Hogyan lesz az átokból áldás? Mi lesz a sorsa a gyülekezeteinknek? Hogyan ébredhet fel az alvó lélek? Ezeket a kérdéseket tette fel Bereczky Ildikó lelkipásztor a dunamelléki egyházkerület nehéz helyzetben lévő gyülekezeteinek szervezett találkozón. Hangsúlyozta, hogy az Úristen ott sem vonta vissza az áldását, ahol mi azt már nem látjuk. A cikk a Reformátusok Lapjában jelent meg.
Mivel az üdvösség kifejezése a Bibliában az Isten haragja és ítélete alóli megmenekülést jelenti, ezért egyedül ő mutathatja meg az abból való szabaduláshoz vezető utat is. Péterffy György, a Budapest Soroksár-Újtelepi Missziói Református Egyházközség lelkipásztorának cikke a Reformátusok Lapjából.
Ki gondolta volna, hogy még a lelkiismeretünknek se hihetünk mindig? Olykor az is hibásan működik. Bűnlistánkat pedig kívánságaink sora határozza meg. Bár vétkezni nem oly nehéz, furcsa mód mégis igazán megdolgozunk érte, pedig tudjuk, hogy kibontakozva halált nemz. Czentnár Simon lelkipásztor szerint Krisztus nemhogy a bűnből, de még annak kívánásától is megszabadíthat bennünket.
„Szathmáry Sándor szenvedélyes, örömre hangolt igehirdető, aki mindig a Jézus Krisztusban kapott reménység öröméről és az örök élet földi életet körülölelő tágasságáról szólt, vagyis mindig az evangéliumot hirdette és hirdeti ma is, hiszen ma is árad belőle a krisztusi reménység öröme” – írja Pásztor Dániel és Steinbach József püspök a professzorról a Reformátusok Lapjában.
A néhány hete magunk mögött hagyott ünnepi forgatagban feltűnt, hogy a karácsonyi és újévi üdvözletekben mennyire általánossá vált a médiában – és egymás között is –, hogy „áldott ünnepeket” kívánunk. Kimondva az idézett jó kívánságot, egyre többször eszembe jutott: mit értek az „áldás” szón? Értem-e valódi tartalmát? Pauk János írása a Reformátusok Lapjából.
Istenben találták meg házasságuk értelmét, de nehéz út vezetett idáig. A monori Berkes házaspár története arra tanít, a Teremtő a legváratlanabb helyzetben is képes elhinteni az Ige magját, türelmes a makacs emberrel és bőkezű az övéivel. – Mindketten az övéi vagyunk, Jézus ott van az életünkben, a családunkban, a beszélgetéseinkben. Imádságban hordozzuk egymást, gyermekeinket, unokáinkat, és a Mindenható elé visszük a bűneinket. Kitartunk mellette, ahogy Jób is tette azt gazdagságában, nyomorúságában egyaránt – vallja Berkes József és felesége, Angéla.
Az Erzsébet-táborokban mindig is az volt a cél, hogy a gyerekek élményekben gazdagodjanak, és megtapasztalják, milyen szeretetben eltölteni el egy szép hetet. Meggyőződésünk szerint akkor tudunk nekik valami tartósat is adni, ha Krisztusról beszélünk nekik – hangsúlyozza Schanda Anikó lelkipásztor, a Bárka–Erzsébet Tábormisszió munkatársa, aki lelki segítők jelentkezésére buzdít.
Tizenhetedik alkalommal csatlakoznak a házasság hete programsorozatához a keresztyén egyházak és civil szervezetek. Céljuk a társas kapcsolatok jobbítását szolgáló példák bemutatása, ezzel kívánják felhívni a figyelmet a házasságok tudatos gondozására és az egymás iránti hűség megtartó erejére. Tapolyai Emőke pszichológus, a Kandela Központ alapítója és szakmai vezetője előadásaival a kezdetektől népszerűsíti a házasságot.
Érdemes a nagyközönség számára is tudatosítani, hogy egy olyan versnek a születéséhez kapcsolódik a magyar kultúra napja, amely költemény a magyar protestantizmusnak, a magyar reformációnak, a magyar kálvinizmusnak is diadalünnepe – állítja Kulin Ferenc író, irodalomtörténész, Kölcsey-kutató. Szerinte Kölcsey műve nélkül a reformkor politikai sikerei nem következhettek volna be.
A Reformátusok Lapja Hit-vallás sorozatát azzal kezdték, hogy a keresztyén teológia tanulmányozása azért lényeges minden ember számára, mert az életünk az örökkévalósággal áll kapcsolatban. Csak a helyes ismeret következménye lehet a keresztyén hit, az Istennel való megbékélt kapcsolat, amely az egyetlen lehetőségünk arra nézve, hogy a tökéletesség isteni mércéje alapján megújított világban részünk lehessen.
