Domborművének megkoszorúzásával és a Kollégiumi Kántus énekével kezdődött a Kölcsey és a Debreceni Református Kollégium című, a Hymnus születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség a cívisvárosban. A program a kollégium múzeumában folytatódott, ahol Csorba Dávid és Győri János nyitotta meg a Kölcsey debreceni diákévei című kiállítást.
Fekete Károly püspök Kölcsey Ferenc emléktáblájánál
Amikor a kétszáz évre emlékezünk, akkor emlékezni és emlékeztetni szeretnénk valamire, ami a közös összetartozásunkhoz tartozik. A nemzeti emlékezetünknek gyökereihez nyúlunk vissza, hiszen olyan események történtek a reformkor idején, amelyek kitörölhetetlen emlékei nemzetünknek – fogalmazott megnyitó beszédében Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának igazgatója. Ekkor jöttek létre a jogegyenlőség, a népképviselet, a vallás- és sajtószabadság fogalmai. Ekkor születtek meg azok a kezdeményezések, amelyek a nemzeti múlt emlékeinek feltárására, a nemzeti összetartozás jelölésére intézményeket hoztak létre: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Galéria, és ebben az időben születtek meg olyan szimbólumok, mint a nemzeti trikolór vagy a Hymnus és A szózat – vagyis a polgári szabadság gondolata, a tudományos kutatás elvei és etikája, valamint azok közös szimbólumai – sorolta az igazgató.
Hangsúlyozta, hogy joggal ünnepli a magyar költészet napján Kölcseyt Pozsony, Budapest, Álmosd és Szatmárcseke is, Debrecen számára viszont azért fontos Kölcsey, mert a református kollégium bocsátotta útjára a Hymnus szerzőjét, aki itt szerezte azt a műveltséget, ami a Hymnusban is benne foglaltatik.
Győri János közgyűjteményi igazgató ismertette, hogy a Kölcsey debreceni diákévei című tárlat a különböző intézmények által megőrzött dokumentumok segítségével illusztrálja a költő debreceni kapcsolatait és a város a Hymnusra gyakorolt hatását .
Kölcsey 1796 és 1809 között, összesen 13 esztendőt töltött Debrecenben, amelynek református kollégiuma az ország egyik legjelentősebb intézménye volt.
A kiállításon megismerhetjük a korabeli Debrecen világát és Kölcsey lakóházának történetét, a költő tanulmányainak tárgyemlékeit, ahol a tankönyvei mellett az első magyar földgömb is látható, amelyet rézmetsző diákok készítettek. A tárlat Kölcsey iskolai tanulmányainak részeként bemutatja a költő tanárait is, a poéta kiemelkedő filozófiai, jogi, nyelvi, esztétikai műveltségét ugyanis a kollégium nagykönyvtárának igen gazdag anyaga mellett elsősorban Sárvári Pál és Budai Ézsaiás professzoroknak köszönhette. A kiállítás ízelítőt nyújt Kölcsey költői, írói szárnypróbálgatásairól. Kiderül, hogy diákkori olvasmányai között a felvilágosodás francia, német, angol filozófusai, írói játszották a főszerepet, szépirodalmi kezdeti ihletője azonban Csokonai Vitéz Mihály volt, akinek temetésén 1805-ben ismerte meg Kölcsey későbbi barátját, Kazinczy Ferencet. A széphalmi mester kérésére kezdett régi magyar szövegeket tanulmányozni, másolt és másoltatott a kollégium könyvtárában. Ezek közül XVI. századi nyelvemlékünk, a Debreceni kódex eredeti példánya is megtekinthető a tárlaton.
A kiállítás felsorakoztatja a Hymnus református szellemi gyökereit is. Ezek egyikét a reformáció korabeli históriák és jeremiádok jelentik, amelyekkel Kölcsey a kollégium nagykönyvtárában ismerkedett meg. Egy másik lehetséges forrás az újévi egyházi énekekben keresendő – ennek szemléltetésére Budai Ézsaiás énekének részletét idézik a tárlaton.
A kiállításon meg lehet tekinteni Kölcsey debreceni utóéletének relikviáit, a kollégium múzeuma ugyanis őrzi a szatmárcsekei kúria két asztalát és a költő hímzett halotti leplét is.
Az emlékülést Csikos Sándor színművész szavalata nyitotta meg a kollégium dísztermében, majd Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora köszöntötte elsőként az egybegyűlteket.
