„Ez az iskola is a te templomod”

1656-ra datálják a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium alapítását, amely mintegy háromszáz esztendőn keresztül, egészen az 1948-as államosításáig folyamatosan működött a helyi református egyházközség fenntartásában.

1656 – mondogatom magamban az évszámot, miközben beoldalazok a hajdúnánási református templom egyik padsorába. A hatalmas épület mai formáját 1791-ben nyerte el, előtte többször lerombolták, majd újra felépítették. Erődtemplom volt, védművének egy része ma is látható.

A hálaadó istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét. Az egyházi vezető a Bibliaolvasó Kalauzban aznapra kijelölt, Sámuel első könyvéből vett igeszakasz alapján tanította a hálaadó gyülekezetet, párhuzamot vonva Dávid, az Ószövetség „sztárja” királlyá válása és a hajdúnánási református gimnázium története között.

Az igehirdető Sámuel próféta látásmódjára hivatkozva rámutatott, hogy Isten a szív belső értékeit nézi, nem pedig a külsőségeket – ezt a szemléletet hozza vissza a református iskolai nevelés is. A gimnázium életében fontos szerepet játszik a szívig hatoló, lelki alapú oktatás, amely a tudáson túl az életformálásra is törekszik.

Az iskola történetéből több mérföldkövet is említett: az 1656-os alapítást, az 1948-as államosítást, majd a 2015-ös visszavételt. A püspök szerint az államosítást követő újraindulás nem csupán az oktatás folytatása volt, hanem annak felismerése is, hogy a gyerekek oktatásának a tudásátadás mellett az életre nevelést is szolgálnia kell. Az egyházi iskolák különleges felelőssége abban rejlik, hogy a diákok szívében is munkálkodjanak, Istenre figyelő szemléletet adva.

Fekete Károly párhuzamba állította Dávid történetét az iskoláéval: ahogy Sámuel felismerte Isten vezetésével a Dávid szívében rejlő lehetőségeket, úgy a gimnázium közössége is hivatott meglátni és kibontakoztatni a tanulókban rejlő értékeket. Az iskolai nevelés célja, hogy a fiataloknak olyan alapokat adjon, amelyek a lelki fejlődésükben éppen úgy útmutatást nyújtanak, mint a világi életben. Úgy vélte, a jó református iskola a tananyag mellett szeretetet, empátiát és lelki gazdagságot is kínál a diákoknak, és törekszik arra, hogy a tanárok ne csak tanítók, hanem lelki vezetők is legyenek.

Fekete Károly prédikációja végén méltatta a gimnázium szolgálatát, amely hűen követi a reformáció örökségét, és elkötelezetten munkálkodik azon, hogy diákjaiból Isten által vezérelt, kiválasztott tanítványok váljanak, akik az élet minden területén az isteni áldást keresik és közvetítik.

Az iskolaépület visszaadásában meghatározó szerepe volt az államnak, ezt képviselve a hálaadó istentiszteleten beszédet mondott Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is, továbbá a település korábbi polgármestere, Szólláth Tibor, aki jelenleg a gimnázium igazgatótanácsának elnöke.

A Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnáziumot 2018 óta vezető Dér Balázsné Dobi Inci az ünneplőkhöz intézett gondolataiban kifejtette: a fenntartóváltás utáni közel egy évtized bebizonyította, hogy közös akarattal és kitartó munkával valódi gyöngyszemmé válhatott a hajdúnánási református gimnázium nemcsak a térségben, hanem az országban is. Állítását igazolva emlékeztetett arra, hogy a kompetenciamérések és az érettségi vizsgák eredményei alapján Hajdú-Bihar vármegyében az ötödik, az ország református gimnáziumai között pedig a negyedik helyet foglalja el a Kőrösi Csoma.

Beszéde végén a gimnáziumépület 1907-es avatásakor elmondott imádságból idézett részletet: „Minden hely templom, a te templomod, ahol a Lélek ereje és az igazság Igéje hat s tanít. És hogyne volna a te templomod az iskola is, hogyha benne a te Lelked és az igazság tanít. Atyánk, ez az iskola is a te templomod. Fogadd el hálánkat, s vele fogadd el templomul ez iskolát, és vigyázz reá, hogy mindig az maradjon: a lélek és az igazság temploma.”

A hálaadó istentiszteleten részt vett a hajdúnánási születésű, a gimnáziumi éveit a Kőrösiben töltő néhai püspök, Hegedűs Loránt családja is, közülük Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna emlékezett vissza a többi között a rendszerváltozás utáni évekre, amikor édesapja püspökként közreműködött a nánási református általános iskola hazatérésében.

