Miért roppan össze valaki a nyomás alatt, míg más képes megőrizni a belső tartását? Hogyan maradhatunk tisztességesek nehéz helyzetekben – nemcsak emberileg, hanem keresztyénként is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Tomka János professor emeritus, vezetői mentor nemrég megjelent Erkölcsi reziliencia című könyvében. A kötet nem elméleti fejtegetés, hanem mélyen gyakorlati útkeresés – azokhoz szól, akik nem akarnak meghasonulni, akiknek fontos, hogy a hitük a döntéseikben is tükröződjék, még akkor is, ha ez kényelmetlen vagy kockázatos.
Hogyan vigasztaljuk az élet és halál mezsgyéjére érkezett hívek szeretteit? Mit emeljünk ki Jézus tanításai közül a koporsó mellett megállni kényszerülő családtagoknak? Mennyire fogékonyak ebben a sérülékeny lelki állapotban az örök élet megnyugtató üzenetére? Ezeket a kérdéseket a lélek pásztorai gyakran felteszik maguknak hivatásuk gyakorlásakor. Miként vélekedik erről a leendő lelkészeket oktató teológiai tanár és lelkipásztor felesége? Gaál Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének vezetője, egyetemi docens, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese és Gaál Sándorné, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség lelkipásztora három évtizede szolgálja az Urat és a gondjaikra bízott közösségeket. Az egyik legnagyobb feladat, egyben valódi küldetés megtalálni azokat a szavakat, amelyek közvetítenek Isten és ember között.
Mindenki adottságai, képességei, kegyelmi ajándékai szerint szolgáljon a gyülekezet közösségének felhatalmazása alapján! Makrai Tibor orvos, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség főgondnokának gondolatai presbiterek vasárnapjára.
A lelkészeknek sokan csak a szolgálat közbeni arcát ismerik. Szigorú palástjukban, a szószékről prédikálva kissé távolinak tűnhet az életük, némelyek egyfajta misztikumot képzelnek köréjük. Vannak azonban, akik egészen más szerepükben ismerik őket: a gyermekeik. Apák napja alkalmából munkatársunk rendhagyó interjút készített: édesapjával, Genda Attilával, a Csóri Református Egyházközség lelkipásztorával beszélgetett emlékekről, tapasztalatokról és híres bibliai apákról.
Magyarországon naponta több mint ezerhatszáz ember adományozására van szükség ahhoz, hogy megfelelő vérmennyiség álljon rendelkezésre. Ezért indított kampányt a Bethesda Gyermekkórház.
Ez évben is megrendezték az Önkéntes Beteglátogatók Országos Találkozóját Kecskeméten. Gál Judit, az Országos Kórházlelkészi Szolgálat vezetője elmondta: országszerte negyvenhat kórházlelkész és legtöbbjük mellett négy-öt vagy még több beteglátogató nyújt támaszt a pácienseknek.
Portréinterjúnkban özvegy Sípos Ete Álmosné vall osztályidegenként eltelt gyerekkoráról, újjászületéséről, a tápiószelei ébredésről és arról, hogyan sikerült tizenegy gyermek édesanyjaként és lelkészfeleségként helyt állnia a híres igehirdető oldalán.
Valami mélyen megváltozott a világban – és talán bennünk is. Ma már nem az a kérdés, hogyan magyarázzuk el az egyházat a világnak, hanem az, hogyan magyarázzuk el a világot az egyháznak – figyelmeztet Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyvében. De vajon felismeri-e az egyház, milyen korban él? És képes-e megszólalni – hitelesen és hűségesen – ebben az identitásában megingatott, önmagát kereső világban? Trueman szellemtörténeti elemzése nyomán Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke segít eligazodni a jelenkor szellemi és lelki küzdelmeiben – azokban a folyamatokban, amelyek az egyházat is formálják.
A június legtöbbeknek a vakáció ígéretét hordozza, a tizenkettedikesek életében viszont ez a szóbeli érettségi vizsgákra tanulás időszaka. Ebben a cipőben jár Fűrész Viktória is, a Tatai Református Gimnázium végzős tanulója, leendő teológa, akit a középszintű hittanérettségire készüléséről kérdeztünk.
Az egységnap az elszakított nemzetrészek gyülekezeteinek legnagyobb ünnepe – fogalmazta meg hitvallását Farkas László, a Kolozsvár-Írisztelepi Református Egyházközség lelkipásztora. Szépapákig visszavezetett családfája ékesen példázza, hogy a magyar, a székely, a kun és a horvát ősök jellemvonásait máig ható lenyomatként a szívükbe kódolta Isten. Az egységnap előtt beszélgettünk az anyaországhoz – mind családja, mind a testvérgyülekezetek révén – szorosan kötődő lelkipásztorral.
