Czibere Károllyal, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) Kuratóriumának elnökével készített interjút a Reformátusok Lapja. Az újság e heti számában diakóniai elhívásról, vasárnapi keresztyénségről, a szervezetet érintő aktuális kérdésekről fejti ki a véleményét.
„Az egyik legfontosabb feladatnak tekintem a gyülekezeti kötődés, az egyházi beágyazottság további erősítését.”
Czibere Károly a háromoldalas interjúban feleleveníti a szolgálat 2006-os indulását, miszerint az MRSZ nem a református közösségek erőforrásainak kiszorítására, hanem azok megsokszorozására jött létre. „A gyülekezetek diakóniai munkájának ösztönzése, motiválása és különböző akciókkal történő megelevenítése volt a legfontosabb küldetésünk.” A szeretetszolgálat korábbi irodavezetője a lap hasábjain emlékeztet: nemcsak katasztrófák helyszínén voltak jelen az elmúlt tizenöt évben, hanem a gyülekezetek munkáját is segítették. „A másik fontos célkitűzésünk az volt, hogy elsődleges szolgálati területünk a Kárpát-medence legyen” – teszi hozzá.
A szakember kifejti, hogy a segélyszervezetnél intenzív és dinamikus fejlődés ment végbe az elmúlt években. Ennek oka pedig, hogy a társadalmi problémák újabbnál újabb szolgálati formákat hívtak életre. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy ez a fejlődés több anyagi forrást és professzionális menedzsmentet igényel.
„Az egyik legfontosabb feladatnak tekintem a gyülekezeti kötődés, az egyházi beágyazottság további erősítését. Azt szeretném, hogy minden református gyülekezeti tag úgy érezze, a zászlós bárány szimbólumát mellényükön viselő munkatársaink őt is képviselik, amikor segítenek a bajbajutottaknak”
– fogalmaz a szeretetszolgálat kuratóriumának elnöke.
Arra a kérdésre, hogy hol látja a szervezet szerepét a bajban lévő közösségek megsegítésében, azt válaszolja: „a keresztyén embernek különleges küldetése van, mert bennünket Krisztus küldött el utunkra, felőle közelítünk a világ nyomorához”. Czibere Károly szerint az egyházban lehetőséget kaptunk arra, hogy a bajbajutottaknak ne csak a testi, hanem a lelki és szellemi szükségleteit is észrevegyük és támogassuk – pont úgy, ahogyan Isten gyógyít bennünket.
A kritikára, miszerint az egyház egyre inkább eltolódik a szolgáltatások irányába, úgy reagál: nem az oktatási és szociális intézményekkel van gond. Az alapprobléma az, hogy szerinte sok olyan testvérünk ül a templomi padokban, aki semmilyen szolgálatot nem vállal. „A gyülekezeti tagok döntő része vasárnapi, illetve előadást meghallgató keresztyén, aki a végén bedobja a perselybe a produkcióért járó pénzt. Pedig a közösséghez tartozás azt jelenti, hogy ha új életem van, hálából odaszánom magamat az Isten és a gyülekezet szolgálatára, lelki gyümölcsöt termek!”
A Reformátusok Lapja legfrissebb számában megjelenő interjúban a közfoglalkoztatási programról mint missziós területről, a diakóniai munkába vetett bizalomról és a szociális vezetőképzésről is szó esik. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!