Karácsony van újra

Immár közel kétezer éve emlékezünk meg karácsonykor egy gyermek születéséről. Nem volt, és nincs is a világon senki, akinek a születése napját ennyi ideig nyilvántartanák, aki miatt világszerte napokra megállna az élet. Érthető, hogy az elmúlt évezredek során sokan sokféleképpen igyekeztek magyarázni, értelmezni annak a gyermeknek, Jézus Krisztusnak az életét.
Lukács evangéliuma megörökíti Zakariás pap énekét, aki abban nemcsak fiáról, Jánosról szól, hanem értelmezi Jézus világra jövetelét. Jézus születése ebben az énekben Isten látogatásaként van leírva. Igen, Isten látogatta meg Jézusban e világot, méghozzá úgy, ahogyan addig sohasem. Emberi testet, természetet öltve magára úgy lépett közénk, mint ahogyan mi is beléptünk e világra. Sokszor és sokféleképpen jelezte már jó előre érkezését, annak módját, sőt helyszínét is, azt is, hogy zárt ajtókat talál. A zárt ajtók mögött pedig önzést, közönyt és ellenállást. Ezért kellett végül egy istállóban belépnie e sötét világba.

Karácsony, Jézus születése Fotó: Unsplash/Gareth Harper

Fotó: Unsplash/Gareth Harper

A nemkívánatos vendég sorsa sohasem irigylésre méltó, Jézus mégis maradt. Sőt, nemcsak elhozta, hanem itt is hagyta ajándékát, ahogyan Zakariás ezt megénekli: Isten könyörülő irgalmát. Ez volt az az ajándék, amelyre nekünk, embereknek a legnagyobb szükségünk volt és van azóta is. Enélkül nem lehet teljes az életünk, helyettesíteni vagy kiérdemelni azonban nem tudjuk.
De miért is van erre mindennél inkább szükségünk? Mert Jézus itt hagyott egy meghívót is. Annak ellenére, hogy az embervilág nem fogadta őt nyitott szívvel és tárt karokkal, meghívott mindenkit a maga országába. Az ő országa örök, szemben a mi ideig való világunkkal. Az ő országa élet és öröm, szemben a miénkkel, amelyben halál van és gyász. A meghívóhoz azonban kikötés is tartozik, mai, idegen szóval: „dresszkód”. Jézus meghívóján ugyanis ott szerepel, hogy országában mi a kötelező öltözék, amely nélkül nem léphet be senki. Ez pedig a kegyelem. Akik tehát elfogadják meghívását, azoknak kegyelembe kell öltözködniük. Tetőtől talpig, külsőleg és bensőleg egyaránt.
Miért szükséges ez? A Biblia tanítása szerint azért, mert bűnös természetünk miatt nem vagyunk méltók, mert nem tudunk méltók lenni arra, hogy Isten országába lépjünk.
De hogyan öltözhetünk kegyelembe?
A kegyelem, Isten irgalma Jézus Krisztus. A római levélben ezt olvassuk: „…öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust” (13,14). Vele kell tehát betelnünk, őt kell magunkra öltenünk. Felöltözni őt annyit tesz: hinni benne. Hinni, hogy ő a felkelő nap a magasságból, aki az én bűntől sötét, halálra ítélt életemet be tudja ragyogni, s engem az Istennel való békesség útjára vezet. Betelni vele, felöltözni őt tehát annyit tesz, hogy egyedül benne bízva, őt a békesség útján mindenben engedelmesen követve kezdünk új életet. A zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy e „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (11,6).
Azon az első karácsonyestén eljött tehát, testet öltött a Kegyelem, aki életével, beszédével, cselekedeteivel megmutatta nekünk, hogy milyen is az ő országa. De nemcsak megmutatta, hanem meg is hívott oda mindeneket! Téged is, kedves Olvasó. A karácsony úgy nyerheti el igazi értelmét életünkben, ha mindezek felett elcsendesedve készek vagyunk levetni mindazt, amibe a magunk módján beöltöztünk, hogy helyette felöltözzük magunkra Krisztust, a Kegyelmet. Mert aki méltón akar megérkezni Isten országához, annak először be kell látnia méltatlanságát, majd levetkőzve a bűnös természet adta tévhitet el kell fogadnia az Isten által meghatározott dresszkódot: a kegyelmet.
A kegyelem mindenki számára ugyanaz a Jézus Krisztus, az ő felöltözése viszont minden ember számára személyre szabott.
Felöltötted-e már ez ünnepi ruhádat?
Becsülöd-e még kegyelemruhádat?
Ezen az ünnepen ne csak visszanézz Jézusra, aki eljött és elhozta Isten meghívóját, hanem nézz előre is, mert ha elfogadod és engedelmesen követed őt, életutad a mennyei magasságok, az Isten országa felé vezet!

A szerző a Budapest-Békásmegyeri Egyházközség lelkipásztora

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!