Az egyház templomokba szorítva rab szobafogságban

A kommunizmus egyházsorvasztó módszere sorra félreállította és szilenciumra ítélte a neki nem tetsző, behódolásra nem hajlandó embereket. Büntették őket hitükért, beszűkítették mozgásterüket. Az általuk képviselt igei elkötelezettség és missziói elképzelés nem fért bele az egyházvezetésnek az egyházi élet missziótlanítását célzó törekvésébe, amellyel „az egyházat puszta kultuszközösséggé zsugorították össze, amely csak a templomokban élhet, mint egy életfogytiglani szobafogságra ítélt rab” (Ravasz László).
Ennek az időszaknak tiszta hangú, szelíd határozottságú igehirdetője volt Berényi József (1918–2012) református lelkipásztor. Egyike lett azoknak, akik megmentették a kommunista korszak lelkipásztori becsületét. Miközben – ahogyan ő mondogatta – „a hazugságnak és az erőszaknak megannyi levegőbeli hatalma” működött, a hitvallás helyzetében a Szentlélektől kapott erőből mégis megmaradt Isten hiteles szolgájának. Vezérigéje belső támaszként segítette egy életen át: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15,16) Vallotta: Isten „szolgálatra hívott el. Hitvány, bűn terhelte életemet Fiának érdeméért ő formálta és tartotta kezében. Faragta, alakította, tisztította nagyon sok gyöngédséggel, türelemmel, hogy megharcolhassam a »nemes harcot«, és elvégezhessem a »futást«, amelyet nekem szánt.”

Berényi József egyszerű parasztcsaládba született 1918. augusztus 18-án Dunaszentgyörgyön. Középiskolai tanulmányait a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte. Főként a nyelvek és a szépirodalom vonzották, de vallástanára, Segesváry Lajos egyháztörténész a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karára irányította. Itt vezéregyéniséggé vált, és szeniorként vezette az 1940-es évek teológuslelkületet meghatározó közösségét, az úgynevezett Teológus Gyülekezetet. A debreceni Nagytemplomban volt segédlelkész, majd 1944-től a Mester utcai gyülekezetrészt pásztorolta. Ennek 1949-es önállósulása után iktatták be lelkipásztori tisztébe. Hűséges szolgálatának köszönhetően az 1950-es években feltűnően sokan látogatták az istentiszteleteket, közöttük jelentős létszámú teológus- és egyetemi hallgató.
Ez kifejezetten bosszantotta az egyházi kulcspozíciókba beépített és kívülről irányított embereket, akik élvezték a totalitárius államhatalom bizalmát. A bibliai üzenettel össze nem egyeztethető, politikai célok érdekében előre megírt, a termelőszövetkezetekbe agitáló propagandaprédikációk elmondását erőltették. Berényi József azonban ekkor is ragaszkodott a református kegyesség tiszta forrásához.
Először 1955-ben „tanulmányi szabadság” címén függesztették fel állásából, majd 1957-ben hamis politikai vádak alapján átadták a világi hatóságnak. Zaklatások, megaláztatások kíséretében helyezték rendőri felügyelet alá. Fegyelmi eljárása után, 1958-ban koholt vádakkal eltávolították a Mester utcai gyülekezet éléről, és a bihari határszélre, Bojtra internálták. Itt három évtizedet szolgált zokszó és panasz nélkül, gyülekezetépítő tevékenysége töretlen maradt.
Rehabilitálása 1988 decemberében formálisan megtörtént, tartalmilag azonban nem ment teljes mértékben végbe. 1989-ben nyugdíjba vonult. Két éven keresztül a debreceni nagytemplomi gyülekezetben tartott csütörtök esténként áldásos evangelizációkat. Az újra megnyílt sárospataki teológián 1991-től lépett ismét aktív szolgálatba. A lelkigondozás mellett a homiletikai gyakorlatokat is vezette 1997-ig. Teremtő Ura 2012-ben hívta haza.
Rehabilitációját 2018. október 7-én egyházvezetői nyilatkozat zárta le, amelyet a Debreceni Református Egyházmegye esperesével hirdettünk ki a Mester utcai templom nyolcvanéves jubileumán. A nyilatkozat olyan sajtónyilvánosságot kapott, hogy általa egyházunk széles körű közvéleménye előtt is ismertté vált Berényi Józsefnek a hazugság és erőszak idején végzett hűséges szolgálata. Üdvösségbe vágó feladatát hamis vádlóktól, hamis tanúktól és hamis bíráktól körülvéve teljesítette, de látta ezt az Igaz Bíró és az Egyetlen Igaz Tanú, Jézus Krisztus is, aki azt ígérte: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32)

A szerző a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke