Küldetésben járunk – püspökké szentelték Barna Sándort

Barna Sándor püspökké szentelésének ünnepi alkalma Rácsok András püspöki főtanácsos előfohászával kezdődött. Az istentiszteleten a 90. zsoltár 1. versének eléneklése után a megjelenteket és a közösségi médiában az élő közvetítés nézőit Molnár Pál főgondnok köszöntötte.

A felszentelési igehirdetést Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke tartotta Jeremiás siralmai 5. fejezetének 19–22. versei alapján: „De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?”

Magyarázatában a Zsinat lelkészi elnöke rámutatott az ószövetségi Ige gyönyörű ívére, amely a panasztól a könyörgésen át Isten dicsőítéséhez érkezik. Mint mondta, a választott nép őszinte, fájdalommal teli panasszal fordult Istenhez. Ez a panasz, azonban nem panaszkodás volt, hanem könyörgés, bocsánatért esedezés azért, mert megfeledkezett Istenről. – Mindig mi feledkezünk meg Istenről, mi hagyjuk el őt – mondta a püspök. Majd hozzátette: az isteni útra való visszatérés azonban emberi erővel lehetetlen, az csak az Úr segítségével lehetséges. Az ő bocsánatával, magához térítésével és a mi megújításunkkal – hangsúlyozta.

A Zsinat lelkészi elnöke azt mondta, hogy ma is el kell panaszolnunk gondjainkat Istennek, és könyörögnünk kell, hogy megóvjon, figyelmeztessen és visszavezessen a helyes útra. Fohászában, imádságában ezért Isten bocsánatáért, az emberek az Isten által kijelölt útra való visszatérítéséért és megújításáért könyörgött. Arra kérte Istent, hogy kegyelme által időben vegyük észre figyelmeztetését. Végül Istent dicsérve köszönte meg a Mindenható szeretetét.

Ezt követően Steinbach József Barna Sándornak címezve szavait így szólt: – Kedves püspök testvérem! Tedd te is ezt mindig! Nem könnyű szolgálat ez, de gyönyörűséges. Lehet panaszt mondani, de még inkább lehet könyörögni, hogy megérkezz Isten magasztalásáig és dicséretéig, hogy a helyeden légy mindenkor, és evangéliumi örömmel tudd végezni szolgálatodat, hogy szentlelkes bölcsességgel a legnehezebb helyzetekben és a legnehezebb emberekhez is megtaláld a Szentlélek által a kulcsot, hogy hitből fakadó értelmes kompromisszumokat köss, miközben mutatod az utat! Ez tanítói és prófétai szolgálat, evangéliumi öröm, szentlelkes bölcsesség és krisztusi szeretet.

Az igehirdetés és a Cantus Firmus énekkar szolgálata után Barna Sándor, az egyházkerület megválasztott püspöke ünnepélyes esküt tett, amelyet a jelenlévők állva hallgattak végig. Az eskütétel szövegét Kolumbán Gábor megválasztott lelkészi főjegyző mondta elő. Ezt követően Szőnyi Tamás esperes elmondta a felszentelő imádságot, majd az esperesek és a püspökök áldása következett az új püspökre.

Beiktatását követően Barna Sándor püspök Márk evangéliuma 6. fejezetének 45. verse alapján hirdetett Igét és tett bizonyságtételt: ötezer ember csodálatos megvendégelése után Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba és menjenek át a túlsó partra Betsaida felé, amíg ő elbocsájtja a sokaságot.

Az Ige felolvasása után a püspök megjegyezte, hogy ezekben a versekben az ő története is benne van. Elmesélte, hogy a beiktatását követően sok jókívánságot kapott, és ezek mind arról szóltak, hogy lelki vezetőként hagyatkozzon Isten vezetésére. – De vajon hogyan vezet minket Isten? – tette fel a kérdést. Kifejtette, hogy az Ige megfogalmazása szerint Jézus kényszerítette tanítványait, ám ez a kényszerítés különbözik a világunkban megnyilvánuló kényszerítéstől, hiszen Jézus nem veszi el a szabadságunkat, nem töri be a szívünk ajtaját, hanem megáll és kopogtat. – Ha Jézus Krisztus tanítványai akarunk lenni, meg kell tanulnunk, hogy Jézus a megszólításunk módját jobban tudja, mint mi. Ne akarjunk Isten szavával szembe menni, hanem amikor Jézus megszólít bennünket, akkor mindig engedjünk neki! – emelte ki. – Isten bezár és kinyit ajtókat, az események és a körülmények rendezésével gyöngéden terelgeti utunkat – tette hozzá a püspök. Elmesélte, hogy Isten egy rendkívüli helyzetben, édesapja infarktusa után fordította őt először maga felé, de máskor is úgy rendezte a körülményeket, hogy csak egy út maradt előtte. Példaként megemlítette, hogy nyolcadikos korában katona szeretett volna lenni, de a szíve miatt nem lehetett, mint ahogy színtévesztése miatt villanyszerelő, később pedig agrármérnök sem, ezért ment végül a teológiára. – Isten bezár és kinyit ajtókat – ismételte meg –, mert valahol látni akarja az embert, és úgy rendezi az eseményeket, hogy akit valahol látni akar, az oda is kerüljön – hangsúlyozta.