Felidézte, hogy Hegedűs Lorántnak már püspöksége első ciklusában látókörébe került egykori szülővárosa, Hajdúnánás korábbi református fenntartású intézményeinek visszajuttatása, de akkor még csak az általános iskola visszatérése következhetett be, óriási küzdelmek árán. Megosztotta azon emlékét is a gyülekezettel, amikor annak lelkipásztora, Gacsályi Gábor sokszor éjszakába nyúló telefonbeszélgetéseket folytatott édesapjával, hosszasan elbeszélve neki azt, hogy akkor éppen milyen kifogással nem adta vissza az akkori önkormányzat az egyház korábbi intézményeit.

Megköszönte, hogy az egyházközség és a város ápolja Hegedűs Loránt emlékét, akinek a gimnázium előtt álló szobrát minden évben megkoszorúzzák a diákok, hogy egykori szülőházára dombormű került, és utcát neveztek el a róla a településen. Szót ejtett arról a kiállításról is, amelyet a leányfalui Ravasz László Emlékház kérésére állítottak össze édesapjukról, és amely jelenleg a hajdúnánási református templomban tekinthető meg.

„Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának” – kezdte beszédét a nánási gyülekezet vezető lelkipásztora A prédikátor könyvéből vett idézettel. Gacsályi Gábor úgy fogalmazott, megharcolták a harminchárom éves nemes harcot, a Hajdúnánási Református Egyházközség tulajdonába került mindaz, amit a kommunista rendszer elvett. Emlékeztetett arra, hogy Isten eközben is kegyelmes volt a gyülekezettel: felépíthettek egy óvodát és egy bölcsődét, illetve egy idősek otthonát is a rendszerváltozás után végül visszakapott általános iskola mellé.

Végül köszönetet mondott nemcsak a kormánynak, hanem mindazoknak – gondnokoknak, presbitereknek, gyülekezeti tagoknak – is, akik az elmúlt harminchárom esztendőben vele együtt hittek abban, hogy ami az Istené, az egyházé volt, az egyszer visszakerül majd hozzá.

Gacsályi Gábor lapunknak is felidézte, hogy amikor 1987-ben Hajdúnánásra került, az első gondolatai között volt az államosított egyházi javak visszakérése.

– Az álmom már akkor is az volt, hogy legyen a gyülekezetnek óvodája, általános iskolája és gimnáziuma, Isten aztán egy bölcsődével is megsegített bennünket. Fontos az egymásra épülő oktatás – jelentette ki. Az általános iskolát 1995-ben kapta vissza az egyházközség, akkor ősszel tizenhét gyermekkel indult el újra a református szemléletű oktatás, ma már háromszáztizenhét tanulója van.

– Mindennek rendelt ideje van – felelt bibliai idézettel arra a kérdésre, hogy miért kellett majd huszonöt évet várni a gimnázium visszaadására. – Én ebben is Isten munkáját látom, aki azt mondta, legyünk türelmesek. Végül 2013-ban kereste meg az önkormányzat a gyülekezetet azzal, hogy átadná az intézmény fenntartását.

A lelkipásztor beszélt arról is, hogy a közeljövőben a gimnázium saját energiaállátásáért tesznek lépéseket, az általános iskolához további tantermeket építenek majd, de továbbfejlesztik a gyülekezeti fenntartású szeretetotthont is, ahol némi racionalizálással és egy új irodaszárny felépítésével további férőhelyeket alakítanak ki a jelenleg nyolcvanhét főt ellátó intézményben.

Dér Balázsné Dobi Inci 2001-ben költözött Hajdúnánásra és lett az akkor még állami Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskola magyar szakos tanára, majd a 2015-ös fenntartóváltáskor igazgatóhelyettesnek választották. Két évvel később ötéves időszakra átvette az igazgatói teendőket elődjétől, Gömöri Józseftől, jelenleg a második ötéves ciklusát tölti az intézmény élén.

Felidézte, hogy az egyházközség az átvételkor, egyeztetve a pedagógusokkal és a szülőkkel, „profiltisztítást” hajtott végre az intézményben, leválasztva a gimnáziumi részről a szakiskolát, amely a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum működtetésébe került. Az eltelt tíz év távlatából nélkülözhetetlennek tartja azt a biztonságot, amelyet a helyben lévő fenntartó tud biztosítani az iskolának. – A szakiskola leválasztása után pedig kifejezetten olyan gyerekek kerültek és kerülnek be ma is hozzánk, akik akarnak és tudnak tanulni, és szeretnének továbbtanulni – írta le a mai helyzetet az igazgató.

A Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium rövid története

Debrecen szellemi-egyházi holdudvarában, Hajdúnánáson is a reformáció tanai nyertek teret már az 1550-es évektől, ezzel együtt az oktatási keretek megerősödtek. Nánási Gergely református lelkipásztor neve feltűnik az 1569. október 10-i váradi disputa jegyzőkönyvében a debreceni szuperintendens, Méliusz Juhász Péter közvetlen munkatársaként. Reformátori munkássága az egyházközség oktatási szolgálatára is kiterjedt.

A hajdúk 1605-ös letelepítése után újabb lendületet vett az egyházközségi keretek között szervezett oktatásügy. Az első lelkész, Paksi István nevét egy 1617-es dokumentum említi, az első ismert rektort a 1656–57-es tanévre kiküldött Szenczi Márton személyében ismerhetjük meg.

A hajdúnánási iskola a Debreceni Református Kollégium partikulája volt több száz éven keresztül. 1656-os alapítása után fiúiskolaként működött, amelynek bővítésére adatot találunk 1769-ből, amikor hat tanteremmel növelték meg az épületet, amit 1844-ben és 1878-ben újabb átalakítások követtek. Hajdúsági partikulaként Nánás Böszörmény után a debreceni kollégium legjelentősebb fiókintézménye volt a térségben. Fokozatos fejlődés mellett négyosztályos, 1861-től hatosztályos, majd 1904-től nyolcosztályos gimnáziumi keretek között folyt a középfokú oktatás, amelyről később levált az elemi iskola, és megalakult a leányiskola is. A nánási leányiskoláról 1765-ből ismerünk adatot, amikor új helyre való költözéséről tudósítanak, így az már korábban is fennállt valamilyen formában. 1784-ben már két helyszínen folyik az oktatás.

A partikuláris rendszer 1856/1857-ben szűnt meg, amikor az iskola magángimnáziumi besorolást nyert az 1850-es osztrák középiskolai reformrendelet alapján. A folyamatosan növekvő tanulói létszám miatt emelték – főként adományokból – a most visszakapott épületet, amely 1906-ra készült el, és amelyben 1908. május 14–16-án zajlott le az első nyilvános érettségi vizsga. A legnagyobb adakozó Soós Gábor városi jegyző és testvére, Soós Sára voltak. Kész vagyonnal támogatták egyházukat és az iskolaügyet, a férfi ötvenezer, testvére harmincötezer forintos felajánlást tett a nánási gimnázium javára, valamint telket, házat, illetve harminchárom hold szántót is felajánlott.

Az első világháború hatásait nem kerülhette ki a református gimnázium sem, hiszen végzőseinek 1915-től „hadi érettségi” bevezetésére került sor, hogy minél hamarabb katonai szolgálatba állhassanak. Több hősi halottja is volt a gimnáziumnak, nevük a város főterén 1927-ben felállított szoborcsoport talapzatán olvasható, illetve külön táblán a gimnáziumban. A háború alatt a főépület hadikórházként működött.

Kollégiuma a világháború után lett a gimnáziumnak, szükségességét 1922-ben ismerte fel Csiha Márton malomtulajdonos és felesége, Hajdú Zsuzsanna, akik az internátus megépítésére kilencszázhuszonnyolc négyszögöles telket adományoztak harmincezer korona értékben. Az épület 1931-ben készült el, hogy kezdetben tizennyolc-húsz tanulónak nyújtson szállást, étkezést és tanulási lehetőséget. A kollégium az 1940-es évekre a tehetséggondozás kiemelt helyszínévé vált azzal, hogy csatlakozott az Országos Falusi Tehetségmentő Alaphoz. Ma is működik, jelenleg harminchat fő befogadására alkalmas.

A két háború között minisztériumi rendeletre reálgimnáziummá szervezték az intézményt, majd az 1948-as államosítás megpecsételte a sorsát, a református oktatás hosszú időre megszűnt a városban. Az iskola 1952 óta viseli Kőrösi Csoma Sándor nevét, a szakképzés 1962-ben kezdődött el, és egészen 2015-ig, a fenntartóváltásig megmaradt. A református egyház 2024-ben kapta vissza az iskola épületeinek tulajdonjogát.