A keresztyén egység napját közel három évtizede, a Pannonhalmi Főapátság alapításának 1996-os millenniuma óta ünnepeljük. A jeles napon, szeptember 14-én Leányfalun jártunk, ahol Sulyok Tamás köztársasági elnök is csatlakozott a helyi felekezetek lelkipásztoraihoz és híveihez. Az ökumenikus liturgia és az ünnepi beszéd után a Ravasz László-emlékház mellett megnyitották az ünnep szellemében felállított szabadtéri tárlatot, amely Boldog Meszlényi Zoltán katolikus vértanú püspöknek, a Gulagot is megjáró Gulácsy Lajos református püspöknek és az ötvenhatos mártír Gulyás Lajos levéli református lelkipásztornak állít emléket.
Hála Istennek olyan nagymama nevelt fel, akinek családanyaként a saját édesanyjától eltanult, de Istentől kapott örökségként a diakónia, a szeretetszolgálat mindennapjai szerves része volt. Egy epizódra különösen emlékszem: ősszel, télen s a tavasz még csípős legelején fáradhatatlanul hordta és osztotta (úgy hatéves koromtól az én segítségemmel) otthon, Pécsett a lakásunkhoz közeli Búza téri piac sokat didergő kofa nénijeinek a meleg teát és a forró húslevest.
Mozgalmas múlt áll a berekfürdői Megbékélés Háza mögött, amely már lassan nyolcvan éve fogadja vendégeit a Nagykunságban. A gyülekezeti csendeshetek, egyházi konferenciák és találkozók „sztárja” kénytelen követni a világi tendenciákat, de közben igyekszik szem előtt tartani elsődleges célját: lehetőséget nyújtani az elcsendesedésre.
– Bízom abban, hogy segíteni tudom a református köznevelési hálózat és az egyetemi pedagógusképzés szorosabb együttműködését – mondja Bárdi Árpád, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának tanszékvezető docense, aki augusztustól egy éven át irányítja a Református Pedagógiai Intézetet. Úgy látja, a gyermekek teljes fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a természetben is töltsenek időt.
Az egyháznak folyamatosan meg kell újulnia, ahogy Kálvin János mondta: „semper reformanda”, szabadon fordítva: örök reformáció. Naponként el kell köteleznünk magunkat az Úristen mellett – vallja Barna Sándor lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület újonnan megválasztott vezetője. A püspök elsősorban az egyházkerület és a gyülekezetek lelki életének erősítését tartja fontosnak, ezért folytatni szeretné a megkezdett munkát.
Szervezője, vezetője volt a rendszerváltozás utáni első református óvodák egyikének. Az interjúban színarany hittapasztalatokat, gyermeknevelési látásmódot is átvehetünk Zila Péterné óvodapedagógustól.
A Magas-Bakony központjában, a hétezer lakost számláló kisvárosban, Zircen lehettünk tanúi a Dunántúli Református Egyházkerület egyik legsikeresebb gyülekezetplántálásának. Aktív, életerős eklézsia nőtt ki az egykori szórványból. Befogadó, egymást számontartó közösség épült a hajdani bányavárosban a reformátusokból, akik 2008-tól missziói, majd tíz év után önálló egyházközséggé váltak.
Ha a reformáció történetére gondolunk, elsőként Martin Luther jut eszünkbe. Az ő teológiájának rendszerezése azonban barátjára, Philipp Melanchthonra hárult, aki huszonegy évesen már a Wittenbergi Egyetem tanáraként tartotta népszerű előadásait. A nagy tudású német teológus munkássága sokáig meghatározó maradt, ismertsége azonban Lutheré mellett elhalványult, az utókor szemében is.
A keresztyén ember (is) újra és újra etikai döntéshelyzetbe kerül. Lehet-e ezekben a helyzetekben a Szentírás szava perdöntő? A válasz egyértelműen igen, bár nem mindenki ért ezzel egyet. Tény, hogy az Újszövetségben – maga Jézus is (Mt 19,4–6) – kézenfekvő módon érveltek az Ószövetséggel etikai kérdésekben, és ez történt az egyház későbbi évszázadaiban is, kiterjesztve a hivatkozást az egész Szentírásra. Ahol a Bibliát teljes egészében Isten kijelentésének tartják, ma is vitán felül áll, hogy mind a regula fidei, mind a regula morum, azaz hit- és erkölcsi kérdésekben egyaránt az a perdöntő, ami „írva van”.
Akárcsak a művészek, a lelkészek is a lélek hangszerén játszanak, kettejük között pedig talán több is a hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk. Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, szokásaikról, tevékenységeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. Bölcsföldi András portréja.
