Az intézmény munkatársai igyekeztek minél személyesebbé tenni az elismerést, így a településükről, Kiskunmajsáról küldtek egy képeslapot, melyen méltatták a díjazott pályamunkát, elmesélték, mennyire tetszettek azok a dolgozóknak és a lakóknak.
A reakció azonban meglepte őket: sorra érkeztek az üdvözletekre a megható válaszok. Érkezett levél gyermektől, szülőtől és tanártól egyaránt. Egy édesanya így írt: „Szeretném megköszönni a képeslapot, ami meleg hangvételével nem csak őt tette büszkévé, hanem az én szemembe is könnyet csalt. Olyan sok bántás ér egy sérült gyereket, egy önzetlen köszönöm viszont napokig erőt ad a küzdéshez."
Egy tanárnő pedig így számolt be egy tanítványáról: „annyira örült a képeslapnak, hogy alig merte ideadni nekem, hogy lefénymásoljam. Meg kellett ígérnem, hogy nagyon vigyázok rá, és csak egy percre viszem el tőle."
MRSZ