Továbbadni, amit kaptunk

Közel tizenötezren regisztráltak a hetedik Szeretethídra, hogy mozduljanak, segítsenek, szeressenek szerte a Kárpát-medencében május 29-én és 30-án – Győri Judittal, az esemény főkoordinátorával beszélgettünk.

Mennyire ismerik az emberek a Szeretethidat?

Amikor két éve a program koordinátora lettem, könnyű dolgom volt, jól előkészített rendszerbe érkeztem. Aki egyszer már regisztrált, szinte minden évben újra jelentkezik. Idén voltak, akik még a regisztráció indulása előtt megkerestek, hogy már szeretnének csatlakozni a programhoz. Több iskolában az iskolai közösségi szolgálat keretében vesznek részt a Szeretethídon – kihívás viszont olyan résztvevőket bevonni a megmozdulásba, akik soha nem találkoztak vele.

kép

Azoknak, akik sosem hallottak még a kezdeményezésről, hogyan mutatná be a Szeretethidat?

A Szeretethíd két olyan, a Kárpát-medencét összefogó nap, amikor mindenki olyan dologban segít a környezetében, amelyre tényleg szükség van. Ez lehet egy ölelés, szemétszedés vagy kerítésfestés – a projektek közös vonása, hogy valódi szükségre válaszolnak, így adják tovább Isten megtapasztalt szeretetét.

Egy ölelés, egy kerítés lefestése vagy a szemétszedés teljesen magától értetődő feladat a helyi közösségben – hogyan látja meg és hogyan koordinálja ezeket egy központi iroda szerte a Kárpát-medencében?

Ebben van fontos feladatuk a helyi koordinátoroknak. A legtöbb csoport választott feladattal jelentkezik, de akinek nincs ilyenje, annak segítenek találni, felvéve a kapcsolatot a helyi önkormányzatokkal – ez a biztosíték arra, hogy tényleg olyan tevékenységet végezhetnek az erre vállalkozók, amelyre szükség van az adott településen. Több olyan visszajelzést kaptunk, hogy az egyszeri megmozdulásból folyamatos munka lett: így jött létre például a fővárosi teajárat, amelynek önkéntesei hajléktalanokon segítenek. A legkisebb feladat mögött is lelkes szolgálói csapat áll, ezt jó nekünk látni és láthatóvá tenni, amikor megosztjuk honlapunkon beszámolóikat.

Miben változott a legnagyobbat a Szeretethíd az elmúlt hét évben?

A számadatok szerint az első szeretethidasok mind a mai napig velünk vannak, és egyre bővül az önkéntesek köre. Jó azt látni, hogy több esetben is segítő lesz azokból, akiken segítettek: például egy fogyatékkal élő csoport, miután meglátogatták őket, csatlakozik a Szeretethídhoz, hogy tagjai ingyen ölelést adjanak annak, aki vágyik erre. Volt, hogy mélyszegénységben élők lettek következő évben önkénteseink. Megindító, hogy a nehéz helyzetben lévő Kárpátalján is sokan csatlakoznak a Szeretethídhoz, mert érzik, hogy van mit továbbadni, és nem adják fel akkor sem, amikor nehézségeket élnek át.

A Szeretethíd a határokon is átível, hiszen királyhágómelléki, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai koordinátorai is vannak.

Tavaly a jelentkezők egyharmada érkezett az országhatáron túlról. Vannak határokon átívelő projektek is: a budai gyülekezet például játszóteret épít majd Marosvásárhelyen, amelyhez a fajátékokat a Szeretethídon festik le.

Miért fontos az országos koordináció helyi segítséghez?

Nagyon jó jót tenni, különösen tudva azt, hogy egy nagy közösség részeként, együtt teszünk jót a környezetünkkel. Jó ebben megtapasztalni a közösség és a szeretet erejét.

Még lehet regisztrálni
Május 18-ig csoportok és önálló jelentkezők is regisztrálhatnak a megmozdulás honlapján, a szeretethid.hu-n. A 15 000.-ként regisztrált Kistótfalu-Újpetre Református Társegyházközség csapata két belépőjegyet kap az Ez az a nap! hálaadó koncertre. Azok között, akik a május 18-i határidőn belül jelentkeznek önkéntesnek, egy Szeretethidas ajándékcsomagot sorsolnak ki a szervezők.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2015. május 10-i számában.