Mennyire vagyunk befogadóak?

1992-ben nyilvánította az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává. Azóta számos módon igyekeznek felhívni a figyelmet a fogyatékossággal élőkre a világnapon és az év többi napján. Mennyit ér egy világnap, mennyire vagyunk befogadóak? – teszi fel a kérdést a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetője.

fogyatekkal-elok.jpg

A Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthon hálaadó ünnepsége a ceglédi református templomban 2017-ben

Fotó: Varga Gábor Vargosz

„A valódi integráció akkor lehet sikeres, ha nemcsak ellátottainkat készítjük fel az önálló életvitelre, hanem a környezetük is megértéssel, segítő attitűddel fordul feléjük, erről vegyes tapasztalataink vannak” – mondja Beszterczey András, a Diakóniai Iroda vezetője.

Négy éve ilyenkor a Vörösmarty téren flashmobot szerveztek, melynek az volt a célja, hogy az adventi vásári forgatagba érkezők közvetlen közelről találkozzanak és beszélgethessenek ellátottaikkal. „Voltak, akik nagyon örültek a kezdeményezésnek és beálltak hozzánk énekelni is, mások pedig félénken közelítettek vagy egyenesen félelmet mutatva inkább elkerülték az ajándékkal közelítő fiatalokat.” Ezt a programot a járványhelyzet miatt idén nem tudják megismételni.

A Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája 21 olyan intézményt tart fent, melyeken keresztül közel 1700 fogyatékossággal élő embertársunk mindennapjaiban nyújt hathatós segítséget. A támogató szolgálatok, nappali intézmények, lakóotthonok és bentlakást nyújtó intézmények mind-mind a fogyatékossággal élők életminőségének javítására törekednek. A Diakóniai Iroda tervezi a támogatott lakhatás elindítását több településen, mely az önálló életvitelre nem pusztán felkészít, de annak gyakorlati megvalósítása egyben.

„Eddigi tapasztalataink szerint szükség van társadalmi érzékenyítésre azért, hogy egy fogyatékossággal élőt meglátva ne félelemmel, hanem tudással felvértezve és magabiztosan reagáljunk. A közelmúltban előfordult olyan eset is, hogy egy szolgálat indítása kapcsán felmerült a szomszédokban félelem, mely nem pusztán egy helyi közösség hozzáállását mutatja, de számunka azt is jelzi, hogy foglalkoznunk kell a társadalmi érzékenyítéssel, mert ez a befogadás alapfeltétele” – teszi hozzá Beszterczey András.