Két éve szokásommá vált, hogy egy befőttesüvegbe időről időre cetliket dobálok be, amikre felírom az éppen aktuális örömeimet. Ezt a módszert még a pandémia idején hallottam, és nagyon megtetszett. Tökéletes technika arra, hogy az ember év végén számot vessen: milyen áldásokat, ajándékokat, esetleg kihívásokat kapott az utóbbi időszakban. Az esztendő utolsó napjaiban fantasztikus érzés ezeket elővenni és elolvasni. Dobán Vivien év végi gondolatai.
December végén a családom jelenlétében húzom elő a kis papírdarabkákat. „Vannak, akik szeretnek.” „Isten nevét hívhatom a kísértéseimben.” „Köszönöm, Istenem, a hitemet és a nehézségeimet!” „Egészséges a kis unokahúgom.” „Eljuthattam Olaszországba” – a többi között például ezek szerepelnek az idei fecniken.
Ebben az évben egy kis újítás volt tőlem, hogy imakéréseket is gyűjtöttem az üvegbe, így később újra előhúzva láthattam, melyek azok a kívánságok, amelyek már beteljesültek. Az egyik ilyen lapon például az szerepelt: „Add, Uram, hogy megtaláljam a párom!” Amikor utólag elolvastam, nagyon elmosolyodtam: megadta!
Egy másik kérésem az volt Istenhez, hogy alakítsa ki a lakhatásom, mert az aktuális helyemről el kellett volna költöznöm és új helyet találnom. Ez a helyzet természetesen tele volt bizonytalanságokkal. Emlékszem, amikor feljegyeztem a fohászt, még nem tudtam elképzelni, hogyan tudja elrendezni az Úr, amit én emberileg nem tudok. Hálás a szívem, mert végül maradhattam a régi szállásomon.
Az áldások észrevétele nagy tanúsága volt a múlt évemnek. Hiszen az Ige is erre szólít: „hálaadással tárjuk fel kéréseinket…” Az életünk nem csak az örökös küzdelmekről és nehézségekről szól, az Úr békességet kínál az övéinek, ebben bízni és ezt remélni is nagy kiváltság.
Még tavaly télen, karácsony közeledtével az utcán sétálva feltekintettem az egyik épület ablakára, amely kézzel készített díszekkel volt kidekorálva. Annyira szép és szívet melengető látvány volt. Eszembe juttatta, mennyire fontos, ha az apróságoknak is tudunk örülni. Buzdítom a kedves olvasót, ha eddig még nem tette, tekintsen vissza az elmúlt évre és az abban kapott áldásokra. Biztosan talál legalább egyet. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni – hitre jutott az egyik barátja, elkerült egy balesetet, sikerült teljesítenie egy nehéz vizsgán –, ezek mind-mind meghallgatott imák.
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)
Azzal talán nem mondok újat, hogy a világon nincsenek véletlenek, de mi, emberek sokszor természetesnek vesszük azt a sok jót, ami az életünk része. A munkánk, a szeretteink, az egészségünk áldása nem véletlen egybeesések sorozata, hanem az Úristen szeretetének a ránk áradása. Ezért fontos a hálaadás!
Az életünk természetesen tele van nehézségekkel, problémákkal, amelyeket meg kell oldanunk, de jó tudnunk azt, hogy nem egyedül küzdünk. Istennek van egy tökéletes terve az életünkre, tőle származik minden jó, azoknak pedig, akik őt szeretik, minden a javukra szolgál.