Családi utak két keréken

Kiemelkedő eseménynek nevezte Koroknai-Tegez Ferenc református lelkész, hogy Budapestről indul, és több magyarországi szakaszon is áthalad a Giro d’Italia országúti kerékpárverseny. Hatalmas élményre számít. Ő már a bringázásba született bele. Mint fogalmazott, nem tudta, hogy létezik a világ kerékpározás nélkül. Édesapja, Tegez Ferenc György, korábbi országúti- és pályakerékpár-versenyző által hamar megkedvelte ezt a mozgásformát, egyik gyermeke, Ákos szintén. Mind a hárman kerékpárral érkeztek találkozónkra, a budapesti Városligetbe. Ennek szomszédságából, a Hősök teréről indul a nemzetközi verseny. Számukra kiemelkedő alkalom lesz ez, hiszen magyar versenyzőnek, Valter Attilának is szurkolhatnak.

A Budapest-Északi Református Egyházmegyében szolgáló tiszteletes sok közös gyülekezeti programot indított el, de a bringás még nincs köztük. Azonban akad gyülekezeti tag, aki látva, hogy ő kerékpárral jár, szintén átváltott erre a közlekedési eszközre a családjával, és most már ezzel érkeznek istentiszteletre. Reményei szerint a mostani országúti kerékpárverseny többeket ösztönöz ennek a sportnak a követésére, megismerésére.

Édesapja, Tegez Ferenc György 82 éves – korábbi országút- és pályakerékpár-versenyző – Giro-pólóban érkezett a találkozónkra. Ma is aktív bringás, szoros kapcsolatot ápol egykori pályatársaival, barátaival – rendszeresen találkoznak. Többen arra készülnek, hogy megnézik a rajtot, követik a televíziós közvetítést, majd megbeszélik, melyik szakaszon kövessék vagy várják a mezőnyt.

Korábbi élményeiről elmondta: elsősorban pályán biciklizett a Millenárison, az 1960-as években ott még jelentős nemzetközi versenyeket rendeztek. Főleg a pont- vagy páros versenyeket szerette, ahogy fogalmazott: az feküdt neki jobban. Az országúti kerékpározás is közel áll a szívéhez, több versenyen is részt vett, díjakat nyert. Persze akkor még nem voltak olyan minőségűek a felszerelések, mint a mai eszközök, és a kerékpárokból sem volt akkora választék, mint most. Amikor már nem versenyzett, a Tour de Hongrie Magyar Kerékpáros Körversenyt többször követte bizonyos szakaszokon, vagy a befutóknál várta a sportolókat.

A Giro d’Italia verseny azért is érdekes, mert 21 napig tart. Előfordul, hogy 260 kilométert halad a mezőny, de megesik, hogy 10-et. Egyéni és csapatbeli megmérettetés egyaránt van. A versenyzés közben megélt élményeiről úgy fogalmazott: közben is azzal álmodott, azzal ébredt. Ha nem úgy sikerült, ahogy tervezte, azt nem a verseny elvesztéseként értékelte, hanem a tanulás lehetőségét látta benne. Nagy izgalommal várja a mostani megmérettetést, szurkolóként ott áll majd ő is Valter Attila kerékpárversenyző mögött.

Az unoka – a család jelenlévő legifjabb tagja –, Ákos mindennapjainak is része a kerékpározás, mindenhová biciklivel jár. Ő is megkapta azt a kerékpárvázat, amit még 1956-ban nagypapája vásárolt. Bár három generációt is kiszolgált, most már nem lehetne felújítani.

A kerékpárok akkor kezdték el igazán érdekelni, miután visszaköltözött Amszterdamból. Hat bringája van otthon: esőre, terepre, csomagszállításra, országútra, gyorsan haladásra, és még pályára is. Mindegyiket kedveli, magát a kerékpározást is, mert ez olyan testmozgás, amelyik eljuttatja egyik pontból a másikba. Kikapcsolja, és afféle függőség ez a megfogalmazása szerint. A versenyeket eddig nem követte igazán, de talán a hazai, ismerős tájak majd jobban vonzzák nézőként, és később lehet, hogy ő maga is végigteker például a Budapest–Esztergom szakaszon.