Még a múlt év végén, néhány nappal karácsony előtt nagy jelentőségű régészeti leletet mutatott be a frankfurti Goethe Egyetem és a mainzi Leibniz-intézet régészeti kutatóközpontja. Egy kicsi ezüst tekercsről van szó, amelyet még 2018-ban, egy Frankfurthoz tartozó település római kori temetőjének feltárása során találtak. A tekercs egy Krisztus után 230-270 körül eltemetett, 35-40 év körüli férfi nyakláncában volt, ám az idő annyira megviselte, hogy csak az idén sikerült digitális technikával, virtuálisan „kitekerni”, s ekkor derült ki, hogy tizennyolc soros latin szöveget karcoltak bele kézzel, amely a kutatók meglepetésére a krisztogrammot, vagyis Jézus Krisztus nevének rövidítését tartalmazza.
A szöveg több helyen sérült, így nem lehet egészen pontosan rekonstruálni a maga egészében, de az egyértelmű, hogy imával van dolgunk. A szöveg Szent Titusz – talán a Pál apostol munkatársaként ismert Tituszról van szó – említésével és a trisagion, vagyis a „szent vagy, szent vagy, szent vagy” formulával kezdődik. Mindkét sajátossága rendkívül izgalmas, az imádság ugyanis egyrészt a konstantini kor előtti időszakból, másrészt a birodalom pereméről származik. A trisagionra való utalás feltehetőleg a korai keresztyén liturgiai hagyományhoz kapcsolódik, annak formálódásába és – nemcsak földrajzi, de kulturális értelemben is vett – terjedésébe enged bepillantást, hiszen itt egy korai liturgikus elem egy magánimádság szövegében visszhangzik. Szent Titusz említése pedig egyértelmű bizonyságul szolgál arra, hogy a szentek tisztelete a keresztyénség korai szakaszában megkezdődött, s nemcsak Rómában – ahonnan bár nem tömegével, de korábban is voltak erre utaló leletek –, hanem az ismert keresztyén központoktól távol is meggyökeresedett, annyira, hogy a „népi” vallásosságba is beépült. Merthogy ez a szöveg jó eséllyel a pogány világból ismert jelenség, az amulettként hordott védelmező ima keresztyén adaptációja:
„Szent Titusz nevében. Szent, szent, szent! Jézus Krisztus, Isten Fia nevében! A világ Ura ellenáll minden támadásnak. Az Isten belépést enged a jólétbe. Az üdvösségnek ez az eszköze óvja meg azt az embert, aki átadja magát az Úr Jézus Krisztus, Isten Fia akaratának, hiszen Jézus Krisztus előtt minden térd meghajol: a mennyben, a földön és a föld alatt, és minden nyelv vallja (Jézus Krisztust).”
Különös szöveg. Legalább annyira zavarba ejtő, mint amilyen szép. Minél többször olvassuk el, annál kevésbé világos, mi is ez voltaképpen. Mágikus gyakorlat emléke, bajelhárító, a halottat a túlvilági útján védelmező formula? Vagy inkább egy ismeretlen keresztyén ember életimája? Ima, amely kísérte, amelyet életében is számtalanszor, betegségben vagy a kiszámíthatatlan világtól való félelmek közt akár nap mint nap elmondott, amely olyan fontos volt neki, hogy azzal együtt temették el? A filippibelieknek írt levelet idéző utolsó sorok keretezik a védelemre vágyó ember imáját, vagy a mágikus-védelmi funkció olvasztja magába a Krisztusra való hivatkozást? A mágikus szövegekkel való hasonlósága csak arra a formára utal, amely teret ad az új, formálódó hitnek, vagy valamiféle szinkretizmust érhetünk tetten benne, amely megpróbálja az újat a régi tömlőbe szuszakolni? Esetleg valamennyire mindkettő?
Valószínűleg sosem fogjuk megtudni – de talán ez az egyik olyan motívum, amely igazán fontossá teszi ezt a dokumentumot. Nyilván sokan lesznek, akik valamiféle eretnekséget látnak majd a szövegben, sőt azt is mondhatják, hogy lám, nem kellett ahhoz a „konstantini fordulat”, az államvallás kivételezett státusza és az ezzel járó eltömegesedés, hogy a tiszta hit felhíguljon. Számomra azonban ez a szöveg elsősorban annak a jele, hogy a Krisztus-hit sosem vegytiszta formában létezik, hanem mindig a kultúrával párbeszédben, ez a létközege, ezen keresztül hat, s ha ezt elfelejtjük, az inkarnáció lényegét tévesztjük szem elől.
A szerző főiskolai tanár, tudományos rektorhelyettes a Sárospataki Református Hittudományi Egyetemen, az Újszászy Kálmán Református Örökség Kutatóintézet vezetője.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!