Az isteni gondviselés nem csak a győzteseké

A londoni olimpiai játékokra látogatott Nikolaus Schenider. A Németországi Protestáns Egyház (EKD) tanácsának elnöke ökumenikus istentiszteletet tartott és több versenyen is részt vett.

Az elnök régi álma valósult meg azzal, hogy egyszer élőben is megtapasztalhatta és megélhette, milyen egy olimpia. Még a kiutazása előtt kifejezte, milyen nagyra becsüli az olimpiai és paralimpiai lelkészek munkáját. „Éppen az ilyen nemzetközi, a média által is figyelt megmérettetéseken, ahol a győzelem és a csalódottság másodperc töredékére van egymástól, teszik világossá, hogy Isten gondoskodása nem csak a győztesekre irányul."

Az elöljáró méltatta a német csapat három „olimpialelkészének" tevékenységét is. Thomas Weber (evangélikus) és Hans-Gert Schütt (római katolikus) már évek óta végeznek ökumenikus tevékenységet, Christian Bode pedig most először vesz részt majd a paralimpián egyházi megbízottként. Ő más jellegű tapasztalatait viszi majd magával, évek óta a német ping-pong parasportolói csapatának egyik edzője.

Nikolaus Schneider azt is kiemelte, hogy a krisztusi üzenet az élet minden területét érinti, köztük a világ egyik legszebb és legizgalmasabb melléktevékenységét, a sportot is. Ezért találja különösen jónak, hogy egyházukban vannak olyan lelkészek, akik elkötelezettek a sportolók lelki gondozásában.

Krízisben az olimpián

Schneider augusztus 5. és 7. között tartózkodott Londonban, kilátogatott a versenyekre, az olimpiai faluba és ökumenikus istentiszteletet tartott a londoni német házban. Igehirdetését Jeremiás próféta elhívásának történetéből tartotta (Jer 1,4-8). Magyarázatában elhangzott, hogy az emberiség számos krízist megélt a múltban, és a mai napig megélünk személyes életükben is. Az olimpiai játékokon is van belőlük bőven.

kép

Előfordul, hogy egy sportoló már éppen ünnepelt győzelmét a döntőbírók nem ismerik el. Olyan is van, hogy egy sportoló nem tud megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, és a média az általa is vágyott győzelmi ünnep helyett kigúnyolja őt. Utolsóként azt a példát említette, amikor a sportolók, az edzők és a kísérők számára olyan nagy a teljesítménykényszer, hogy életük értelme a siker lesz, a kudarc pedig pont ettől fosztja meg őket.

Éppen az ilyen krízisek időszakában van szükségük a népeknek, az embereknek az olyan vigasztalásra, megerősítésre, bizonyosságra és bizalomra, amelyek hosszútávon hatnak, hívta fel rá a figyelmet az EKD elnöke, majd hozzátette, hogy olcsó vigaszra és sekélyes szavakra, ítéletekre nincs szükségük. A tartós vigasz többet követel egy szép szónál, egy hízelgésnél. Ehhez viszont reálisan kell tekinteni a krízis okaira és következményeire.

Mint mondta, a tartós bizalom a saját hibáinkkal való szembeszállást jelenti, és felmutatja a saját magatartás megváltoztatásának lehetőségét is. „A Bibliában olvassuk, ahogy Isten gondoskodik a tartós vigasztalásról, megerősítésről, bizonyosságról és a bizalomról. Éppen ezt mutatja az is, ahogy a krízisben és katasztrófaidőben elhívta prófétákat, köztük Jeremiást is" – magyarázta a német egyházi vezető.

Az elhívás örök érvénye

Jeremiás nem volt büszke arra, hogy Isten kiválasztotta őt. Félelmek és kétségek gyötörték, túl fiatalnak, tapasztalatlannak érezte magát a feladathoz. A prófétai sors megijesztette, mert tudta, hogy nem egyszerű megmondani az embereknek a kellemetlen igazságokat, leleplezni a látszatájtatosságot és bejelenteni az isteni törvényeket. Jeremiás félt saját társai lebecsülésétől, megvetésétől, az egyedülléttől és az üldöztetéstől. Joggal. Mégis, félelmeit látva sem vonta vissza Isten a megbízatást, hanem komolyan vette azokat, és a jogos félelmekkel szembeállította ígéretét: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr." (Jer1,8)

Az EKD elnöke szerint Jeremiás történetének két vonatkozása minden olyan ember számára örök érvényű, aki Istennel és szavával találkozni akar: „Az Istennel való találkozás nem csak büszkeséggel és örömmel tölti el az embert, hanem gyakran ijedtséggel és félelemmel is. Ha az emberek Isten igéjének engedelmeskednek, akkor sem feltétlen tartoznak a mai világ győztes típusához. Milyen szép lenne, ha Isten igéjének engedelmeskedünk, Ő gondoskodna arról, hogy terveink, kívánságainak valóra váljanak és győzedelmesen, sikeresen mehetnénk végig a földi életen. Isten gondviselése azonban nem ilyen."

„Engem gyakran megindít – hangzott el az igehirdetésben –, ha egy focistát látok, aki a rúgás előtt keresztet vet, és ezzel Istent sikeres játékra kéri. Vagy, ha az olimpiai játékokon a sportolók fizikai és lelki erőért imádkoznak, hogy sikeresen szerepeljenek. Bízom abban – adott hangot reményének Schnider –, hogy ezek az atléták, ha elmarad a siker, vereségüket nem úgy fogják fel, hogy Isten nem létezik, vagy elhagyta őket. Az emberi vereségek, kudarcok és a halál sem Isten távolmaradásának jelei. Éppen a nehéz időszakokban, órákban van Isten az emberek közelében. És a gyengékre, megalázottakra és sikertelenekre irányul az Ő egészen különleges szeretete. Ha megnyitjuk szívünket, értelmünket Krisztusnak, Isten élő igéjének, akkor megtapasztalhatjuk, hogy Isten gondoskodása elsősorban nem ennek a világnak győzteseire irányul."

Forrás: www.ekd.de, fotó: bonn-evangelisch.de