„Minden van itt, csak megelégedés nincs” – mondja nyolcvanéves nagymamám egy családi találkozón. Félreeső helyen, az ismerős konyhában álldogálunk, pakolással álcázzuk magunkat, de nem csak magunk előtt, hogy menekülnénk egy régen látott, nem várt ismerőstől. A mondat feleletként hangzik, miután rácsodálkozom, mennyivel jobb körülmények között élnek a családtagok, mint amikor ezelőtt ott jártam. Nem is ejtünk több szót a témáról, nagyanyám válasza mégis hetekig velem marad. Újra és újra eszembe jut, mennyi mindent kapunk Istentől, amit elfelejtünk észrevenni.
Napjainkban a hála és a hálaadás reneszánszát éli, mondhatnánk, de nem lenne helyes, mert ez a köszönetmondás már nem az a viselkedésforma, amelyről a Bibliában olvasunk, vagy amelyet őseinktől láthattunk. A ma divatos hálaadás üresebb, mert Istent sokszor nem is érinti. Ha alámerülünk az internet bármelyik videómegosztó portáljának kínálatában, ezrével találunk felvételeket, amelyeken önjelölt sztárok avatnak be bennünket reggeli/esti/napi rutinjuk rejtelmeibe. A videós ilyenkor rendszerint megmutatja, milyen egészséges ételt eszik, mit sportol, milyen intellektuális tevékenységet folytat (jellemzően olvas, gyakorta előre kijelölt oldalszámnyi terjedelemben). Nemegyszer megmutatja azt is, miképp „naplózza életét” (angolul: journaling). E tevékenység célja az volna, hogy az aznap történteken elmerengjen, s érzelmeinek sorjázásával rendbe szedje gondolatait, tisztába kerüljön saját lelkiállapotával. Ennek érdekében az illető egy papír fölé hajolva reflektál, átgondol, tervez, végezetül sok esetben listába szedi a maga számára, miért hálás. Mindez csodálatosan hangzik – de amikor egy hasizomgyakorlat-sorozat és egy tál zabkása között, azokkal egy szinten kap helyet lelkünk gondozása, s az Istennel való kapcsolódást a magunkkal való beszélgetés váltja fel, igencsak visszás hatást kelt. Mintha a hálaadás a kincstári boldogság fegyverhordozója lenne: vele jár, erősíti, jelenlétével duzzasztja – a kiüresedettséget.
Keresztyén emberként érezzük, a valódi lelki fejlődéshez ennél több energiabefektetés, szellemi erőfeszítés kell. Jó lenne ennél mélyebbre ásni magunkban és az Isten világában. Ugyanígy azt is tudhatjuk, a keresett válasz legtöbbször nem az énben, hanem Istenben van, vagyis amíg egyedül „naplózunk”, csak saját elménk labirintusában bolyongunk, vezetés nélkül. Istenfélő férfiként és nőként azonban nem kell ezt tennünk, mert lábunk előtt mécses az ő Igéje. A Bibliában egészen konkrétan megmondja nekünk az Úr, miért és hogyan legyünk hálásak. Példákat és intések sorát olvashatjuk: Jézus hálát adván törte meg a kenyeret; Pál azt kérte, mindenért hálát adjunk, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a mi javunkra; A krónikák könyve pedig kéri, „adjunk hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete”. Persze még ezen jól ismert Igék sorfala mögé is érdemes benéznünk, ha azt szeretnénk, a hálaadás túlmutasson a napi rutin egy tételén, és életünket valóban gazdagíthassa – jó hír, hogy a forrás bárki számára elérhető. Egyre csak keresnünk kell, nem is akárhogy. Keresztyénként feladatunk megtenni az extra lépéseket: Jézus azt mondja, fordítsuk oda a másik orcánkat, adjuk oda nemcsak az alsó-, de a felsőruhánkat is, és imádkozzunk az ellenségünkért. Ha az élet más területén illik túllépnünk önnön kényelmünkön, minden bizonnyal a hálaadásban is elvárható, hogy a felszínnél mélyebbre ássunk. Ne csak a látható javakért, a nem várt ajándékokért adjunk hálát, hanem mindenért, ami az Úrtól jön – azért is, amit nem értünk. Amíg van Isten, akihez fordulhatunk, minden okunk megvan a hálaadásra. Ezt pedig naponta tudatosítani s erre alapozva hálaadó életmóddal élni már közel sem felszínes.
Ahogy Pál írja Timóteusnak: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” De ami itt van, azt láthatjuk, értékelhetjük, s ha Istenben bízunk, elhihetjük, amit ad, örökké elég lesz nekünk.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!