„Isten csempésze” Megváltójához költözött

Anne van der Bijl 94 évesen hunyt el szeptember 27-én. Az András testvérként ismert misszionárius egy kék bogárhátúval járta be a keleti blokk országait még a rendszerváltozás előtt, és csempészte be a Bibliát a vasfüggönyön túlra. Öröksége, az Open Doors nevű felekezetközi missziós szervezet pedig folytatja munkáját, és világszerte terjeszti a Szentírást, illetve a keresztyén irodalmat az üldözött hívők között.

isten_csempésze

Fotó: Open Doors International

Egy kék Volkswagen Bogár közelített a jugoszláv határhoz. Az átkelőnél a fináncoknak gyanús lett a jármű, így alaposan átvizsgálták. Eközben a sofőr így imádkozott: „Uram, a poggyászomban Bibliák vannak, amelyeket el akarok vinni a gyermekeidhez ezen a határon túlra. Amikor a Földön jártál, a vakok szemeit megnyitottad, most azonban arra kérlek, hogy vakítsd el azokat a szemeket, amelyek látnak. Ne hagyd, hogy az őrök lássák azokat a dolgokat, amelyeket nem akarsz, hogy lássanak” – idézte a Christianity Today.

Ő volt Anne van der Bijl, ismertebb nevén András testvér, „Isten csempésze”. Nemcsak Jugoszláviába, hanem Lengyelországba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, valamint Bulgáriába, sőt a Szovjetunióba is vitt Bibliákat. Elmondása szerint egy alkalommal négy órán keresztül vizsgálták a később ikonikussá váló bogárhátúját, amíg ő kiszállt és bemutatta a papírjait. „Ketten a járművem elejét, ketten a hátulját vizsgálták, két határőr pedig a kocsi alatt kutakodott. Eközben ketten csak engem figyeltek, hogy mikor kezdek el idegeskedni” – mesélte egy interjúban. „Mit tehettem volna?” – tette fel a kérdést, utalva arra, hogy csak az ima maradt számára ezekben a helyzetekben. Végül megjegyezte: „Egyetlen egy Bibliát sem vesztettem el húsz év alatt.”

Hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy a ’60-as években Hollandiában mindenki értette a következő viccet: „Mit találnak majd az oroszok a Holdon, ha ők érnek oda először? András testvért egy rakomány Bibliával!”

MEGTÉRÉSE

A fiatal Anne van der Bijl a második világháború után beállt a holland gyarmati hadseregbe. Indonéziában szolgált, ahol részt vett a helyi felkelések leverésében. Egy alkalommal egy falu teljes lakosságát lemészárolták. Kísértette a halottak látványa, egy meggyilkolt anya és szoptatós csecsemőjének képe beleégett az emlékezetébe. Nem talált békét a lelkében, meg akart halni, így a bevetések során kereste a lehetőséget arra, hogy lelövesse magát, de csak a bokáján találták el. A kórházban kezdte el olvasni az anyjától kapott Bibliát, és keresni Istent. Hollandiába való hazatérése után már templomba is járt, és az ’50-es évek elején átadta az életét Krisztusnak.

isten_csempésze_bogár.png

Fotó: Open Doors International

Isten a Jelenések könyvéből származó Igével hívta el a szolgálatra: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak…” (Jel 3,2) Ezt értelmezte úgy az ekkor 27 éves Anne van der Bijl, hogy el kell vinnie a vasfüggönyön túlra az Igét azoknak a keresztyéneknek, akik a kommunista diktatúrák alatt üldöztetést szenvedtek. Gyakorlatilag ezt tekinthetjük a még abban az évben (1955) megalakuló Open Doors nevű missziós szervezet indulásának. Az elnevezés András testvér misszióhoz való hozzáállását tükrözi. „Hiszem, hogy amíg hajlandó vagy elindulni, és nem aggódsz a visszatérés felől, minden ajtó nyitva áll előtted, hogy belépj és Krisztust hirdesd” – vallotta.

Ezt követően András testvér részt vett a Varsóban megrendezett Világifjúsági és Diáktalálkozón 1955-ben, ahol találkozott a helyi keresztyénekkel. Ekkor hívták fel a figyelmét arra, hogy a Biblia hiánycikk a szocialista országokban. Megfogadta Istennek, hogy ha Bibliákhoz jut, azokat elviszi a vasfüggönyön túli hívőknek – így indult a szolgálata.

András testvér első csempészútja Jugoszláviába vezetett, ahova a már említett kék bogárhátújával jutott el. Az autót egy idős keresztyén házaspártól kapta, akiket arra indított az Isten, hogy adják neki a kocsit, mert szüksége lesz rá. Lehetetlen megbecsülni, hogy szervezetével hány Szentírás-kötetet juttatott el a ’60-as évek végéig a vasfüggönyön túlra, de egyes becslések szerint milliós nagyságrendről beszélhetünk.

Egyre többen csatlakoztak hozzá, és hamar rájöttek, hogyan játszhatják ki a határellenőrzéseket és a titkosszoláglatokat: például nászutas pároknak álcázták magukat, hogy ne keltsenek gyanút. Bár több felekezet is kritizálta őket, mert szerintük feleslegesen és túl sok kockázatot vállaltak, egyetlen bibliacsempészüket sem kapták el soha.

András_testvér_könyvekkel

Fotó: Open Doors International

Fordulópontot jelentett az 1967-es év, amikor megszületett András testvér Isten csempésze című könyve, amely világszerte ismertté tette. Ennek következtében a csempészést személyesen nem folytathatta, így a szervezet arca és képviselője lett.

A szocialista tömb felbomlásához közeledve a figyelme fokozatosan Ázsia felé fordult, ahol a kommunista és a muszlim országokban is szolgálni kezdett az Open Doors. A rendszerváltozások után is aktívan dolgozott az Open Doors, de már Kína és a muszlim országok keresztyén közösségei voltak az első számú célterületeik.

A 2000-es évek elején Van der Bijl kemény kritikát fogalmazott meg az amerikai evangelikál keresztyénekkel szemben, amikor azok nagy erőkkel támogatták az Egyesült Államok afganisztáni és iraki invázióját. Gyakran feltette nekik a kérdést: „Imádkoztok-e Oszama bin Ladenért?” Az al-Káida-vezér halálakor így nyilatkozott: „Hiszem, hogy mindenkit el lehet érni az Igével. Sohasem az emberek az ellenségeink – egyedül a Sátán az.” Hozzátette: „Bin Ladenért is rendszeresen imádkoztam. Találkozni akartam vele. El akartam mondani neki, hogy ki a valódi Úr ezen a világon.”

András testvér 2022. szeptember 27-én hunyt el. A szervezet, amelyet alapított, több mint hatvan országban segíti az üldözött keresztyéneket, és évente háromszázezer Bibliát, valamint másfél millió keresztyén könyvet oszt szét. Emellett lelki segítségnyújtással és képzésekkel is segíti a válságban lévő keresztyén közösségeket.

Időskorában megkérdezték tőle, hogy megbánt-e valamit az életében. Azt válaszolta: „Ha újra kezdhetném az életemet, sokkal radikálisabb lennék.”