Balatonakarattya kapja az országos perselyadományt

– Egyfajta kétlakiság jellemzi Balatonkenesét és Balatonakarattyát is – mondja Németh Péter lelkész, aki feleségével, Némethné Sz. Tóth Ildikóval tizenhét éve szolgál a Balatonkenesei Református Egyházközségben, amelyhez Balatonakarattya is tartozik. A két településen együtt nagyjából ezer reformátusról tudnak, nyolcvan-száz hívő lakik Akarattyán, egyházfenntartói járulékot kétszázhúszan fizetnek

– Nálunk nyaranta megduplázódik a gyülekezet létszáma – mondja Sz. Tóth Ildikó. – Amíg a kenesei templomban télen nagyjából negyvenen vagyunk egy-egy vasárnap, addig nyáron nyolcvan feletti a létszám. Ők olyan reformátusok, akiknek itt van nyaralójuk, úgy hívjuk őket, hogy a nyári gyülekezet. Ez a nyári létszámnövekedés jellemző az akarattyai gyülekezetrészre is – mondja a lelkész.

Mint ahogy az is jellemző, hogy nem az idősebb korosztály van többségben a közösségben. – Amikor tizenhét évvel ezelőtt átvettük a gyülekezeteket, a padokban sok idős ember ült, akik az elmúlt időkre hőskorként emlékeztek. Hálásak lehetünk nekik, hogy kitartottak és megőrizték ezt. A csoda viszont az, hogy bár az évek alatt egymás után temettük el őket, a gyülekezet nem fogyott el, mert mindig jöttek újak.

– Felemelő, hogy a fiatalok, akár szüleikkel, akár önmagukban keresik az alkalmakat. Templom híján ez a belső késztetés talán hamarabb elhalványul, és ez az idősebbekre is jellemző. Fontos, hogy egy közösségnek legyen kőtemploma – véli Bódogh Zoltán, aki feleségével, Dorsánszki Ágnessel két évvel ezelőtt költözött Balatonakaratytyára és kapcsolódott be a gyülekezet életébe.

Érdekesség, hogy Balatonkenesén csak nyaranta van gyermek-istentisztelet, mert a nyári gyülekezethez tartozó gyermekek megszokták ezt az alkalmat. De nem maradnak nyári program nélkül a kenesei és akaratytyai gyermekek sem. Amíg az ország többi részén élőknek a nyár csúcspontja a balatoni tábor, addig nekik a Balaton közelsége megszokott dolog.

– Éppen ezért a hegyekbe visszük őket a nyári táboraink keretei között – árulja el a lelkész, és hozzáteszi: – Célunk, hogy a hit mellett megismerjék tágabb környezetünket is. Idén a vírushelyzet miatt nemcsak a gyerekek nyári tábora, hanem az éves gyülekezeti kirándulás is elmaradt, de a lelkészek bizakodnak és remélik, hogy jövőre már újra megszervezhetők lesznek ezek a közösségi alkalmak.

Balatonkenesén a református templom gazdag múltra tekinthet vissza. A lelki hajlék az 1231-ben emelt Árpád-kori templomra épült, amelyből mára a hátsó falnak mintegy kétharmad része és a torony alsó harmada maradt meg jellegzetes középkori jegyeivel, a lőrésekkel és a sarkokra rakott támpilléreivel. Ezzel szemben Balatonakarattya csupán a 20. század első harmadában kezdett betelepülni. Jellemző adat, hogy ezer állandó lakosára ötezerötszáz ingatlan jut. Ennek ellenére az akarattyai reformátusok mindig is szerettek volna saját templomot – erre az első lehetőség 1943-ban adódott.

– Ekkor nemcsak a katolikus, hanem a református templom helyét is kijelölték, a hívek a tervek elkészülte után az építkezéshez szükséges vörös követ is a helyszínre hordták, de az akkori lelkész betegsége, majd halála miatt az építkezés nem indult meg. A következő években az állam elvette a telket az egyháztól, a köveket pedig széthordta a lakosság – foglalja össze az első próbálkozást Némethné Sz. Tóth Ildikó.

