Védőhatás

Hogyan fogadta az elismerést?

A legmélyebben az érintett, amikor kiderült, hogy Velkey György, a Bethesda főigazgatója felterjesztett erre a díjra. Őszintén meghatott, meg is köszöntem neki, hogy figyelemmel kíséri és támogatja a munkámat. Szép volt a protokolláris része is, de még inkább az, amikor a munkatársaimmal is megoszthattam, és ők is velem együtt örültek. Hiszen nem kaphattam volna meg, ha nincsenek olyan munkatársaim, családom és főnököm, akik mellettem állnak.

Tizenöt éve dolgozik a Bethesda-gyermekkórházban. Milyen helyzetben volt akkor és milyenben van most a gyermekpszichiátria?

Húsz éve foglalkozom gyermekpszichiátriával, rengeteg minden változott e két évtized alatt is a kórképek és azok súlyossága tekintetében. Általánosításnak hangozhat, hogy súlyosabb lett a helyzet, rosszabb a mentális állapot, de sajnos így van. Ez világméretű tendencia. De akad pozitívum is: csökken a terület stigmatizáltsága, egyre több család keres fel pszichiátert, és ez nem csak a Bethesdára igaz. Felnőtt az a szülői generáció, amely már lelki, mentális problémák miatt is mer segítséget kérni és kapni.

Állhat-e a nagyobb „kereslet” mögött az, hogy egyre nagyobb a „kínálat”, azaz jobbak a szakemberek, akik jobb módszerekkel, jobb körülmények között dolgoznak?

Valamennyire igaz lehet ez, mert tényleg hatalmas ütemben fejlődik a szakma, sokkal több mindent tudunk a betegségek okairól, azok neurobiológiájáról is. Finomodtak a diagnosztikus módszereink, akárcsak a terápiás eljárások. Messze többet jelent a pszichológia, pszichiátria, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Az is igaz, hogy több és jobban képzett szakemberek vannak, mint korábban, és ahol megteremtődik a kínálat, ott nyilván nő az ez iránti kereslet is. Azt viszont egyáltalán nem állítanám, hogy ez indokolatlan kereslet lenne. Már nagyon régóta nem tapasztalom a kórházban azt, hogy indokolatlan problémákkal fordulnának hozzánk.

Megelőzheti-e a mentális zavart a gyermekeknél a keresztyén hitben nevelés, a szerető családi háttér?

Egyházi fenntartású intézményben dolgozom, így nem állítom, hogy ne lehetnének mentális problémái egy vallásos családban nevelkedő gyermeknek, hiszen naponta találkozom ilyen környezetből érkezőkkel is. Általánosságban véve viszont vélelmezem azt, hogy ha van megtartó, szerető közeg, amely a vallásukat megélő családokra többnyire jellemző, akkor ennek lehet védőhatása. A pszichiátriában óriási szerepet játszik a család befolyása, amely védeni és károsítani is tud. A vallásos nevelés önmagában azért sem védhet meg teljesen a mentális zavaroktól, mert a kórképek jelentős százalékát idegrendszeri fejlődési zavar okozza, amelynek hátterében inkább genetikai tényezők állnak. Ezektől nem tudja megvédeni a család a gyermeket, de abban óriási szerepe lehet, hogy a károsodásból mennyire tud a gyermek kikeveredni, behozni a lemaradását. Ebből a szempontból vannak jó tapasztalataim a vallásos családokkal.

Melyik részét szereti a leginkább a munkájának?

Kedvelem azt a részét, amikor lehet valamit újítani, valami innovatív munkát végezni, egy ötletet megvalósítani. Éppen ezért végtelenül hálás vagyok, amiért a munkahelyemen támogatják az értelmes ötleteket, amelyekből aztán meg is valósul valami. Ám a leginkább a foglalkozásom terápiás része áll közel hozzám. Hamarabb lettem pszichoterapeuta, mint gyerekpszichiáter, mindig is a pszichoterápia volt a szívem csücske. Az utóbbi időben pedig egyre jobban szeretem a tapasztalatátadást, a fiatalok tanítását.