Osváth Richárd kerekesszékes vívó, paralimpiai ezüstérmes és hitvalló református ember élete a sport és a hit határán bontakozik ki. Az első képes Bibliájával kezdődött el valami benne. Gyermekkorától kezdve kapcsolatban volt Istennel, mégis egy térdsérülés kellett ahhoz, hogy végleg visszataláljon hozzá.
– Olyanok ezek a szerepek, mint két tükör. Az egyikben, a színháziban, látom, hogyan működik az emberi természet, a dráma. A másikban, az életszerepeimben keresem a természetfelettit, a végtelent, a feloldozást – magyarázza a református Kiss Gergely Máté Jászai Mari-díjas színész, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja. Szerepeiről, szolgálatairól, családjáról az olvasóknak is üzenve beszélt.
Összefér a népzene a zsoltárokkal? Színpadra állíthatók-e a népdalok? Mit tanulhatunk a hagyományos paraszti kultúrától? A népzene jelenét-jövőjét firtató kérdéseinkre Tímár Sára énekesnő válaszolt, megosztva hitre jutásának kacskaringós történetét is: – Hosszú ideig mindenkinek meg akartam felelni, hogy elismerjék, szeressék a munkásságomat. Ma már tudatosan figyelek arra, hogy ne ez motiváljon, hanem a saját értékrendemet képviselve zenéljek – hangsúlyozta.
Megtöltötték a Szent István teret Miskolcon a tiszáninneni egyházkerület utcai evangelizációs rendezvényére látogatók. A H2Ő – Az élet vize nevű rendezvény célja lámpásként világítani a városban, megmutatni a református közösségek jelenlétét és szeretetszolgálatát, megszólítani a lelki szomjúságukra választ keresőket. Valódi közösséggel várták a járókelőket egy korty élő vízre – lelki és fizikai értelemben is.
Tizenhét éves püspöki szolgálatom alatt a legnagyobb ajándék a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház létrejötte volt 2009-ben, amely aztán magához ölelte az európai és a tengerentúli magyar református testvéreket is. Ez a közösség élő: azóta is rendszeresen találkozunk, és megtapasztaljuk, milyen nagy szükségünk van egymásra. Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai a Reformátusok Lapjából.
A szenvedéséről szóló Jézus mellett jól elbeszélgetünk arról, melyikünk a nagyobb. Vagy a szenvedő Krisztust látva vigadunk, kockát dobva eljátsszuk az Úr köntösét, sorsot vetünk: a kocka el van vetve, mi pedig fel vagyunk dobva. Vagy kigúnyoljuk a szenvedés valóságát és eljátsszuk, hogy egy megvert embert megkoronázunk tövissel, majd elégedetten szemléljük művünket. Barnóczki Anita lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Annyi mindent kaptunk teremtő Urunktól, amin keresztül megcsillanhat, felragyoghat az ő csodálatos lénye, áttetszhet „arca” – mindazokon át, amik istenképűségünk részletei. Képesek vagyunk alkotni, gondozni, érezni, adni és legfőképpen szeretni. Anyának lenni ilyen ajándék! Sokan egyenesen azt állítják, leginkább az anyai szeretet hasonlít vagy emlékeztet Isten szeretetére.
Vajon szorongónak születünk, vagy a körülményeink, esetleg életmódunk tesz azzá? Hogyan segíthetjük ítéletmentesen, bibliai alapokon gyülekezeteink mentálisan küzdő fiataljait? Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológust a modern népbetegségről, a szorongásról kérdeztük.
Mit kezd a vezető a megtöretéssel? Hogyan válik a krízis formáló erővé, és mikor kezdődik a valódi helyreállás? Szolgálat, bűnvallás, kegyelem, közösség és újrakezdés – ezek a kulcsszavai annak az útnak, amelyről Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke beszél a megállás, az újragondolás és az irányváltás fényében. Az elmúlt év megrendülései után nemcsak külső fordulatra, hanem befelé figyelésre is szükség volt, és ebből a folyamatból születhetett meg valami új: helyesebb látás, mélyebb kapcsolódás és letisztultabb szolgálat.
A mai Törökország területén fekvő, ókori Nikaia városában (ma İznik) hívta össze Nagy Konstantin ezerhétszáz éve, Kr. u. 325-ben – felismerve a vallási széthúzás politikai kockázatait – a keresztyén egyház püspökeit az első egyetemes zsinatra. A Római Birodalom császára, Hosius, Córdoba püspöke (aki I. Szilveszter pápa távollétében képviselte az egyházfőt) és a több száz – főleg keleti – egyházatya jelenlétében zajló tanácskozás közel két hónapig tartott.