József böjtje

Már az ószövetségi próféta is tanítgatta népének – és nekünk! –, hogy a böjt nem az ételektől való tartózkodás csupán, meg a bűnbánat külső jeleinek bemutatása, hanem ennél több: áldozathozatal az Úr dicsőségére és embertársaink javára (Ézs 58,3kk). Ebben az értelemben gyakorol böjtöt József. Rabszolgaként került Potifár házába, egyre magasabbra emelkedett, amíg egész vagyonának teljhatalmú kezelője lett (1Móz 39). Potifár felesége beleszeretett és csábította. Ő azonban nem tette meg azt, amivel vétkezett volna Isten akarata és az emberi tisztesség ellen. Ezzel megsértette asszonyát, aki aljas, ravasz trükkel állt bosszút, és börtönbe juttatta Józsefet. Itt is bevált azonban, ami József történetének kulcsmondata: az Úr Józseffel volt. Történetéből több dolgot megtanulhatunk magunkra nézve.

1. Áldottak vagyunk. Jákób leszármazottait Ábrahámért áldotta meg Isten, bennünket Jézusért. Rabszolgából nagy ember, börtönbeli rabból családjának, vagyis Isten népének megmentője lett, egy nagy ország második embere, nem mellesleg Egyiptom jótevője is. Ha akkor enged az asszonyi csábításnak, nem kerül börtönbe, ott nem kerül kapcsolatba a fáraó udvari embereivel, hosszú várakozás után magával a fáraóval, akkor mindez nem történik meg, nem lesz nagy ember és Isten eszköze népének megmentésére.

Fény, szentírás, Isten Fotó: Unsplash / Timothy Eberly

Fotó: Unsplash / Timothy Eberly

Korunk nagy kérdése, hogyan szolgálhat az egyház ateista környezetben, a rosszindulatú többség pillantásainak kereszttüzében. Csak úgy, ha áldás árad ki belőle. Előbb-utóbb felismerték a Józsefből áradó áldást, sőt azt is észrevették, hogy nekik is szükségük van rá. Akkor már ki lehet mondani Isten nevét: „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,16) Ehhez azonban szükséges volt, hogy tudjon nemet mondani, amikor Isten akaratával ellenkező magatartásra ösztökélték. Ez persze veszélyekkel is jár, nem tudhatta előre, hogy Isten milyen kibontakozást tartogat a számára. Ő egyelőre vállalta a veszélyt és a fájdalmas következményeket. Isten időnként mártíromságra engedi hűséges embereit.

2. Áldottak lehetünk szenvedések között is. Egyszer, amikor még természetes volt, hogy egy faluban mindenki vallásosan nevelkedett, váratlanul hozzám fordult egy fiatal lány, idézve énekünk egy sorát: „Hát, ha azt bünteti, kit szeret, akkor nekem ilyen Isten nem kell.” – József hűségét valóban megpróbáltatás követi, de ő ezt vállalja, és így lesz áldott. A bizonyságtételünk hitelességéhez az is hozzátartozik, mennyit tudunk vállalni érte. Az övéit szenvedni is hagyja Isten, ezzel óvja népét a felhígulásól.

3. Áldottak lehetünk kísértések között is. József szép termetű és szép arcú volt. Sikeressége mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy megkívánták. – Fiatal, jó megjelenésű, szép beszédű fiatalember készült az Úr szolgálatára. A szépsége lett a veszte. Rajzottak körülötte a csábítók, és ő elbukott. Lehet, hogy egy darabig élvezte, de nem lett belőle boldog ember. Szomorú ellenpéldája József történetének.

A világ addig szeret bennünket, amíg hasznunkat veheti. A baj akkor következik be, ha valamilyen kívánságára nemet mondunk, mert Isten Igéjéhez tartjuk magunkat. Hogy jön egy rabszolga ahhoz, hogy nemet mondjon úrnőjének? Hogy jön egy beosztott ahhoz, hogy ellentmondjon tekintélyes főnökének? Tegyük hozzá, hogy a kísértés folyamatos volt (39,10), alkalmas arra, hogy felőrölje az ellenállást. Amikor napról napra jönnek a barátok, jóakarók, és magyarázzák, hogy így nem szabad viselkedni. József ellenállt, vállalta a következményeket. Miért? Mert mindennél fontosabb volt számára Isten akarata. Ma is ez a nagy kérdés: kinek az akarata fontos a számomra? Azé a Jézusé, aki meghalt értem, vagy a saját belső késztetésemé, vágyamé, a környezetemé?

Hosszú szenvedés követte József döntését. Pirulnia kell Potifár előtt, amikor az asszony kiabálva vádolja, nem is védekezhet, egy rabszolgának erre nincs módja. Tűrnie kell a börtönt, azután azt, hogy megfeledkezik róla az, akivel jót tett. Úgy hűséges, hogy nem tudja, mi lesz a dolgok vége. Ez Isten dolga, ő tudja, mikor és hogyan jutalmazza azt, aki hűséges hozzá.

A szerző nyugalmazott lelkipásztor

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!