Júniusban a Semmelweis-nap az egész egészségügy ünnepe, február 19. – Kossuth Zsuzsanna születésnapja – pedig a magyar ápolók napja. Ez a nap a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában is róluk szólt: az ápolókat, segédápolókat és nővéreket ünnepelte a kórházi közösség, kifejezve a hálát és köszönetet a huszonnégy órás ágyak melletti szolgálatért. Az ünnepi eseményen jártunk.
Az idei ünnepség „meseszerű” volt. Nem csupán a díszletben ülő óriási mackó és a számtalan piros lufi „Köszönjük nektek” felirata miatt, hanem mert igazi nagy bajuszos mesemondó kezdett ízes magyarsággal egy mesébe egy életvidám királykisasszonyról, akinek a gyásza betegségbe fordult, és hosszú, türelmes gondozás után lett ismét régi önmaga.
Meghatódva és újra gyermekként hallgatták a szívet melengető történetet azok az ápolók, akiknek sokszor szintén a mesemondás a feladata a kis betegek ágya mellett. Egyrészt azért, hogy reményt adjanak, másrészt, hogy segítsék a gyógyulást – nem csupán testileg, de lelkileg is.
Velkey György főigazgató köszöntőjében visszautalt a mesére, kiemelve, hogy ha a tudósok, orvosok és vándor gyógyítók helyett bethesdás ápolókat hívtak volna, a királykisasszony bizonnyal hamarabb meggyógyul szörnyű betegségéből. – A mi életünk is ilyen a kórházban – folytatta az igazgató –, mert az ápolók teszik emberivé és kézzelfoghatóvá a gyógyítók munkáját. Ők azok, akik rendíthetetlenül és gondosan figyelik a kis betegek minden rezdülését, betartva az orvosok utasításait, hogy a gyógyulás eredményes és gyors legyen.
Velkey György kórházigazgató
– Nehéz nekünk nélkületek titeket ünnepelni – mondta, utalva arra, hogy az ünnepi alkalomra csak egy maréknyi ápoló tudott elszakadni a betegágyak mellől. – 1866. január elseje óta minden nap és minden órában végzik az ápolók a hűséges, odaadó szolgálatot itt, a Bethesdában. Köszönjük ezt nektek, hálásak vagyunk értetek – zárta szavait a főigazgató, és elmondta, bár tudja, hogy a munka kihívásokkal teli, de létfontosságú, hogy legyen utánpótlás is. Ezért bátorított mindenkit, hogy ne fáradjon meg, ne fásuljon bele a munkába és legyen nyitott az új generáció felé.
Sebők Ibolya ápolási igazgató is megköszönte az ápolók munkáját: – Mindenkiben ott lapul a segítő szándék, de nem mindenkiből lesz ápoló – kezdte köszöntését. – Aki viszont vállalja ezt a kihívásokkal is járó feladatot, az hivatást választ magának. Hivatást, amelyhez a szív, a szorgalom és a tudás egyformán fontos. Mi mind ezt vállaltuk itt, a Bethesdában.
Sebők Ibolya ápolási igazgató, főnővér
Dominiák Zsolt kórházlelkész rövid áhítatában egy királyról szóló történetet hozott Máté evangéliumából, amikor Jézus a tanítványoknak a következőket mondta: „Mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám... Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,36–40)
Igemagyarázatában rávilágított, hogy a Jézus által mondottak is egy köszönetet fogalmaznak meg. – Csak ez a mindenség királyától jön mindazért, amit itt a legkisebbekért tesztek – hangsúlyozta a lelkész. – Most azonban hoztunk egy csokor köszönetet azoktól a gyerekektől, szüleiktől, akik itt, a kórházban gyógyultak és találkoztak veletek a nehéz napokban – tette hozzá.
Dominiák Zsolt kórházlelkész
A felvezető után levetítettek egy sor videóüzenetet, amelyekben kisebb és nagyobb gyerekek fejezték ki hálájukat az ápolóknak. Az üzenetek között a legmeghatóbb az volt, amikor egy édesanya köszönte meg az ápolók emberfeletti küzdelmét, amelynek köszönhetően kisfia a végsőig méltó módon tölthette utolsó napjait. Végül ajándékutalvánnyal és apró ajándékokkal köszönték meg az ápolók munkáját, valamint piros léggömbökkel, amelyekre a betegek köszönőüzeneteit fűzték fel.
