„És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya…” (Biblia, A jelenések könyve 19. fejezet 6-7. vers)
A honfoglalásról van ugyan dicső legenda, de tudjuk, hogy valószínűleg sokkal inkább hosszú folyamat volt az, amely során beszivárogtunk ide, a Kárpát-medencébe. Csak ugye így kevésbé énekelhető meg. A zsidó nép a fogságból nagyszerű, dicső, diadalmenetszerű szabadulást várt. Aztán sokkal inkább elhúzódó hullámokban értek haza. Semmi virágeső.
Mi is most nagy, dicsőséges megszabadulást várunk. Pedig sokkal valószínűbb, hogy lassú, feszültségektől sem mentes folyamat lesz a járványtól való megszabadulásunk útja.
Jézus első eljövetele sem volt feszültségektől mentes, és egészen diadalszerű sem. A napkeleti bölcsek is először a palotába mennek, hiszen kinek jutna eszébe a világ megjósolt királyát jelentéktelen helyen keresni. Meg kinek jutna eszébe, hogy ugyan eljön a Messiás, de nem azonnal végzi el, amiért jött, hanem várni kell 30 évet, amíg felnő? Trón helyett jászolban... Fehér ló helyett szamáron…
Egyáltalán, honnan van bennünk a teatralitásnak, a diadalmasságnak a vágya? Többször került mostanában elém egy prédikáció, biztos nem véletlen, valami dolgom lehet vele. Amennyire össze lehet foglalni, arról beszél a prédikátor, hogy a bűnt relativizálni tudtuk, és ezért a bűntudatot ki tudjuk irtani az életből, de a nyomában járó szégyenérzet rajtunk ragad. És mi a szégyen ellentéte? A dicsőség. Talán azért olyan nagy a vágyunk a dicsőség után, akár a miénk, akár másé, mert a szégyen űz.
Készen állunk-e arra, hogy vágyainkkal ellentétben ez most nem dicsőséges diadalmenet, hanem elhúzódó folyamat lesz? Készen állunk-e a feszültségekre, amiket magával hoz?
Adjon reményt, hogy van ígéretünk egy igazi dicső diadalmenetre. Arra, amikor Jézus már nem törékeny, apró embertestben jön el, hanem hatalma teljében, győztesként. Egyszerre két adventben vagyunk: abban, ami karácsonykor letelik, és abban, ami a diadalmenetig tart. Adja Isten, hogy a másodikig is kitartsunk!
Advent zárt ajtók mögött
Idén rendhagyó adventi kalendáriummal szeretnénk segíteni a bezárkózott világ karácsonyi készülődését. Ide kattintva olvashat részleteket erről.
Bontogassuk napról napra!
A kalendárium kitáruló, virtuális ablakai mögött rövid történetek várják a járvány miatt jelenleg magányosan, vagy csak nagyon szűk körben élő és mozgó olvasókat.