással tudjuk elérni. Honlapunkon és közösségi oldalainkon rendszeresen közzétesszük, hogy mi történik a házunk táján. Sarkalatos pont még a személyes kapcsolatépítés is: ha gyülekezetekkel, magánszemélyekkel, cégekkel találkozunk, akkor elmondjuk, hogy milyen a munkánk, és megismerhetnek bennünket. Pont az az egyik fő célunk most, hogy jobban megismerjenek bennünket.

A jókedvű adakozót szereti az Isten – halljuk vasárnaponként a templomokban. Segít-e a hit és a keresztyén hozzáállás abban, hogy valaki adakozóbb legyen?

Szerintem igen. Az adakozás eleve része a keresztyén ember életének. Nem véletlen, hogy Pál apostol már a keresztyénség kezdetén gyűjtést hirdetett a jeruzsálemi szegények számára.

Számomra lényeges, hogy tegyünk jót egymással – leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben, ahogyan ezt Pál is írja a galatai gyülekezetnek címzett levelében. Keresztyénként tudom, hogy felelős vagyok a testvéremért, akivel egy hiten vagyok, és jól kell élnem a hitemmel azok felé, akik az egyházon kívül vannak. Én ezzel szeretném megmutatni a hitemet és a szeretetemet: segítek a rászorulóknak.

Létezik-e rossz adomány?

Vannak kevésbé örömteljes pillanataink. Például amikor felhívnak bennünket, hogy szeretnének adományt adni, csak nem tudják elhozni, menjünk el érte, és amikor megérkezünk, akkor azzal szembesülünk, hogy nekünk kell lomtalanítani a házat. Természetesen, ha már ott vagyunk, vállaljuk a feladatot. Ilyenkor megnézzük, hogy mi hasznosítható – még akkor is, ha látjuk, hogy normál esetben ezeket az adományokat valószínűleg már nem szívesen fogadnánk. Kaptunk olyan ruhaadományt is, amelyet már szégyelltünk volna továbbadni. Ezt úgy hasznosítottuk, hogy a Mentő Maci programban használtuk fel a mackók alapanyagához. Volt olyan is, hogy a munkatársak „legózták össze” az adományba kapott kerekesszékeket, mert hiányzott egy-két kerék vagy egyéb alkatrész.

Hogyan befolyásolta a koronavírus-járvány a működésüket?

Minket is váratlanul ért a járványhelyzet. Próbáltuk utolérni magunkat, és igyekeztünk megfelelően reagálni. Azt gondolom, hogy jól sikerült ez a vizsga. Sok helyre eljutottunk a vírus ideje alatt, annak ellenére, hogy a kollégákat is próbáltuk védeni úgy, hogy aki tehette, otthonról dolgozott. Tízezer körül volt a szeretetcsomagok száma, amelyeket eljuttattunk különböző falvakra, településekre. Ebben nagy segítségünkre voltak azok a futárszolgálatok, amelyek ingyen felajánlották segítségüket. Elindítottuk a bankkártyás támogatási formát is: a rászoruló családok kapnak egy-egy PIN-kód nélküli bankkártyát, amelyre az MRSZ havonta meghatározott összeget utal. Ebből élelmiszert vásárolhatnak. Százhúsz ilyen bankkártyát osztottunk szét, és jó tapasztalatokat szereztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy folytatni fogjuk ezt a kezdeményezést. A Mentő Maci programban a macik varrásáról ideiglenesen átálltunk szájmaszkok készítésre. Ezekből nemcsak a gyülekezetek és az intézmények kaptak, hanem az Országos Mentőszolgálat is.

Az elmúlt héten 5,5 millió forint értékben osztottak ki higiénés eszközöket. Mennyire számít nagynak az Essity Hungary Kft. felajánlása?

A tavalyi mérlegünk szerint 186 millió forint volt a természetben kapott és továbbadott adomány értéke. Ennek fényében a cég felajánlása igen jelentősnek számít. A higiéniai termékeket forgalmazó vállalkozás adománya 256 karton pelenkát, száznyolcvan szappanadagolót és kilencszáz liter folyékony fertőtlenítő szappant tartalmazott. Mindezt huszonöt intézmény között osztottunk szét.

Milyen terveik vannak az őszre?

Először is tudatosan készülünk a koronavírus-járvány második hullámára, illetve szeretnénk megtartani és tovább vinni a programjainkat. Gondolok itt a Szeretethídra, amely májusban elmaradt, de reménységünk szerint valamilyen formában meg tudjuk majd rendezni októberben. Szeretnénk meghirdetni a Több mint ötszáz elnevezésű akcióinkat a reformáció hónapjában, amellyel ebben az évben is kifejezetten a gyülekezetek missziós tevékenységét segítenénk. Idén is meghirdetjük a Szeretetdoboz tartósélelmiszer-gyűjtő akcióinkat és a Nyilas Misi Ösztöndíj Programot, mert mindig vannak újabb diákok, tehetséges tanulók, akiknek szükségük van a támogatásra. Az anyagi segítség mellett készülünk a lelki támogatásra is. Előbbi fontos és lényeges, de a lelkek ápolása még inkább fontos ebben az időszakban. Erre is szeretettel buzdítok mindenkit.