Ma van az ökumenikus női világimanap, amelyen idén a 23,6 milliós Tajvanért imádkozunk. Az egzotikus, gazdaságilag fejlett délkelet-ázsiai szigetország nemcsak természeti katasztrófákkal, külpolitikai nehézségekkel és a születések számának drasztikus csökkenésével, de a nők helyzetével is küzd.
Az elmúlt években több mint egymillió nő érkezett Kínából és Délkelet-Ázsia területeiről Tajvanra a jobb élet reményében, hogy egy tajvani férfi felesége lehessen. Ennek oka abban keresendő, hogy a tajvani nők egy része nem szívesen megy férjhez és vállal gyerekeket, ugyanis bár Tajvanon a nők és a férfiak jogai egyenlőek, mégis sokkal több az elvárás a nők felé. Ilyen például az, hogy bár a férfi és a nő is részt vesz a családfenntartásban, a gyerekek nevelése és a háztartás vezetése mégis teljesen a nőre hárul. Éppen ezért sok nő inkább a szingli élet mellett dönt, vagy ha mégsem, akkor anyagi okokból nem vállalnak gyereket, mások pedig függetlenek szeretnének maradni, és ezért tartózkodnak az anyaságtól. Ennek következtében rohamos mértékben csökken a születések száma. Tajvan jelenleg a világon a legrosszabb születési rátával rendelkező ország. Emellett jelen van a családon belüli erőszak, a nők szexuális zaklatása vagy éppen a kábítószerrel, internettel való visszaélések. De ez nemcsak a tajvani asszonyokat, hanem az országba érkező idegen nőket is érinti, akikkel a hatóságok a születésszám csökkenését próbálják ellensúlyozni. Ráadásul a Tajvanon férjhez menő nők többsége aluliskolázott, az országban nem kapnak egészségügyi ellátást, és gyakran munkavállalói vízumuk sincsen. Mivel sem továbbtanulni, sem dolgozni nem tudnak, így teljesen a férjükre vannak utalva, ki vannak szolgáltatva neki és a családjának. Sokszor ők maguk is csak akkor szembesülnek a szigetországban fennálló nemek közti egyenlőtlenségekkel, amikor már késő. Ehhez jönnek még a nyelvi akadályok és a kulturális különbségek, ezért teljesen elszigetelődnek a helyi lakosságtól. Ezért is nevezik őket Tajvan rejtett asszonyainak, akiket a Nemzetközi Bibliaszövetség munkatársai igyekeznek megkeresni, és az evangélium megismertetése mellett nyelvet tanítanak nekik, hogy könnyebben beilleszkedhessenek a más nyelvű és kultúrájú társadalomba.
Tajvanra egyébként is jellemző a soknyelvűség, a kultúrák és vallások keveredése. Bár már harmincezer évvel ezelőtt is létezett civilizáció a szigetország keleti részén, a történelem viharai következtében nem alakult ki egységes nyelv és kultúra a területen: összesen tizenhat, hivatalosan elismert népcsoport él Tajvanon, amelyek őrzik nyelvüket, identitásukat.
A XVII. százában holland és spanyol kereskedők érkeztek a szigetre, akik gyarmatosításba kezdtek. A keresztyénség is gyökeret vert a szigetországban. A hollandok délen protestáns templomokat, míg a spanyolok északon katolikus templomokat építettek. A Biblia egy-egy részét is lefordították az őslakosok nyelvére. Később a hollandok kiűzték a spanyolokat, és átvették a kereskedelem felett a teljhatalmat: Tajvan a rizs-, cukor-, szarvasbőr- és fűszerexport elosztószigetévé vált. A hollandokat a Ming-dinasztia űzte ki, ezzel együtt pedig betiltották a keresztyén vallás gyakorlását. Később a Csing Birodalomé lett a szigetország, őket a japánok követték, miután 1895-ben megszállták Tajvant. A japánok nekiálltak kiépíteni a sziget infrastruktúráját, vízvezetékrendszert, vasút- és villamosenergia-hálózatot hoztak létre. A nyugati oktatás is terjedni kezdett, így a tajvaniak életkörülményei is javultak, ugyanakkor akik nem akartak asszimilálódni, nem számíthattak jó bánásmódra. A japán hódítás ellenére a katolikus és presbiteriánus egyház rendületlenül végezhette munkáját, valamint a metodisták, az anglikánok és az Üdvhadsereg is megkezdte missziós tevékenységét.
Tajvan gazdasága ebben az időszakban gyors ütemben nőtt, és a „négy ázsiai tigris” egyikeként jelentős fejlődésen ment keresztül. Csúcstechnológiai iparágai között szerepel a mesterséges intelligencia fejlesztése, mezőgazdasága pedig biogazdálkodáson alapszik. Mivel az ország ipari fejlődése során nem figyeltek eléggé a természetre, később annál fontosabbá vált számukra a környezetvédelem, így mára az ország a világ élvonalába került a hulladék újrahasznosításában.
Vallási sokszínűségben Tajvan szintén a második helyen áll a világon, és az egymás iránti tolerancia ezen a téren példásnak nevezhető. Női lelkészeket viszonylag korán, már 1949-ben avattak a helyi protestánsok. Tajvan lakosságának csak hat-hét százaléka keresztyén, melyből öt százalék protestáns, a többiek katolikusok. A különböző vallások hívei általában szolidárisak egymással: közösen segítenek a szegényeken és a katasztrófák áldozatain. Ez utóbbi ugyanis nem ritka a szigetországban, hiszen kisebb-nagyobb földrengések, tájfunok, sárcsuszamlások és aszály sújtja újra és újra ezt a területet.
A tajvaniak nagyon vendégszeretők, és ha szerények is az anyagi lehetőségeik, ételüket akkor is megosztják a rászorulókkal. Az ország gasztronómiája történelméből fakadóan rendkívül sokszínű, az éjszakai piacokon az édességtől kezdve a ruházatig minden megtalálható.
A tajvani keresztyén művészek érdekes színfoltot jelentenek az ország kulturális életében, alkotásaikat missziós célra is felhasználják. Evangéliumi témájú operákkal és bábelőadásokkal népszerűsítik a keresztyénséget, de meg kell említenünk azokat a sportosabb keresztyéneket, akik kifejlesztették a dicsérő táncot, ami nemcsak testedzésnek kiváló, hanem a keresztyén tanítások bemutatására is alkalmasak.
Imádkozzunk ma együtt Tajvanért, az ott élő nőkért, a katasztrófák áldozataiért, de leginkább azért, hogy rátaláljanak az egy igaz élő Istenre!
További információ az országról a MEÖT oldalán található.