Hatéves lehettem, amikor először ültem nagy, kétkerekű kerékpáromon, és éreztem, el fogom veszíteni az egyensúlyomat. Az esés tompítására törekedve a kormányt az út melletti gyep felé igyekeztem fordítani… és ekkor apám, aki folyamatosan mögöttem sietett, erős karjával a nyereg mögé szerelt rúddal helyreállította az egyensúlyt. Önfeledten tapostam tovább a pedált.
Nem mondhatom, hogy apám tökéletes lett volna, jelenlétével mégis számtalanszor bizonyossá tette Isten értem is lehajló szeretetét.
Ő tanított meg a tihanyi gödrös strand mély vizében először az általa helyben felpumpált motorkerékpár-belső segítségével, majd később anélkül is úszni. Nagykamaszként már az uszoda mély vizében tempóztunk egymás mellett, de egy rossz mozdulat miatt benyeltem a vizet és kapkodni kezdtem. Biztos kézzel nyúlt a hónom alá és emelt a víz fölé. Közben a szemüvege lecsúszott és elmerült… De az érdekelte, hogy a fulladozó fiát kiemelje, még ha a szemüveg az átláthatatlan víz két és fél méteres homályába veszett is. Persze izgatottan vártuk a zárórát, éppen aznap tervezték a medence leeresztését. Végül apa fekete szárú, arany keretes szemüvege előbukkant, és az úszómester száraz lábbal hozta ki a medence aljáról.
Talán mindebből is látszik, azok közé tartozom, akiknek megadatott, hogy példát lássanak az édesapjuktól. Amit apámmal átélhettem, különleges kiváltság, hiszen manapság gyermekek sokasága nő fel apai jelenlét nélkül, és ezt hordozza életének minden területén. Vagy ha fizikailag jelen van is az apa az életükben, csak valamilyen passzív szerepben, sokszor éppen az anya által kiszorítva. Érdemes beszélnünk erről, mert az apa az egyik legfontosabb szereplő mind a fiúk, mind a lányok életében. Amikor megszületnek, és az édesapjuk a karjába veszi őket, ösztönösen tudják, hogy ez a valaki más, mint az anya, nagyon is különbözik tőle. A baba mégis biztonságban érzi magát, hiszen már akkor azt éli át, hogy apa a legerősebb az egész világon. Ő mutatja meg, mit jelent a férfiasság. Egészen mást nyújt a gyermeknek, mint az anya. És ez így van jól. Ezért van szükségük a gyerekeknek két szülőre. Nélkülözhetetlen, hogy apa és anya egymáshoz illeszkedő szövetsége szilárd talaj lehessen a lábuk alatt. Az apa mutatja meg a fiainak az élet nagy hogyanjait: a férfias beszédet, a tisztelettudó bánásmódot a nőkkel, a hozzáállást a munkához, a tisztességet, az ellenállást a szexuális kísértésnek, a bátorságot, keménységet, gyakorlatiasságot.
Az apák és gyermekek kapcsolatát Pál apostol az efézusi levél hatodik részének első négy versében foglalja össze gyakorlati módon: „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. »Tiszteld apádat és anyádat«: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: »hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön«. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”
Most, apák napján számot vethetünk azzal, mennyi hibát elkövetünk, de soha nem késő újra szorosabbra fűzni a kapcsolatot a gyerekeinkkel. A tanulság: minél több időt töltünk velük, minél több hétköznapi tevékenységet végzünk együtt, annál több lehetőségünk lesz arra, hogy kreatív, gyakorlatias módon tanítsuk és bátorítsuk őket.
Nyolcvannyolc éves apámmal ültünk egymás mellett, az ágya szélén. Kezdte elveszíteni az egyensúlyát, igyekezett elfeküdni. Szorosabban mellé húzódtam és megtámasztottam. Biztattam, hogy még bírja picit, mert az orvos hosszabb kiüléseket javasolt a sztrók utáni felépüléshez. Botladozó nyelvvel mesélt az életéről, nem fogyott ki a régi történetekből. Ezt a helyzetet azonban már nem volt képes kezelni. Tudtam, hogy elérkezett az ideje annak, hogy elengedjem. A halálával elveszett egyensúlyt már csak az övénél erősebb kar tudta helyreállítani.
A szerző a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársa
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!