Az árvíz elleni küzdelemben szerepet vállaló munkatársakat és önkénteseket köszöntötte a Magyar Református Szeretetszolgálat szerda este a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának épületében.
A rendezvény kezdetén Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke felolvasta a napi újszövetségi Igét Máté evangéliumának 26. fejezetéből. Ezután imádságában köszönetet mondott azért az Úristennek, hogy „azok közé tartozhatunk, akik hiszik, vallják, és nem csak szavaikkal, hanem cselekedeteikkel, hogy te vagy a Krisztus, az Isten fia, a világ megtartója és megváltója”.
– Szeretnénk neked megköszönni azokat, akik most itt vannak, akik az árvízi nehéz időkben a te szeretetednek, megváltó irgalmadnak konkrét segítői, megjelenítői voltak. Köszönjük Urunk, hogy ezzel is hitelesíted a te ügyedet ebben a világban. Urunk, köszönjük az odaszánt, tőled kapott időt, erőt ebben a szolgálatban, és hadd köszönjük meg így, rád tekintve imádságban is mindazoknak az odaadó szolgálatát, akik most itt vannak. Te áldd meg őket egyenként is szolgálatainkban, szeretteik körében, abban a feladatban, ahová állítottad őket! Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) odaadó szolgálatait ezen és általában minden területen is – imádkozott a püspök. Steinbach József az imádság után a Zsinati Elnökség nevében köszönetet mondott mindazért, amit az önkéntesek és az MRSZ munkatársai az árvízi védekezés idején tettek, sok-sok gyülekezeten segítve. A Zsinat lelkészi elnöke ezt a mozdulat igehirdetésének nevezte és hangsúlyozta, hogy ma az emberek általában előbb látják meg a cselekedetet, a gyümölcsöt, és csak azután fogadják el az örömhírt, az evangéliumot.
Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány kuratóriumi elnöke hangsúlyozta, hogy amikor az egyház elnöksége köszön meg valamit, akkor valójában az összes gyülekezet, maga az egyház fejezi ki a köszönetét. Hangsúlyozta, hogy azok is részei voltak a védekezésnek, akik imádsággal, adományokkal vagy más módon támogatták az ügyet.
A kuratórium elnöke a 69. zsoltárt idézte és hangsúlyozta, hogy bizonyos helyzetekben nem átvitt értelemben kell érteni azt a könyörgést, hogy „ne sodorhasson el a víz árja”, hanem szó szerint ezt kéri az ember Istentől. Czibere Károly rámutatott, hogy ez a remény és Isten gondoskodása tartotta meg őket a nehéz időkben. – Amikor köszönetet mondunk az önkénteseknek, akkor valójában azt köszönjük Istennek, hogy küldött embereket a munkába, a szolgálatba – emelte ki. Hangsúlyozta azt is, hogy egy-egy falut megvédeni rengeteg ember áldozatos munkáját igényli. – Akit megvédenek, az nem is gondolja, hogy hány száz ember munkája kell ehhez – mondta, hozzátéve, hogy aki mégis belegondol, az mindezért Istennek ad hálát.
Végezetül kiemelte, hogy a mai magyar társadalomnak nagy szüksége van az összefogásra és a hiteles szolgálatokra, amelyek mozgósítani tudják az emberek szolgálatkészségét. – Ez a társadalom nem önző és bezárkózó, hanem nagyon is kész áldozatvállalásra és szolgálatra – fogalmazott Czibere Károly.
Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat szolgálatfejlesztési igazgatója köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek a munkálatokban. Beszédében kiemelte, hogy sokan kimentették magukat a feladatok alól, de végül egyre többen vállalták a szolgálatot. – A hét második felében már olyan sokan voltak, hogy volt, akit vissza is kellett utasítanunk – idézte fel az eseményeket Juhász Márton.
Példázatként Lukács evangéliumából hozta azt a részt, amikor egy ember vendégséget rendezett, de sokan kimentették magukat különböző indokokkal. Juhász párhuzamot vont a védekezés első napjaiban tapasztaltakkal, de háláját fejezte ki azok felé, akik később mégis csatlakoztak. Nagyon sokan készen álltak arra, hogy szolgáljanak – hangsúlyozta. Kiemelte az önkéntesek kitartását, különösen a kutató-mentő csapatét, amelynek tagjai „a legtöbbet tették bele”. Ők voltak azok, akik Dunabogdányt védték egy hétvégén keresztül, gyakorlatilag úgy, hogy néhány órát aludtak váltásban – emelte ki Juhász Márton. Végül köszönetet mondott a különböző szervezetek, intézmények és közfoglalkoztatott munkatársak áldozatos munkájáért, valamint a megváltozott munkaképességű kollégáknak, akik szintén részt vettek a védekezésben.
A megjelenteknek emléklappal és a Diaconia márkanévvel futó termékek közül egy-egy tornazsákkal köszönték meg az árvízkor végzett szolgálatokat. A Diaconia az MRSZ márkája: rászoruló, hátrányos helyzetű emberek ezzel a védjeggyel készítenek termékeket egyelőre két műhelyben.
Az ajándékok átadása után Karasszon Eszter gordonkaművész játékát hallgatták meg a résztvevők, majd megtekinthették az MRSZ önkéntességre buzdító kisfilmjét.
A rendezvényt Nagy Gábor, az MRSZ ügyvezető igazgatója zárta le, aki arra bátorított mindenkit, hogy a jövőben is vállaljanak önkéntes szolgálatot. Emellett felhívta a figyelmet a Nyilas Misi ösztöndíjprogramra, amely tehetséges, de rászoruló fiatalokat támogat. – Szeptember 30-tól október 31-ig várjuk azoknak a tehetséges fiataloknak a jelentkezését, akik valamilyen szempontból támogatásra szorulnak – mondta Nagy Gábor. A programban támogatóként is részt lehet venni a 1358-as adományvonal hívásával vagy online adományozással az adomany.jobbadni.hu oldalon.
Összefogás az árvíz elleni védekezésben – Dunaalmás
Napok óta töltik és hordják a homokzsákokat a dunaalmási reformátusok, hogy megvédjék az árvíztől a Dunához közeli templomot. A gátépítésben hatékony segítséget nyújt a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntes csapata, és több környékbeli is bekapcsolódott a munkába. A 2013-as árvíz idején egyébként már megsüllyedt az épület, most ezért is rendkívül fontos, hogy ne tegyen kárt benne az ár.