2015-ben újra felcsillant a remény, hogy saját temploma lehet az akarattyai gyülekezetrésznek. Akkor egy alapítványon keresztül kaptak támogatást az építkezésre, de kiderült, hogy a hajlék csak a mecénás elképzelése szerint készülhetett volna el. Ez a gyülekezet számára elfogadhatatlan volt. A támogatást szomorú szívvel, de tisztán megőrzött lelkiismerettel visszautalták.

A harmadik lehetőségre nem kellett újabb évtizedekig várni, 2017 végén a Dunántúli Református Egyházkerületen keresztül nyolcvanmillió forint állami támogatás érkezett. – Nem kilincseltünk ezért, egyszer csak jött a telefon, hogy nagyobb összeget kapunk az akarattyai templom építésére. Isten iránti hálával éltük ezt meg, válaszként egy hosszú küzdelemre. Fájdalmunk, hogy az akarattyai gyülekezetrész évtizedeken át szolgáló vezető presbitere, akinek szívügye volt a templom, Hanák Istvánné Editke az elmúlt évben hunyt el. Az alapkőletételnél még jelen volt, de a folytatást már nem érte meg – mondja a lelkipásztor.

Az épülő templom helyszínéül több telek is szóba jött, végül Akarattya télen is lakott részén sikerült telket vásárolni, mint később kiderült, nem is akármilyet. – Pont annak a Rózsi néninek a telkét vettük meg, aki még a kezdetekkor a kertjében helyet adott a hétközi bibliaóráknak, ahol eleink összegyűltek és imádkoztak – árulja el Szabóné Szegedi Szilvia presbiter, aki szerint felülről való, Isten akarata volt ez a telekvásárlás.

Az építkezés 2019 februárjában kezdődött Szabó György építész tervei alapján, és a kivitelező gyorsan haladt a munkákkal. – Március végén volt az alapkőletétel, akkor már két méter magasan álltak a falak – emlékezik vissza Németh Péter az indulásra, amely pont arra az időszakra esett, amikor drámai drágulás jött az építőiparban. – Végül odáig jutottunk el, hogy felépültek a falak, elkészült a torony falszerkezete, a tetőszerkezet, és kész a cserepezés is. Végül még arra is jutott pénz, hogy behelyezzük az ablakokat, így lezárható lett a templom. Az építkezés most áll, bent nincs semmi. Nincs burkolat, nincsenek választófalak.

Szabóné Szegedi Szilvia hozzáteszi, hogy az akarattyaiak sokszor megkérdezik, miért állt meg és mikor folytatódik az építkezés. – Ilyenkor elmondom nekik, hogy elfogyott a pénz. Várunk és imádkozunk.

– Viszont van már orgonánk – veti közbe Némethné Sz. Tóth Ildikó, aki elmondja azt is, hogy 2019-ben gyűjtést indítottak az orgonára és a harangra. Még annak az évnek a végén kétmillió-kétszázezer forintért vettek egy kilencregiszteres, kétmanuálos használt orgonát, amely a svájci Kuhn orgonaépítő műhelyben készült. A hangszer jelenleg szétszedett állapotban a kenesei templomban várja, hogy végleges otthona Akarattyán elkészüljön. – Teleki Miklós orgonaművészt kértük meg, hogy legyen kritikusa a hangszernek, mert nem szerettünk volna „gagyit” venni. Már csak azért sem, mert nemcsak istentiszteletekre, hanem reményeink szerint zenés áhítatokra, koncertekre is alkalmassá tennénk majd ezt a kis templomot. A gyűjtés több mint négyszázezer forintot eredményezett, igaz, a vírusos időszakban az adakozási lehetőséget nem hirdették.

A Zsinat 2009. évi határozata értelmében az október utolsó vasárnapi perselypénzt országosan egyházunk egy-egy épülő új templomának építésére kell gyűjteni, 2020-ban ez az új templom a balatonakarattyai lett. Némethné Sz. Tóth Ildikó szerint már legalább két éve tudják, hogy Kalocsa után ők kapják majd a perselypénzadományokat.

Elmondása szerint nagyon örülnek a várhatóan közel húszmillió forintos segítségnek, azonban egy korábbi számítás szerint a templom befejezéséhez további nyolcvanhatmillió forintra lenne szükség. Németh Péter elmondja azt is: szóbeli ígéretet kaptak arra, hogy ezt az összeget a kormányzat kipótolja majd