Az intézmény vezetője a kollégium falán álló Kölcsey-domborműhöz fűzött történelmi magyarázatot. Mint mondta, évszázadokig a legkiválóbb tanárok és diákok esetében sem volt szokás emléktáblát állítani a kollégiumban. Ezek sora az első világháborús áldozatok emléktábláival kezdődött el, majd 1931-ben Zwingli és Kálvin reliefjét helyezték el a kollégiumban. Amikor 1932-ben a Debreceni Egyetem főépülete elkészült és az egyetemi karok kiköltöztek a kollégium épületéből, akkor merült fel az emléktáblák gondolata. Az ötlet szellemi atyja Papp Károly irodalomtörténész professzor volt, a Csokonai Kör vezetője, aki Kölcsey mellett Csokonai Vitéz Mihály és Arany János számára is emléktáblákat állíttatott. A három emléktábla ünnepélyes átadására 1933. május 25-én került sor. A domborművet a Dóczy-gimnázium művésztanára, Nagy Sándor János készítette – ismertette Baráth Béla Levente.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke ünnepi beszédében a Debreceni Református Kollégium jelentőségét hangsúlyozva Révész Imre 1942-ben elhangzott beszédét idézte: „A Hymnust nem írhatta volna meg és nem imádkozhatta volna el Kölcsey, ha nem a Debreceni Református Kollégiumban kapta volna meg döntő, az egész életét meghatározó ihletet.”
Fekete Károly: Kölcsey verse nem az őskultusz táplálása, hanem az önvizsgálat és a bűnbánat felkeltése
A püspök szerint Kölcsey verse nem az őskultusz táplálása, hanem az önvizsgálat és a bűnbánat felkeltése. Nem a nemzeti sovinizmus dicshimnuszát írta meg, hanem kiváltságos számadást végzett Isten színe előtt, kritikai nemzetszeretettel.
– Népünk felemelkedései és leveretései, dicsősége és szégyene, öröme és gyásza, múltja, jelene és jövendője feszül a sorok között. Kölcsey tudta, hogy Isten áldása nem ráadás, nem kiegészítés és nem díszítőelem: Isten áldása nélkül minden hiábavalóság. Az áldás öntudatra ébresztő erő, akárkiből valakivé, Isten népévé formál – fogalmazott Fekete Károly.
Hozzátette, hogy azért beszélhetünk még ma is keresztyén nemzeti öntudatról, mert a keresztyénség felvételétől a reformáción át egészen máig voltak olyan magyarok, akik a nemzetről csak úgy tudtak gondolkodni, hogy közben Istenről, a nemzetek Uráról sem feledkeztek el.
Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere azt hangsúlyozta, hogy a magyar kultúra napja egy olyan ünnepnap, amikor az emlékezésnek két módozata is összeér, hiszen egyrészt ünnepeljük a magyar kultúrát, másrészt megemlékezünk magyar nemzeti imádságunk születésnapjáról is.
– Talán lehetünk annyira cívisek, hogy azt mondjuk, a magyra kultúra napja kicsit jobban a miénk, mint sok más városé, hiszen Kölcsey Ferenc Hymnusára emlékezünk, amiben ott van Debrecen is. Talán lehetünk annyira büszke debreceniek, hogy azt mondjuk, hogy a Hymnus minden sorában ott van a városunk is – fogalmazott az alpolgármester.
Hoppál Péter, Magyarország kormányának kultúráért felelős államtitkára arról beszélt, hogy ugyan nemzeti óriásunk elsősorban nem vallásos műveket hagyott ránk, mint gondolkodó azonban számos alkalommal elmélkedett vallási kérdésekről.
– Kölcsey a maga küldetéstudatát elválasztotta a hittől, így vallásossága intimebb volt kortársaiénál, mégis az ő tollából született nemzeti imádságunk, a Hymnus, amelyet az irodalomtudomány nem tekint istenes versnek, de amelynél Istenhez közelebb törekvő fohászt nehezen tudunk elképzelni – szögezte le az államtitkár.
S. Varga Pál akadémikus, a Debreceni Egyetem professzora, a Kölcsey Társaság elnöke előadásában a nemzet fogalmán keresztül közelített Kölcsey Hymnusához.
Magyarországon a nemzet, a náció fogalma századokon át a nemességhez kapcsolódott, kizárva belőle a parasztságot. Mint mondta, Kölcsey ugyan nem képviselt egységes álláspontot a nemzet meghatározásának kérdésében, ugyanakkor esszéjében nemcsak a honfoglaló nemességet, hanem „a kunyhók lakóját”, a parasztságot is megszólítja.
Ismertette, hogy a Hymnus beszédmódja a XVI–XVII. századi református prédikátorokat követi, szövege át van szőve Szenczi Molnár Albert zsoltárainak motívumaival. Hogy a Hymnus mégsem lett felekezeti himnusz, annak nemcsak az a magyarázata, hogy kerül minden felekezeti mozzanatot, hanem az is, hogy a beszélő szerepe beilleszthető a katolikusok gondolkodásmódjába is. A reformátorok számára az egyetlen közbenjáró Jézus, a katolikus hagyományban viszont emberi közbenjárók is megjelennek.
– Szakrális jellege ellenére a Hymnus nem teológiai közegben mozog, legnagyobb művészi teljesítménye éppen abban áll, hogy a teológiailag vitatható állítás („Megbűnhődte már e nép./ A múltat s jövendőt!) retorikailag kiváló – magyarázta S. Varga Pál.
A himnusz négy nemesmásolata
Az ünnepség végén Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója a Hymnus-kézirat négy nemesmásolatát ajándékozta Debrecen városának. A Kollégiumi Kántus is egy igazi különlegességgel készült: a 130. genfi zsoltár dallamára énekelte el a Hymnust.