Egy téli vasárnap este távolsági buszon utaztam, a mellettem lévő helyekre egy harmincas éveiben járó, láthatólag nehéz életű pár ült le. A férfi koszos volt, kellemetlen szagú, gusztustalan hangokat hallatott, és szinte járni sem tudott, annyira magánkívül volt. Bosszantott, miért engedik fel a járműre, ha egyszer nincs az utazáshoz megfelelő állapotban, zavarja a többi, rendesen viselkedő embert. Aztán elszégyelltem magam, s azon gondolkodtam, hogyan lehetne segíteni rajta.
A 2025-ös esztendő igazán bővelkedik a magyar szellem és kultúra jeles alakjainak kerek évfordulóiban. Néhány nap múlva, március 3-án lesz ötven éve, hogy az egyik legnagyobb terjedelmű és legszerteágazóbb életművet alkotó, talán a legeredetibb magyar író-gondolkodó – vagy gondolkodó író –, Németh László elment a minden élők útján. Faggyas Sándor gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Kétszáztizennégy éve „katolikus tengerben”, többnyire pénzszűkében, mégis jelenleg önnfenntartón áll fenn Baján a református gyülekezet. Innen közvetíti Bán Béla bács-kiskunsági esperes istentiszteletét február 23-án a Kossuth rádió. Gyülekezeti riportunk bizonyságtételekkel.
Nemzeti imádságunk, a Himnusz szerzőjének élete örökre meghatározta Csorba Sándor irodalomtörténész pályáját. Nem készült Kölcsey-kutatónak, de Isten kijelölte elrendelt útját, amelyen azóta is hűségesen jár. Egy kollégája tartott volna előadást Kölcsey Ferencről a gimnáziumban, ám az illetőt sürgősen helyettesíteni kellett. Az igazgató a nemrég kinevezett fiatal tanárra testálta a feladatot. A többi történelem. Olyan lelkesedéssel, szakmai érdeklődéssel fordult a középiskola névadója, a magyar irodalom kimagasló alakja felé, hogy eleve elrendeltetett a kutatói életút. A magyar kultúra napja, január 22. – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát – alkalmából beszélgettem az idén márciusban kilencvenegyedik évét betöltő, professor emeritus címmel is elismert, nagy tekintélyű tanárral, kandidátussal, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjával.
Az imasétány vagy imakert meghívás: lehetőség arra, hogy elinduljunk Istennel, sétáljunk, megálljunk, leüljünk, beszélgessünk, hallgassunk – mindezt vele, az ő jelenlétében. A látogatók számára a csendes kikapcsolódás egyfajta belső utazás, amely segíti az imádkozót abban, hogy önmagába nézzen, reflektáljon az életére, hitére és kapcsolataira, vallja Kerekes Szabolcs, a Rákospalotai Javítóintézet és Központi Speciális Gyermekotthon lelkésze. Az ő ötlete nyomán valósult meg a Soli Deo Gloria Konferencia-központ imakertje.
Részben nem hagyományos missziós módszerekkel is kísérletezik a kaposfői gyülekezet lelkipásztora, Székelyné Kiss Emese. Férjével, aki tábori lelkész is, jó két évtizede szolgálnak ebben a somogyi közösségben, amely megfiatalodott és kiszínesedett.
A nagycsepelyi gyülekezet állandó lelkipásztor híján már-már feloszlott, amikor az egyháztagok úgy döntöttek, vállalják, hogy gondozó egyházközséggé alakulnak. Új lelkipásztoruk, Koncz Eszter az utóbbi év szolgálatában megélt csodákról, megújulásokról szólt.
Az egyházi szolgálatok egyik meghatározó alakja a kántor, akinek a vasárnapi orgonálás mellett számos feladata van. A Kecskeméti Református Egyházközség huszonhárom éve szolgáló kántorát, Mikesi Tibort a dicsőítés szerepéről, a kántori szolgálat próbatételeiről, valamint a régi és új keletű gyülekezeti énekek adta lehetőségekről kérdeztük.
Az államvédelmi szerv sokak életét nyomorította meg a második világháborút követő években, amikor Magyarország az egyik megszállás után a másikba került bele. T. Németh László visszatekintése a kommunista államhatalom egyházüldözésére a Reformátusok Lapjából.
Amikor a hívők a házasságukon munkálkodnak, engedik, hogy Isten éppen a házastársuk által formálja őket, és mindezt azért, hogy növekedjen köztük a szeretet, az irgalom, a megbocsátás, akkor éppen missziót teljesítenek, a küldetésüknek élnek. Kovács Károly írása a Reformátusok Lapjából.
