Keresztyén globalizáció

A latin „globus” kifejezés eredetileg gömb alakú vagy gömbhöz hasonló tárgyat jelent. A szót megfelelő kontextusban a Föld bolygóra, az emberiség otthonára is használjuk. Ez utóbbi értelemhez kapcsolódik a globalizáció kifejezés.

A természettudományos fejlődés következtében a világban levő fizikai távolságok immár könnyebben áthidalhatók, a kommunikációs lehetőségek gyarapodásának köszönhetően eltűntek az időbeli távolságok. Ezáltal az emberek, a hitrendszerek, a kultúrák, a szokások, az igazságról alkotott elgondolások minden korábbinál közelebb kerültek egymáshoz. A globalizáció tehát valós jelenség. Ahhoz, hogy ez a közelség fenntartható legyen, a különbözőségek egy részét fel kell számolni. Így válik a globalizáció szükségszerűen olyan törekvéssé, amely a világ egységesülésével az egész földre kiterjedő új kultúrát, új szokásokat, új hitrendszert és új igazságokat kíván létrehozni. Mindez ma már a biológiai nemiség, a család, a nemzet és a hagyományos erkölcs meghaladásában realizálódik. A jelenség technológiai megvalósításában minden korábbi lehetőséget felülmúl, mögöttes vágyát tekintve mégsem új. A globalizáció a történelemben folyamatosan megjelenő birodalomképzési törekvések újabb állomása. Honnan a mindenkori ember e belső vágya?

Isten uralkodásra teremtette az embert azzal a meghívással, hogy az egész földre kiterjedő gondoskodást, ha úgy tetszik, globális uralmat valósítson meg: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. (...) Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” (1Móz 1,26;28)

Az embert Isten eredendően arra hívta, hogy fogadja el az általa meghatározott jót és rosszat, és ehhez igazítsa társadalmi életét, valamint a természet gondozását. Az ember már a kezdetet követően másfajta uralom megvalósításába fogott. Ez a bűneset teológiai értelme, amely nem az ember globális lehetőségeit vette el, hanem a megvalósítás módját és célját változtatta meg. Az ember továbbra is egységbe kívánta szervezni a világot, de már nem Isten, hanem önmaga dicsőségére, a saját képességei és az általa készített fizikai eszközök által.

Ennek eredménye lett az erőszakosság és a gonoszság globális elterjedése. Isten válasza erre az özönvíz volt, amelyet Nóé vezetésével összesen nyolc kiválasztott ember élt túl. Az új fizikai kezdetet követően, a föld újranépesülésével az istentelenség is elterjedt. Az események Bábel tornyát eredményezték, ahol az ember a globális civilizációval és a technológia fejlődésével – akkor még az égetett tégla megjelenésével – továbbra is az egész világra kiterjedő sajátos uralomra tört. Új kezdetre volt szükség, de nem pusztán fizikai értelemben.

A világ egységesülési folyamata az, amikor Isten akarata teljesen megvalósul a földön, kiszorítva minden mást. Pál apostol írja Isten tervéről: „Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.” (Ef 1,10) A világ egységesülésére kizárólag Jézus Krisztusban van reménység. Az evangélium hirdetése által a keresztyén hit lelki kapcsolatot hoz létre Isten és ember között. Ez a személyes viszony elkezdi átrendezni az ember külső, fizikai életét.

A keresztyén reménységnek az is része, hogy minden látható rendetlenség ellenére Isten akaratának fizikai megvalósulása kormányozza a történelmet.

Az emberi globalizációnak ettől függetlenül átmenetileg lehetnek és vannak jótékony hatásai azáltal, hogy akár az oktatásban, akár az orvoslásban jól működő rendszereket juttat el a világ különböző részeibe. Végső célja, a világegység létrehozása és fenntartása – ha úgy tetszik, a világmegváltás – emberi lehetőségekkel mégsem sikerülhet. Az emberi rendszerek egymás után dőlnek össze – legkésőbb a halálban. Az isteni globalizáció az új örök világot a helyi gyülekezetek evangéliumi szolgálata által építi. Tekintsünk így keresztyén életünkre és gyülekezeti szolgálatunkra.

A szerző református lelkipásztor

Az írást elolvashatják a Reformátusok Lapja e heti számában is, melyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!