Filemon tudta a naponkénti porciózás titkát

Ezt a mai írást – ahogy a többit is – egy virtuális adventi naptárba írom. Mindennap kinyílik egy ablak, és ott van valami abból, amire mi Violettával rátaláltunk ebben az adventben. Amikor először hallottam, hogy ez a sorozat olyan lesz, mint egy adventi naptár, nagyon megörültem, tetszett, jó keret a naponkénti gondolatoknak. Aztán ahogy elindult, azt vettem észre, hogy nem vagyunk egyedül. Gyülekezetek, keresztyén szervezetek, civil mozgalmak indultak neki velünk párhuzamosan a saját naptárnyitogatásaiknak.

Furcsa volt. Ez hogy lehet? Nem beszélhetünk másolásról, hisz mindegyikre készülni kellett. Aztán rájöttem, miért kötött ki olyan sok ember ugyanazon formánál. Ennek az évnek a karácsonya most nem a nagyszabású, messzire szóló eseményekről szól, most nem a berobbanó, fényes akciók ideje van. A naponként porciózott hiány, nehézség és korlátozás mellé naponként porciózott szeretet, gondoskodás és odafigyelés való.

Így, év végére már talán ösztönösen érezzük, mire van szükségünk, így azt is jobban tudjuk, mit kell adnunk, hogy kell adnunk. És örülök, mert annak az Istennek vagyok a gyermeke, aki nem pár évente nyit egy nagy kampányt felém, hanem napról napra pásztorol. Annak a Jézusnak a tanítványa vagyok, aki nem berobbant és eltűnt, hanem mindennap megtalálható és elérhető volt feltámadása előtt, és utána is velünk van minden napon. Naponkénti pártfogóm a Szentlélek is, aki most pont ezzel akar tanítani valamire. Hogy közöttünk nem kampányokra van szükség, néha-néha, hanem folyamatosan porciózott, stabil ajándék lehetek a hozzám közel állóknak. Nem látszik messzire, de kézzelfogható. Nem szól nagyot, de biztonságot ad.

Pál írja ezt Filemonról a Bibliában a hozzá címzett levél első fejezetének hetedik versében. Régóta közel áll hozzám ez a mondat, valójában szeretném, ha én is eljuthatnék idáig, ennyi elég is lenne. Most már sejtem, hogy Filemon tudta a naponkénti porciózás titkát. Ez az év nekünk is segíthet megtanulni.