A házasságban sem mi fogjuk egymást vassal formálni, alakítani, nevelni: elfogadó kegyelemre van szükség egymás iránt, amelyben Isten véghez viheti ezt a munkát. Nekünk csak engednünk kell, hogy elvégezhesse – vallja Berze János, a Székesfehérvár-Budai Úti Református Egyházközség lelkipásztora. Gyülekezete lesz a házigazdája a február 9-én kezdődő házasság hete országos református nyitó istentiszteletének.
Szőke Etelka és férje, Szőke Attila Szilárd lelkipásztorok régóta gondoznak házasságokat, szép számmal lelkészekét is. A páros interjúból kiderül, nagyban alapoznak az érzelemfókuszú terápiás szemléletre és arra, hogy a házastársak minél többet beszélgessenek, a megosztás lehető legmélyebb szintjein.
A rendszerváltoztatás óta a polgári kormányzat kifejezésen jellemzően egy konkrét politikai csoportosulást és ennek a csoportosulásnak az ország vezetésével megbízott tisztségviselőit értjük. A református teológiai hagyományban ugyanakkor tágabb értelemben az állami élet egészére vonatkozik a kifejezés, jelen sorok szerzője is így használja azt. Etikai szempontból nézve kérdések sora jelenik meg előttünk, ezek közül válogatunk, és igyekszünk válaszolni rájuk a megadott keretek között.
– A reménység emberének tartom magamat, a gyülekezetnek is ezt akarom továbbadni, így hálát adtunk Istennek, hogy nem történt személyi sérülés, és megóvta a templomot is, amelyet, majd amikor ő engedi, ki is fogunk festeni – mondja Molnár-Kovács Edit, a Hangácsi Református Egyházközség lelkipásztora. Lelki hajlékukban tűz pusztított tavaly adventkor.
Az idei házasság hete a kommunikáció fontosságára összpontosít – szögezi le Mucsi Zsófia lelkipásztor, a Gyökössy Intézet szakmai vezetője és a szervezőbizottság református tagja a február 9-én kezdődő rendezvénysorozat kapcsán.
Az 1925 húsvétján alapított Theologiai Szemle az első számoktól kezdve a mai napig az egyetlen olyan teológiai szakfolyóirat, amelyben teljes a nyitottság a legszélesebb ökumené iránt. Csikesz Sándor alapítót az is motiválta, hogy a trianoni békediktátum következtében szétszakított egyházszervezet, egyházi tudományos élet olyan fórumot kapjon, amely a különböző teológiai irányzatoknak is megjelenési lehetőséget ad. T. Németh László írása a Reformátusok Lapjából.
Szabó Imre néhai budapesti református esperes vészkorszakbeli hősies ellenálló tevékenységéről, a deportálások elleni bátor fellépéséről nem lehet anélkül szólni, hogy közben az egyház egyes korabeli világi vezetőinek történelmi bűneiről is szót ne ejtsünk. Interjú Erdős Kristóf történésszel.
Az emberek többsége bizonyára találkozott már vele, mégsem gondolná, milyen különleges rovar a sáska. Olyannyira az, hogy a Bibliában is számos helyen előfordul, mégpedig meglehetősen negatív kontextusban. A zsidó nép Egyiptomból szabadulása során a fáraó országára Isten által mért csapások között a nyolcadikat ezek a pusztító rovarok jelentik.
Amikor Luther Márton kihirdette tételeit a wittenbergi vártemplom közelében, nem sokan gondolták, hogy az általa képviselt tanok néhány évtized múltán futótűzként terjednek majd el Európában. A lutheri irányzat mellett a legtöbb követőjük a kálvinistáknak lett, utóbbi felekezet bölcsője Genf volt. Az ott elindított reformok azonban nemcsak Svájcban fejtették ki hatásukat, hanem a kontinens távolabbi vidékein is megjelentek, így Skóciában is. Ehhez szükség volt John Knox prédikátor kitartó munkájára.
Nemrég beszélgettem egy szolgatársammal, akiből szokatlan őszinteséggel szakadt ki, hogy szeretett egyházunkban néha még nyomokban sem tapasztalja a testvéri szeretetet és az elfogadást, viszont érzi a maró gúnyt, és elszenvedi az éles kritikát. Miért tesszük ezt egymással mi, keresztyének, akiknek jó példával kellene járniuk egymás és a világ előtt? – szegezte nekem a kérdést. Hella Ferenc írása a Reformátusok Lapjából.