Sokféle kép él bennünk Jézusról. Vannak, akik kisbabaként látják őt a jászolban. Vannak, akik nagy tanítóként, áldott orvosként, pásztorként, lánglelkű szónokként tekintenek rá. Ezek a megjelenései is tanulságosak lehetnek. De van a Messiásnak olyan képe, amely felülmúlja ezeket. Sehol sem látjuk őt olyan tisztán, mint a kereszten. Sehol sem szemlélhetjük úgy megnyilvánuló istenemberségét, mint ott. Sehol sem teljesíti be olyan tökéletesen a küldetését, mint a kereszten. Ott, szenvedésében nyilvánul meg a legteljesebben hibátlan bárány volta. Énünk a legmélyebb megpróbáltatásunk idején nyilvánul meg a legigazabban. A próbatételek feltárják a jellemet. A szerencsétlenség felfedi az erényt – vagy annak hiányát. És minél nagyobb a baj, és minél súlyosabbak a viszontagságok, annál tisztábban derül ki, milyenek vagyunk.
Hitünk megélésekor ez azért is fontos, mert a szenvedésben is követjük őt. Péter így írja: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.”
Keresztyénnek lenni szenvedést is jelent. Ez nem a hívő élet teljes igazsága, de része annak. Pedig általában azt várjuk Istentől, hogy oldja meg problémáinkat, javítsa énképünket, tegyen boldog, harmonikus emberré. És igaz, hogy a mi Urunk azt mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b) A Szentírás arra is utasít bennünket, hogy mindenkor örvendjünk. De ez a bőség és az öröm sohasem választható el attól az igazságtól, hogy keresztyénnek lenni annyi, mint szenvedni.
Az Apostoli Hitvallás egy szóban foglalja össze Jézus életét: „szenvedett”. Miért szenvedett Jézus? Péter szerint értünk. Mivel Jézus kínhalált halt a kereszten, helyettünk, most bocsánatot nyerhetünk bűneinkre. Ha igazán megértjük, mit tett értünk, csak hálásak lehetünk. De azt is látnunk kell, hogy szenvedése példa volt számunkra. A példa görög szó, eredeti jelenése: aláírás: fogták az ábécé betűit szépen felírva egy papírlapra, és egy másik lap alá tették, hogy a gyerekek le tudják másolni őket. A másik kép, amelyet Péter apostol használ: az ő lábnyomait kell követnünk – mint amikor gyermekkorunkban hóban-sárban egymás után léptünk… Mert a dicsőséghez vezető út, amelyen ő járt, egyben az igazságosságé, és ez ebben a világban az igazságtalan szenvedés útja.
Jézust megvetették, lekicsinyelték, rágalmazták, leköpték és kigúnyolták, és bár az isteni megtorlás mindig a rendelkezésére állt, nem élt vele. Nem fenyegetőzött, hanem hallgatott, ügyét Isten kezében hagyva. Az első, amit a kereszten mond, bocsánatkérő ima azokért, akik elvették az életét. „Nem tudják, mit cselekszenek.” Megértette az emberi szív vakságát, a romlottság tudatlanságát. Nem tudták, hogy az Élet Urát ölik meg. Megbocsátásra volt szükségük. Mert ez az egyetlen módja annak, hogy bevezesse őket a Szent Isten jelenlétébe, hogy valaha is megtapasztalják a mennyországot, hogy megtapasztalják azt az örömöt, amelyet Isten a vele közösségben lévőnek ad, ha megbocsátják bűneiket.
Hogyan kell élni? Megbocsátó szívvel azokkal szemben, akik rosszat tettek neked. Mert, ha őszinte vagy, tudod, hogy ha egy területen ártatlan áldozat vagy is, egy másikon a bűnös elkövető. Úgy kell élned, hogy életedet, halálodat és sorsodat Isten megígért gondviselésére helyezed. Jézus mindig odaszánta magát Istennek. Tökéletes életet élt, és tökéletes halált halt. Életében példát adott nekünk arra, hogyan kell élni, halálában pedig talán még inkább. Amikor az életedet Jézus Krisztusnak adod, az ő igazsága felöltöztet, tökéletessége elrejt. Ha az ő nyomában jársz, időnként magad mögé kell nézned, és egyetlen lábnyomot látnod. Nem feltétlenül azért, mert átvitt téged néhány pillanaton (bár olykor így volt). Hanem azért, mert a lábnyomaid az övében vannak elrejtve.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!