Az egyház sokféleségét mutatja az, ahogyan az élő Ige formálja közösségeinket. A Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatához érkező beszámolók, fényképek mind azt mutatják, hogy a gyülekezetek nem a társadalom elszigetelt részei, hanem egymással kapcsolódva hálót képeznek. Hajdú Zoltán Leventével, a missziói szolgálat vezetőjével beszélgettünk az Ige éltető erejéről és egy hamarosan megnyíló pályázatról.
Hogyan fogadták a gyülekezetek az élő Ige éve törekvéseit?
Amikor a missziói szolgálatnál megfogalmaztuk a célokat, abba az isteni szándékba helyezkedtünk bele, hogy az élő Ige meg tudja mozgatni a közösségeket. Örömmel tapasztaljuk, hogy ez a törekvésünk képes megteremteni az egyensúlyt a gyülekezetek megvalósításai és az egyház által nyújtható támogatások között. Azok a célok, amelyeket ennek érdekében megfogalmaztunk, és a kiírt pályázatok mind azt segítették elő, hogy tudatosuljon: egyenként töredékek vagyunk, ezért egymásra bíz bennünket az Isten, és együtt tudjuk megmutatni Krisztus arcát a társadalomban.
Mi valósult meg, ami példaként is szolgálhat a közösségeknek?
A pályázati kiírásainknak sok olyan gyakorlati megvalósítását látjuk, amelyekben az egyház sokféleségét éljük meg. Különbözőképpen beszélünk ugyanarról, hogy az adott közegben mindig életszerűek és érthetőek legyünk. Volt olyan gyülekezet, ahol a közösségi alkalmakon a művészet eszközeivel vitték közel az evangéliumi üzenetet. Néhol az ökotudatosság, a ránk bízott teremtés volt a középpont. Volt, ahol a családok fontosságát erősítették meg. Örömmel tapasztaltuk, hogy a pályázatoknál nem egyszeri események megszervezésére törekedtek, hanem folyamatos közösségépítésre, amitől valódi, élő gyülekezet jöhet létre. Ahogy Klaus Douglass Az új reformáció című könyvében írja: a valódi gyülekezet az nem közönség, hanem közösség.
Az egyház a pályázatok mellett hogyan tudja segíteni a gyülekezeteket?
Több módon is elkezdődtek különböző támogatási formák, amelyek hátteret nyújthatnak. A missziói szolgálatnál azt szoktuk mondani, hogy nem lélegeztetőgépet, hanem kondigépet gyártunk. Az a célkitűzésünk, hogy a gyülekezetek megkapják a működésükhöz elengedhetetlen segítséget. Ennek négy nagy szakterületét építjük ki a szolgálatnál. A Gyökössy Intézet lelkigondozási hátteret biztosít a lelkipásztoroknak, gyülekezeti tagoknak, aktív szolgálattevőknek egyaránt. Olyan lelki megerősítést és bizalmi közeget igyekszik megteremteni, amely a személyes kapcsolattartást és a másikra odafigyelést is erősíti. Hangsúlyos az egyházközségek hivatali, irodai hátterének támogatása különböző informatikai fejlesztésekkel, vagy a lelkészeket segítő belső kommunikációs hálózat, a „Villanypásztor” működésének elindításával. A harmadik az egyházstratégiai munkacsoport, ami a gyülekezetépítésben szeretne segítséget nyújtani. A negyedik pedig az identitáskutatás: kik vagyunk mi, magyar reformátusok a XXI. században? Hol van a helyünk a társadalomban? Mi az a kommunikációs csatorna, amelyen elérjük az embereket?
Az is célja az idei év tematikájának, hogy a fiatalokat is hatékonyabban megszólítsa az egyház. Ez hogyan sikerült az elmúlt hónapokban?
A missziói szolgálaton belül megalakult a modern egyházi zene munkacsoport, amelynek célja, hogy segítse megtalálni az ifjúsági dicsőítő zene helyét a klasszikus liturgikus zenére épülő istentiszteleteken. Szorosabbra fűztük a kapcsolatot a Sófár mozgalommal, emellett a Zsinat Egyházzenei Igazgatóságával és Ifjúsági Osztályával is folyamatosan együttműködünk. A Bárka és az Erzsébet-táborok lelki hátterének biztosítását, vagy éppen a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Tábort is kiemelném, ahová a határon túli magyar nyelvterületről is érkeztek fiatalok. Ezekben az együttműködésekben és ifjúsági eseményekben a láncszemek összekapcsolódását látom. Mert az élő Ige éve után, a következő tematikus év a tervek szerint az ifjúsági szolgálat tematikájára épül. Ennek kétféle iránya is van: egyrészt hogyan tud az egyház az ifjúság felé szolgálni. A másik: az ifjúság miként tud úgy szolgálni az egyházban, hogy üdítő legyen a jelenléte, és a fiatalos életszerűséget tudja megjeleníteni. Fontos azonban, hogy egy élő gyülekezetnek minden korosztályból vannak tagjai. Nem szabad mechanikusan szemlélnünk az egyház megújulásának vagy jövőjének a lehetőségét úgy, hogy csak a fiatalokra és a következő generációkra épüljön. Hiszen, ahol megpezsdül egy gyülekezet élete, ott ugyanúgy kapcsolódnak be a fiatal családok, a középkorúak és az idősebb tagok is.
Az élő Ige évében, májusban elkezdődött egy imalánc is. Hogyan tudtak bekapcsolódni a gyülekezetek?
Az imalánc kiindulópontja az a krízis volt, amit megéltünk a református egyházban. Az a szomorú tapasztalat, hogy milyen sokféleképpen tudnak elromlani dolgok az emberi közösségekben. Saját magunk is igyekszünk ebben meglátni a hibáinkat és megoldást keresni a problémáinkra. Magunktól viszont nem fogunk tudni kilábalni ebből. Csak akkor van megújulás és megelevenedés, ha merünk az életünkkel és a közösségi létünkkel a krisztusi megtartatásra hagyatkozni. Ennek apropóján kezdődött el az imalánc a pünkösd utáni kedden, és szeptember első keddjéig tart. A tizenöt héten át tartó közös imádkozás lelki előkészületet is nyújt az ősszel újra elinduló hétközi, gyülekezeti alkalmaknak. Az imaláncot sokféleképpen valósították meg a gyülekezetek. Néhol zenés, máshol csendes alkalmakat tartanak. A keddi imalánc idején a templomajtók nyitva vannak, aminek szimbolikája is van. Ahhoz, hogy nyitni tudjunk a társadalom felé, a komfortzónánkból is ki kell lépnünk. Belülről, a várfalak mögül felesleges üzeneteket küldözgetnünk a társadalomba úgy, hogy se kívülről befelé, se belülről kifele nincs átjárás.
Augusztus 26-án nyílt meg egy pályázat általános iskolásoknak, lelkipásztoroknak, vallástanároknak Él az Ige címmel. Milyen alkotásokat várnak?
Mindenki a korosztályos adottságai szerint vehet részt a pályázaton. A gyerekektől inkább képzőművészeti pályaműveket várunk: küldhetnek festményt, rajzot, verset vagy dalt. A felnőtt kategóriában résztvevőktől, akik lehetnek iskolalelkészek, vallástanárok, hitoktatók, lelkipásztorok, a saját szolgálatukban használt anyagokat várjuk, legyenek azok képek, imaséta vagy csendesnapi program. Október 13-ig, vasárnapig várjuk a pályaműveket. Az ünnepélyes díjátadó október 19-én az Országos Katechetikai Konferencián lesz.