Építési terület

„Építési terület” – jól ismerjük ezt a mondatot, a tiltó táblán a feliratot. Gyakran ideiglenes kerítésre teszik, amely mögött nagy gödör, törmelék vagy egy új ház szerkezete látható. Emberek szerszámokkal, gépek és zaj, por és szikrák. Annak jelei, hogy valamit építenek, hogy hamarosan valami új fog ott állni.

„Építési terület” – azt jelenti, hogy ott munka folyik, precíz, megtervezett folyamatok sora, minden csakis azért, hogy biztonságos épület álljon ott a végén. Hogy olyan legyen, ahogyan a tervezője megrajzolta.

Építési terület vagyok én is, és az vagy te is. Isten dolgozik rajtunk, valami újat, valami jót épít belőlünk. Komoly munka ez is, precíz, megtervezett folyamatok sora. Sokban hasonlít egy igazi építkezéshez: eltart egy ideig, vannak meglepetések, van törmelék is, a vége pedig valami szép, valami jó lesz, ami a tervező és az építő munkáját fogja dicsérni. Tervező és építő itt most ugyanaz: a Szentháromság Isten. Dolgozik rajtunk és bennük, folyamatosan, tegnap is, ma is.
Ha rossz az időjárás, ha nehezek a körülmények, ha elfogy a pénz, a hétköznapi építkezések leállhatnak. Isten nem hagyja abba bennünk a munkát, dolgozik akkor is, amikor minden ideális, és akkor is, amikor viharba kerülünk. Dolgozik rajtunk ünnepben és világjárványban, közösségben és önként vállalt bezártságban. Nincs körülmény, amely megállítaná, ellenkezőleg, mindent fel tud használni arra, hogy előbbre jussunk.

Még nem vagyok készen, ahogy te sem. De néha már felsejlik az új, a jobb, a szebb. Építési terület vagyunk, de itt a jelzés, Isten jelzése nem tiltást jelent, hanem a győztes reménységet. Még nem vagyunk készen, de az dolgozik az életünkön, aki biztosan befejezi, akkor, amikor kell, történjen körülöttünk bármi is. Egyszer el fog készülni, addig pedig naponta csodálkozzunk rá, milyen sok munkát elvégzett aznap rajtunk, hogy azzá legyünk, akiknek elképzelt, ő maga, az Isten.