Egy kiváló amerikai előadó, Brené Brown éveken keresztül kutatta azokat az emberi érzelmeket és motivációkat, amelyek végül az élet nagy dolgai felé vezetnek: a sikerhez, az eredményekhez, az örömhöz, a boldogsághoz és szeretethez. Rengeteg emberi történetet megismert, ezekben megpróbálta felfedezni azokat a mintázatokat, azokat a modelleket, amelyek közösek egy-egy értékes ember életútjában. Azt tapasztalta végül, hogy egy különös érzelem áll mindennek a kezdetén, és ez a sebezhetőség. Pedig tudjuk jól, ez az, amit szeretnénk minél inkább száműzni életünkből. A sebezhetőség az az érzelem, amelyben ott van a félelem, különösen az emberi kapcsolatok elvesztése miatti félelmek, aztán ott van benne a szégyen, az egyik legősibb visszatartó erő. Ám csak az tud eljutni egy értékes célig, aki vállalja a kudarcokat, a szégyent, a megaláztatást vagy az alázat szükségességét.
Brené Brown a maga keresetlenségében, sok humorral elmeséli, hogy az egyik nagy hatású TED-előadása után a sérülékenységről (amit mára 16,6 millióan láttak) rengetegen felkérték másutt is előadások megtartására. Sok céghez hívták, s csak annyit kértek tőle, hogy beszéljen bármiről, csak a sérülékenységről meg a szégyenről, legyen szíves, ne szóljon. Miről tartsa hát előadását? Az innovációról, a kreativitásról és a változásról. Brené Brown erre azt mondta: az innováció, a kreativitás és a változás szülőhelye a sérülékenység!
Most innen üzenem Texasba: Brené, ennek az állításnak az alaptörténete Betlehemben játszódott le! Azzal, hogy az Atya elküldte Fiát, s az emberként született meg, emberként nőtt fel, a sérülékenység és kiszolgáltatottság minden lépését megélte az Isten-Ember Jézus Krisztus.
Nem angyalként küldte őt el az Atya, nem szuperhősként, hanem sérülékeny, teljesen kiszolgáltatott csecsemőként, akinek élete mindvégig halálos fenyegetettségben telt, s amíg végigjárta földi útját, emberi segítségekre is szüksége volt, hogy küldetését teljesítse.
Azt a küldetést, amelyet miértünk, gyarló, nyomorult emberekért vállalt.
Ez egyben azt is jelenti, hogy Isten nem nézi közönyösen a küszködésünket. Isten tudja, mit jelent a szenvedés, és tudja, mit jelent az öröm. Azt is tudja, milyen kegyetlen út vezet addig, amíg eljutunk egy-egy feladatunk végére. Sérülékenyek vagyunk, és igenis, sérüléseket is elszenvedünk életünkben, sőt bukunk és vérzünk. De Isten, aki a Fiúban emberi testben átélte ezt, tudja, mit jelent az ember bukdácsolása. Így hallgatja meg panaszunkat is, sír velünk, ha sírunk, és örül velünk, ha örülünk. Nem közönyös Urunk van, hanem aki végigkísér minket a szenvedésben.
Borongós, sötét idő kíséri idei adventünket. Egy kiadós havazásban az ember talán valami szentimentális mázzal vonná be a betlehemi történetet, ám az idő barátságtalansága, zord kíméletlensége felidézi a Jézus születése körüli események feszültségét. Mária és József nem tudhatták, csak hittel remélhették, hogy Isten ígérete valóban beteljesedik. Amivel szembesültek az az élet és a boldogság törékenysége. De abban bizonyosak voltak, hogy a kapott új életet meg kell őrizni, sőt, meg kell menteni az ellenséges világtól. Sérülékenyek voltak mindannyian, de vállalták ezt. A kiszolgáltatott újszülött édesanyja a társadalom szemében megesett fiatal nő volt. Védelmezőjük a férfi, aki nem dobta el jegyesét magától, s ezzel vállalta a nő szégyenét is. Olyan férfi, aki mert félni is. Mindenestül törékeny család védelmezte a fenyegetett létet. Így indult el a Megváltó földi élete. Lekerekedett hát a történet, hiszen a sérülékenységből született meg a leghatalmasabb változás, amely fenekestül felforgatta a világot, a történelmet, az ember gondolkodását.
A szerző író
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!