„Az Édenbe teremtett őseinktől örököltük a romlatlan boldogság érzését. Ez megmagyarázza, miért nem hajlandó szívünk megelégedni a bűnnel, a szenvedéssel, és miért vágyunk valami jobbra.” Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
A résztvevők egyöntetűen vallják, hogy az önkéntes év bátrabbá és kreatívabbá tette őket, az élmények életre szólnak, és számukra gazdagító tapasztalatokat hoztak – összegez Csordás Krisztina projektmenedzser, az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda munkatársa. Ezt a helyet az önszántukból vállalt munkára vágyóknak is érdemes felkeresniük, azoknak, akik rövid távú feladatokat szeretnének kapni.
Bár már évtizedek óta életünk számos területén velünk van a mesterséges intelligencia (MI), az utóbbi egy-két évben vált hirtelen slágertémává. Ugyanakkor nem ezért kell vele foglalkoznunk, hanem mert tényleg azzal kecsegtet és fenyeget, hogy sok szempontból gyökeresen átalakítja világunkat. Pataki Béla írása a Reformátusok Lapjából.
„Arany János volt az énektanárom, az általa felépített, remek színvonalú iskolai kórusba csöppenve kaptam igazán kedvet a kórusmuzsikához. Karnagyi tevékenységét tapasztalva láttam rá először, mi mindennel jár ez a munka. Különös tehetséggel, belelátással elemzett nekünk zeneműveket, kórusműveket” – nyilatkozta róla korábbi tanítványa, Cseri Zsófia karnagy. A híres nevet viselő zenepedagógussal, karvezetővel sikeres kórusainak közösségi életéről, az énektanítás gondjairól és Kodály Zoltán szellemi örökségéről is beszélgettünk.
Korábban nem látott, nem is sejtett tudások, képességek értékelődnek fel, és sok évszázados hagyományok, keretek üresednek ki röpke évek, hónapok alatt. Az egyházak erejét (állítólag) kifejező mutatók – anyagi helyzet, templomba járás stb. – alig értelmezhetővé válnak. De nem létezik – mert régen sem létezett – akkora történelmi változás, amely az emberrel közösséget kereső és szövetséget kötő Istent az ő szeretett népétől elválaszthatná.
Háborúk, járványok, katasztrófák rángatják a világunkat, olvasunk róluk, de ez nem állíthat meg. Mindannyiunknak végeznünk kell mindennapi feladatainkat, ugyanakkor akármi történik körülöttünk, amíg nem érezzük a bőrünkön, úgy teszünk, mintha nem lenne baj. Inkább nem veszünk tudomást arról, hogy a világ recseg-ropog, csak titkon reméljük, hogy a krach nem idén fog beütni. Mit jelent ebben a helyzetben bölcsen élni?
Idén harmincöt éve nyolc-tíz, hitben járó ember úgy döntött, hogy hétfő esténként összegyűlnek a káposztásmegyeri Galopp utca egyik panellakásában bibliatanulmányozás céljából. A kis közösség vezetője, alapítója Csere Gábor volt, akinek gyülekezetépítő szolgálatát a Zámbó házaspár, András és Hajnalka folytatta és végzi mind a mai napig, számos munkatárs támogatásával. Az egykori házi csoport mára templommal rendelkező, több száz fős egyházközséggé terebélyesedett.
Képzőművészeti alkotótábort, népzenei-hagyományőrző egyesületet és regöscsapatot vezet, tanít, fest, pedagógiai körben tevékenykedik, kántorizál, orgonál, egyházi folyóiratban publikál: Buka László művésztanár az egyik legsokoldalúbb pedagógus a „magyar Genf” – egyházi – iskoláiban. Pontosabban immár tanintézményi köteléken kívül éli változatlanul tevékeny életét, teljes állású oktatóként ugyanis néhány hónapja nyugállományba vonult.
A Z generáció az egyházunk jövője. Mit tehetünk, hogy ne hagyják el fokozatosan az egyházat, és ne uralkodjon el rajtuk az apátia? Át kell gondolnunk néhány alapvető kérdést. Vonzóbb istentiszteletre, korszerűsített épületekre vagy új programokra van szükségünk? Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
Isten csöndje nem azt jelenti, hogy Isten hallgat, magunkra hagyott bennünket, hanem azt, hogy meghallgat. A leltározó rendteremtés a cselekvő szándékkal kezdődik, hogy megszólítjuk őt – mi ugyanis már megszólítottak vagyunk. Vitéz Ferenc főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetőjének írása a Reformátusok Lapjából.