Bemutatták az új énekeskönyvet - VIDEÓ

Könyvek beiktatásáról ritkán lehet hallani, mégis valami hasonló történt november 21-én vasárnap délután a budapesti Kálvin téri templomban. A Magyar Református Egyház 73 év után új énekeskönyvet kap, amelyet advent első vasárnapjától, az egyházi év kezdetétől hivatalosan is használhatnak a gyülekezetek. A kötet sajátossága, hogy a 667 énekből álló gyűjtemény fejezetei a számozás alapján tovább bővíthetők, illetve hogy imádsággyűjtemény is kapcsolódik az énekekhez.

A budapestiek „nagytemploma”, a Kálvin téren álló hófehér épület fél órával kezdés előtt tömve volt, a 16 óra előtt néhány perccel érkezőknek már csak állóhely maradt a falak mellett. „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem...” – szólt a gyülekezet torkából. A templom közepén ülve azt éreztük, nem csak a meghívott hírességek, a négy egyházkerület kórusai és az ünnepelni vágyó egyháztagok énekelnek, láthatatlanul ott ül mellettünk dédanyánk vagy ükapánk, és dicséri az Istent egyenes derékkal, ahogy az református emberhez méltó. Videós beszámolónk.

Az istentisztelet a zsoltáréneklés köré szerveződött. „Refrénként” hangzott fel a 103. zsoltár, az új énekeskönyvben szereplő mind a hat feldolgozásában. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is erről a bibliai szakaszról prédikált. „Az áldani tudás és az istendicséret a keresztyén élet lényegi tevékenysége. Igazi gyülekezeti feladat templomban és templomon kívül is” – fogalmazott. A püspök, aki egyben az énekeskönyvet előkészítő Generális Konvent Himnológiai Bizottságának elnöke is, úgy látja, nem olyan egyértelmű az istendicséret még a hívők számára sem, hiszen a zsoltáros is felszólítja magát: „Áldjad, én lelkem, az Urat!” – „Bátorítani kell magunkat az éneklésre, az ujjongó dicséretre, még ilyen eseményen is, mert a hívő emberre is rá tud telepedni a lelki tunyaság” – figyelmeztetett Fekete Károly, s hangsúlyozta: a lélek a dicséretmondás szerve. A Biblia eredeti nyelvében ez a szó nem csupán a bensőt jelenti – az ember gondolatait, szándékait, aggodalmait és szenvedélyeit –, hanem azt a szervet, amellyel énekelni, dicsőíteni tudunk, az ember egyetlen hangszerét: a torkát. „A zsoltár egyenesen arra biztat: áldjad, én torkom, az Urat. A kimondott szó az áldásban, istendicséretben éri el csúcsteljesítményét” – fogalmazott Fekete Károly. Az igehirdetésen átszűrődött: dicséretet énekelni csupán őszintén érdemes. Úgy tudunk méltó módon egyházi énekeket énekelni, ha először a szívünk mélyén történik meg a vallomás. Így lesz nemcsak hangzásában, hanem tartalmában, motivációjában is tiszta az énekünk. „A keresztyén ember naponkénti feltámadásának csodája ez, amelyben olyan energiák szabadulnak fel, amelyek akár a nehéz helyzetek után is meg tudnak újítani. Vigyázzunk, hogy ki ne maradjon életünkből az áldani tudás refrénje. Segítsen ebben bennünket egyházunk új énekeskönyve” – zárta gondolatait Fekete Károly.

A gyülekezetek, az egyházi újév kezdetétől, azaz Advent első vasárnapjától már hivatalosan is használhatják az új énekeskönyvet istentiszteleteiken.