Küzdenek a sós vízzel a Küküllő menti reformátusok

Sokat hallottunk arról a katasztrófáról, hogy a parajdi sóbányát elöntötte a víz, és hogy ennek milyen azonnali, például turisztikai következményei vannak, de a hosszabb távú nehézségekről keveset tudunk. Hogyan szembesültek a vízforrások sótartalmának növekedésével?
Mi is pont így voltunk a parajdi történettel, hogy mindenki kesergett afölött, hogy nincs többé bánya, és hol fogjuk kezelni az asztmás meg tüdőbeteg gyerekeinket. Utána ébredtünk fel, amikor a Küküllő menti lakosok jelezték, hogy a baj ennél nagyobb, mert a Kis-Küküllő vize annyira sóssá vált, hogy ihatatlan és használhatatlan. A mi egyházmegyénkben harmincezer ember él, és legalább a felük életét megnehezíti a víz sóssá válása. Először azt gondoltuk, hogy levonul a sós víz, és akkor a probléma megszűnik, de mivel a bánya tele van sós vízzel, folyamatosan szivárog belőle a Korond-patakba, onnan pedig a Kis-Küküllőbe. Ez tehát egy állandó probléma marad a Küküllő menti embereknek.

Ez minden vízforrást érint, a környéken sehol nem tudnak ivóvízhez jutni?
A fő vízforrás a Küküllő mentén maga a folyó, a települések jelentős része is a vízfolyás mentén alakult ki. A Kis-Küküllőből itatták az állatokat, és ahol van vezetékes víz, ott az is a folyóból jön. Pont a vezetékes víz bevezetése miatt sok helyen betemették a régi kutakat, vagy csak hagyták őket tönkremenni. Utólag vagyunk most okosak, hogy szükség lett volna ezekre az alternatív vízforrásokra.

Hogyan próbálták a hatóságok megoldani a problémát?
Lebetonozták azt, ahol folyt ki a víz, és más technikákkal is próbálták benntartani a vizet, de az továbbra is szivárog, és fennáll a veszélye annak, hogy ha beszakad a bánya teteje, akkor egy óriási sós vízhullámot indít el lefelé a Kis-Küküllőn. A román állam a víz ihatatlanságát először azzal próbálta megoldani, hogy hivatalosan megemelte a sómennyiség arányát az ihatónak minősített vízben. De az embereket ez nem győzte meg, sőt arról számoltak be, hogy a gépek az otthonukban is elkezdtek tönkremenni a víztől. Utána két-három millió eurót érő víztisztító berendezéseket hoztak Izraelből, amelyeket üzembe is helyeztek. Ezek valóban megtisztítják a vizet, de a helyi tanácsoknak kell őket üzemeltetni, és ez rengeteg pénzbe kerül, a legtöbb polgármester szerint képtelenség fenntartani ezt.

Mi jelenthet hosszú távon megoldást?
Mi is ezt kérdeztük az emberektől. A Küküllő mentén sokan foglalkoznak fóliás zöldségtermesztéssel és állattartással, ezeket a gazdákat kerestük meg, és ők már elkezdtek addigra kutakat fúrni. Elmondták, hogy olyan mély kutat kell fúrni, amelyet nem érint a Küküllő sóssága. Erre kezdtünk gyűjteni. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatásával már fúrtunk két kutat Egrestőn és Mikefalván, és folyamatban van még két kút fúrása. Reméljük, hamarosan el tudjuk kezdeni egy újabbnak a munkálatait Dicsőszentmártonban. Ezek a kutak jó alternatívát jelenthetnek a tiszta vizükkel, és ha egy-egy területen esetleg nem is teljesen tiszta a vizük, sokkal olcsóbb berendezésekkel lehet megtisztítani, mint a sós vizet. Közösségi kutakat szeretnénk fúrni templomok, parókiák, lelkészi lakások közelébe vagy akár az udvarára, hogy az egész közösség hozzáférhessen a tiszta vízhez. Ebben egyébként partnereink az önkormányzatok, épp tegnap beszéltem az egyik érintett község polgármesterével, aki megígérte, hogy a kút környezetét kialakítják helyi forrásból.

Mire elég az összeg, ami eddig összegyűlt?
Arra, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat folyamatban lévő gyűjtésén mekkora összeg gyűlt össze, nem látok rá, de korábban kaptunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől támogatást, amely körülbelül öt kútra elég. Egy kút nagyjából 5-600 ezer forintba kerül, és 10-12 kutat szeretnénk fúrni. Ha menet közben még jelentkeznek közösségek, akkor próbálunk nekik támogatást biztosítani.

A pénzen kívül milyen segítséget kaptak még?
A kutakat egy helyi kútfúróval fúratjuk, aki ismeri a helyi viszonyokat. Igazából ő a mi második segítségünk, aki tanáccsal, információval segít bennünket, tudja, hogy a Kis-Küküllő mentén milyenek a talajviszonyok, és hol érdemes kutat fúrni.

Ha bárki segíteni szeretne önöknek, hogyan teheti ezt meg?
A legnagyobb segítség az, ha imádságban hordozzuk ezt az egész történetet, a parajdiak történetét, a Küküllő vizének a kérdését. Az is segítség, hogy ha valaki erre jár, akkor meglátogat, felhív, megkeres bennünket. A személyes találkozások mindig sokat jelentenek. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy fontosak vagyunk az összmagyarság, a nemzet számára. Emellett segítség természetesen a már említett anyagi támogatás, amit a Magyar Református Szeretetszolgálatnak adhatnak át. De segítséget jelenthet például kőburkolat a kutak kialakításához vagy szivattyúk, vízszerelési alkatrészek. Ha valakinek van egy jó ötlete, gondolata, azt is örömmel vesszük, hátha mi nem is gondoltunk valamire. Hihetetlenül sokat jelent nekünk az anyaországiak mellénk állása, támogatása. Rendkívül hálásak vagyunk minden segítségért, imáért.