„...És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat... Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.” (Lukács evangéliuma 15. fejezet 5-6. és 9. versek)
A múltkor is teljesen elhagytam magam. Szó szerint, elvesztettem. Elvesztem.
Lehet, hogy egy vitában maradtam ott, dühös szóváltás volt, az, amelyikben az elején logikusnak díszített érvek vannak, aztán nem is annyira válogatott sértések, a végén pedig elkeseredett romeltakarítás.
Lehet, hogy a szorongásomban süllyedtem el teljesen. Ahogy a naptáram és a pénztárcám zárójelében számba vettem mindazt, ami vár rám, ami bizonytalan, ami fenyegethet, közben egyre csak szorult a gyomrom. Először én ültem ott az íróasztalnál, később már csak a kétségbeesés.
Esetleg felesleges időtöltéseim törmelékei között lehettem. Haszontalanságba, üresjáratba menekülni mindig jónak tűnik az elején, aztán csak a lelkiismeretfurdalás marad. De eltűnhettem két szerepjátszás között is, túl sokszor mutatok valami mást, mint ami valójában van? Akár a be nem vallott, de szépen etetett büszkeségem is eltakarhatott, vagy beszorulhattam két be nem tartott ígéretem közé.
Vagy ki tudja? Annyi lehetőség adja magát. Elvesztettem magam, elvesztem.
Hogy mikor lettem újra meg? Valójában nem tudom. Az biztos, hogy amikor a barátom a telefonban azt mondta, hogy imádkozik értem, már megvoltam. Amikor a feleségem megszorította a kezemet, már a helyemen voltam.
Nem én találtam magamra, ahogy az eltévedt bárány sem kódorog vissza, a drahma sem esik vissza a helyére magától. Kell az, aki észreveszi az elveszett hűlt helyét, a hiányt, amit maga után hagyott. Aztán elindul, akármeddig és akárhová, vagy felforgat mindent.
Utólag vettem csak észre, hogy minden visszakerült a helyére. Pedig csak én lettem „megtalált”, Uram, elmentél értem a végsőkig, felforgattad értem a világot. Aznap este engem ünnepelt a menny.
Advent zárt ajtók mögött
Idén rendhagyó adventi kalendáriummal szeretnénk segíteni a bezárkózott világ karácsonyi készülődését. Ide kattintva olvashat részleteket erről.
Bontogassuk napról napra!
A kalendárium kitáruló, virtuális ablakai mögött rövid történetek várják a járvány miatt jelenleg magányosan, vagy csak nagyon szűk körben élő és mozgó olvasókat.