Az idei, a Református Szeretetszolgálat és az Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány szakembereinek közös szervezésében megvalósult Erőforrás 2024 felzárkózási napokon a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapott az oktatás kérdése. A Pécsett rendezett konferencia résztvevői a református egyház karitatív és missziós erőfeszítéseit, köznevelési,
hátránykompenzációs erőfeszítéseit az Ormánság elöregedő, illetve kicserélődött népességű településein tanulmányozhatták.
A miskolci reformátusok úgy tartják, hogy négyszázhetven éve léptek őseik egyértelműen a reformáció útjára. Erről ünnepségen meg is emlékezett a Miskolc-Avasi Református Egyházközség a nyár közepén. Végigjárva a változó idő elmúlt évtizedeit arra jutottam, hogy az emlékezés kultúrája egy-egy közösség egészséges voltának egyik fokmérője. Dienes Dénes lelkipásztor írása a Reformátusok Lapjából.
A gyülekezetek holdudvarában lévő rászorulóknak is előnyös, hogy kormánydöntés alapján helyreáll a közfoglalkoztatás korábbi gyakorlata. Vagyis: fél év helyett újra egész éves ciklusokra szerződhet a résztvevőkkel a foglalkoztató – esetünkben a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány. Szögi Andreától, az alapítvány HR-irodájának vezetőjétől kértünk felvilágosítást az idevágó lehetőségekről.
Áldás együtt, közösen menni Krisztushoz, a Mesterhez szülőnek, gyermeknek, tantestületnek, gyülekezetnek és egyháznak. A mi Krisztusunk olyan hős, aki ismer győzelmeket és vereségeket, gyengeségeket és hatalmakat, árulókat és hősködőket, megszállottakat és kezelhetetleneket.
A szerelem nem válogat, nem néz vallást, foglalkozást, helyszínt és időt, egyszer csak lángra lobban. Így lobbant lángra Tarr Csaba lelkipásztor szívében is a szerelem szikrája, de sokat kellett harcolnia azért, hogy végül a családi tűzhelyt melegítse az idővel tűzzé váló érzelem. Istenre hagyatkozás, elengedés, visszautasított lánykérés és a házasság legnagyobb drámája is szerepel Ferenczy Erzsébet Annával íródó közös történetükben, amelyet most olvasóink is megismerhetnek.
„Száz ötlet kapcsolatmélyítő beszélgetésekhez és randikhoz” – olvasható Mihalec Gábor párterapeuta, a népszerű Gyűrű-kúra szerzőjének PÁR-percek kártyacsomagján. A cím fején találta a szöget, pár perce talán minden házastársnak akad egymásra a hétköznapokban. Ha nem máskor hát, elalvás előtt!
A XIX. században irodalmi alkotóink folytatták az ősi mondavilág – még a XVI. században elkezdett – feldolgozását. Kimeríthetetlen mennyiségű témalehetőséget vett birtokba irodalmunk. Arany János a csodaszarvashoz kötődő mondákat irodalmunk klasszikusai közé emelte. A Toldi szerelme IX. fejezetében a szakadékba zuhant szarvas nyomán találnak a karlsbadi fürdő forrására. A mondák világában élő hősök így irodalmi alakokká váltak. A reformkor nagy alkotó triásza: Petőfi Sándor, Arany János és Tompa Mihály műveinek a népregék és mondák állandó ihletői.
Az életnek fontos része a reménység, reménykedni viszont valakiben vagy valamiben tudunk. Életünk egy-egy fordulópontján az is kiderülhet, hogy elképzelhető vízió nélkül, a jobb élet reménye nélkül nem tudunk átlendülni a jelen nehézségein. A kiút megtalálásáról elmondható, hogy aktív keresés előzi meg. Siba Balázs írása a Reformátusok Lapjából.
Eric Liddell neve nemcsak a sport világában, hanem a hit terén is maradandó nyomot hagyott. Az 1924-es párizsi olimpiai aranyérme mögött nem csupán kiemelkedő atlétikai teljesítmény, hanem rendíthetetlen keresztyén meggyőződés is áll. Története arról szól, hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot és a szilárd hitet még a legnehezebb döntések közepette is. Ránk hagyott öröksége nemcsak egy ember rendkívüli életútját tárja elénk, hanem arra is emlékeztet, hogy az elveink melletti kiállás gyakran nagyobb győzelem, mint bármelyik verseny.
Mint egy közepes város lakossága, annyi ember él ma sztómával Magyarországon. Legtöbbjükről ránézésre nem is lehet megmondani, hogy művi végbélnyíláson keresztül egy úgynevezett sztómazsákba ürítenek. A sztómásokat egyesületi háló fogja össze, amely évek óta szervez tábort felnőtteknek, fiataloknak és gyermekeknek is. Az idei gyermektábort Kiskunhalason rendezték, meglátogattuk őket.