– Krisztus kezdetben szelíd kényszerítéssel vezetett magához. Amikor megadta, hogy megismerjem a szeretetét, ez a szelíd kényszerítés belső kényszerré alakult bennem – vallotta meg a püspök, amelynek folyamatát az efézusi levélben leírtak alapján foglalta össze: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretét meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére eljussatok.” A tiszáninneni püspök szerint aki megismeri ezt a szeretetet, az megérti Pál azon szavait, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket”. – Aki megmártózik ebben a szeretetben, az igyekszik oly módon élni és viselkedni, hogy az kedves legyen Istennek. Aki megtapasztalja ezt a szeretetet, az maga is megpróbál szeretni, őszinte és igaz lenni. A szeretet kikényszeríti, hogy az ember képes legyen meglátni a másik embert, hogy képes legyen megbocsátani. A szeretet kényszerítése gyöngéd, és mindig a javunkat szolgálja – hívta fel a jelenlévők figyelmét Barna Sándor.

A püspök a veszélyekről szólva arra is rámutatott, hogy könnyű volna, ha az Úristen mindig szelíden terelgetné az embert, és úgy alakítaná az eseményeket, hogy egyértelművé váljék az akarata. Ezért kell megtanulni mérlegelni, gondolkodni, kérni az ő irányítását, megbeszélni a hitbeli testvérekkel, majd egyedül dönteni, vállalva a rossz döntés lehetőségét is. Meg kell tanulni hitben felnőni, nagykorúvá lenni, döntéseket hozni a tapasztalatok és a képességek alapján, és edződni is kell, hiszen a magasságokon és a mélységeken is át tud vezetni az Úristen. Meg kell tanulni, hogy a magasságokban ne bízzuk el magunkat, a mélységekben pedig ne törjünk össze. Meg kell tanulni azt is, hogy Isten nem hagy magunkra sohasem – hangsúlyozta. Majd az Igére utalva kiemelte, hogy erre az útra minden tanítványnak szüksége van: „menjetek át a túlsó partra”. – A hajó az egyházunk, és a hajó minden utasának tudnia kell, hogy küldetéses emberek vagyunk. Az életemnek célja és iránya van, amelyet nem én találtam ki. Az irányt és a célt Jézus Krisztus adta. A cél, hogy a hajó lehetőleg minden utasa megérkezzen a túlsó partra – jelölte meg a püspök a feladatot.

Barna Sándor igehirdetése, majd a Cantus Firmus énekkar szolgálata után Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke és Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mondta el köszöntését. Ezt követően Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent és a határon túli egyházkerületek nevében üdvözölte az új püspököt.

– Sokszor gondoltam rád mostanában. Arra, hogy vajon mi járhat a fejedben, amióta püspöknek választottak. Bizonyságtételed után azt hiszem, azt gondolod, hogy hogy kerültem én ide. Hiszen nem volt ez benne a számításaidban. De nem vagy egyedül, hiszen a legnagyobbak is jártak már így. Gondolj csak Pál apostolra, aki feltette a kérdést az Úrnak, hogy miért döntött úgy, hogy ő legyen a kiválasztottja! Mindnyájunknak így kell éreznünk, amikor Isten elhív erre a szolgálatra. Éreznünk kell azt, hogy méltatlanok vagyunk rá, de azt is tudhatjuk, ha Istennek tetszett ez a kiválasztás, akkor terve van velünk. Terve van a tiszáninneni egyházkerülettel, a Magyar Református Egyházzal és a Kárpát-medencei református magyar emberekkel. A te hajód most indul ki a kikötőből, az én hajóm tizenkét évnyi szolgálat után most érkezik be. Mint idős szolgától fogadj el tőlem öt jó tanácsot: 1. Ne higgy el mindent, amit hallasz! 2. Ne fogadj el mindent, amit látsz! 3. Ne mondj el mindent, amit tudsz! 4. Ne tégy meg mindent, amire képes vagy! 5. Fogadj el mindent, amit az Isten ad!

Kató Béla beszédét Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület nyugalmazott püspökének köszöntője követte. Utána a miskolci testvéregyházak és felekezetek vezetői, illetve képviselői mondtak köszöntőt. Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök, Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, Juhász Ferenc pasztorális helynök, majd a világiak képviseletében Fürjes Zoltán, az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárság helyettes államtitkára, Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka és Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Végül Barna Sándor püspök válaszolt a köszöntésékre, és áldásával lezárták a közgyűlést.