Labormamiként áldássá válni

Már elképzelni is érdekes volt, hogy milyen lenne az interjút a laboratóriumban elkészíteni, de a szigorú szabályok ezt nem teszik lehetővé, tudjuk meg Nagy Edinától. Így a lakásában találkozunk, ami szintén sokat elárul a személyiségéről.

A kis asztalon fekvő könyvek a termékenységről és a meddőségről szólnak. – Mi, embriológusok a háttérben dolgozunk. A pácienseinkkel csupán petesejtleszívásnál és transzfernél, embrióbeültetésnél találkozunk, illetve még telefonon adunk információt a folyamatokról. Keveset gondolnak ránk a szülők, de az egyik említett könyv írója, a volt páciensünk bennünket is megemlített a kötetében, „labormamiként” – mondja. Labormaminak érzi magát? – kérdezünk vissza. – Annak – érkezik büszkén a válasz. – Még nincs gyermekem, de nap mint nap azért dolgozom, hogy minél több új élet születhessen. Az embrióknak mi vagyunk az első bébiszitterük, a laborban inkubátorba helyezzük őket, gondoskodunk róluk, hogy életben maradjanak. Ez nem csupán felelősség: megtiszteltetés – hívja fel a figyelmet.

Nagy Edina biológusként végzett, molekuláris genetika és fejlődésbiológia szakirányon szerzett mesterdiplomát, fél év múlva teszi le a klinikai embriológus szakvizsgát.

Mi kell az élethez? – érdeklődünk. – Ha természetesen születik a gyermek, bele sem gondolunk, mennyire összetett, bonyolult a folyamat: egy petesejt és egy hímivarsejt találkozása után szabályosan kell megtermékenyülnie a sejtnek, majd osztódnia, az embriónak beágyazódnia az anyaméhbe és fejlődésnek indulnia. A gyermek valóban csoda. A jötte nem értetődik magától, nem adatik könnyen – magyarázza.

Ha Istennek az ember életet segít teremteni, az vagy megerősíti az Úrba vetett hitében, vagy kimozdítja abból – dobjuk fel a labdát. – Engem megerősít – válaszolja. – De nem mondanám, hogy teremteni segítek. A teremtés Isten dolga. Mi csupán egy orvosi tevékenységet végzünk, amelyből egészséges gyermek születhet – fogalmaz.

Azt is elárulja, hogy az anyaméhhez hasonló közeget igyekeznek teremteni. Az embriológusok a laborban természetes fényt használnak, nem sminkelhetnek, nem festhetik a körmüket, nem használhatnak parfümöt, hogy ezek ne befolyásolják az embriók fejlődését.

Arra a kérdésre, hogy az élet létrejön-e vagy megszületik, így válaszol: – Ahhoz, hogy megszülessen, létre kell jönnie. Ha egy embrió megtapad, fejlődik és van szívcsőpulzációja, akkor él. Nem bonyolítom vagy gondolom tovább – szögezi le. – Nem szeretek konfrontálódni. Zárkózott ember vagyok, de minden munkahelyemen tudták rólam a kollégáim, hogy gyakorló keresztyénként élek. Örülök, ha a hitemről kérdeznek, szívesen megosztom azt, miközben tiszteletben tartom mások véleményét. De nem tudnak meggyőzni az igazukról. Olyan közegben, ahol akár vicc tárgya is lehet a hitem, néha nehéz egyedül. A legtöbbször mégis úgy tapasztalom, tiszteletben tartják a világlátásomat – mondja.

A biológia iránti érdeklődése gyermekkorából ered. Rengeteg növényük, állatuk van otthon. – Sokat segítettem édesapámnak, aki fiatalon állatorvos szeretett volna lenni, meg akartam valósítani az álmát. Majd miután elköteleztem magam Isten mellett gyermekként – ahogy a lelki vezetőim is előre figyelmeztettek –, jöttek a próbák: egyik egészségügyi probléma a másik után, sokat voltam kórházban. Emiatt az egészségügyben kezdtem elképzelni magam, de rendkívül jó volt a biológiatanárom, így középiskolásan beszippantott a genetika és a mikrobiológia – magyarázza lelkesen.

Sokáig nem tudta eldönteni, mivel foglalkozzon genetikusként, hiszen a szakmában rengeteg keresztyéneket megosztó kérdés van. – Újra és újra kértem Isten vezetését, a dicsőségére akartam élni, hogy közvetíthessem az igazságot: a teremtett világ az ő alkotása. Az Istentől kapott helyemen érzem magam – teszi hozzá.

Az elmúlt években úgy tapasztalta, nem elég a tudás, a szorgalom vagy a kitartás, ha Isten nincs mögötte, nem biztos a siker. – Nem azért dolgozom egy meddőségi centrum laboratóriumában, mert különlegesebb, okosabb vagy szorgalmasabb lennék másoknál, hanem mert Istennek van egy terve az életemmel – hangsúlyozza.

Az önbizalommal neki is meggyűlik a baja. – Időnként elhiszem, hogy alkalmatlan vagyok dolgokra, de nem emberek döntik el, mire vagyok képes, hanem Isten. Ő tesz alkalmassá, és naponta ad hozzá bölcsességet, megáldja a kezem munkáját, vagy néha kipótol, hogy jó dolgok történhessenek – avat be gondolataiba.

Nagy Edina az ottlétünkkor épp egy előadásra készül a mértékletességről, amelyet a szabadsága alatt egy konfirmandustáborban tart, Kárpátalján. – A korábbi években gyakorta töltöttem a szabadságomat azzal, hogy a gyermekkori gyülekezetemben, Beregszászban szolgáltam a fiatalok körében, akár egy-egy előadással, áhítattal, akár ifjúsági bibliaóra vezetésével. A beszéd nem a kenyerem, ezért ilyenkor gyakran gondolok Mózesre, aki beszédhibásan ment a fáraó elé. Isten az alkalmatlanokat hívja el és teszi alkalmassá. Az egyik fiatal résztvevő egyszer odalépett hozzám, és azt mondta: „Edina, azon izgultam, hogy ne felejts el levegőt venni.” Dolgozik Isten Lelke, ahogy mondani szoktuk: „És amúgy van Szentlélek is!” – osztja meg velünk.

Otthonában az igés képek és a keresztyén biztató üzenetek sokasága közül a „Légy erős és bátor!” mondat ragadja meg a tekintetünket. – Szükségem van a megerősítésre, hogy amikor jönnek a nehézségek, eszembe jusson, hogy kérjek erőt Istentől a problémák megoldásához – vallja.

Nagy Edina már egyetemista korától hajnalban kell, hogy időt szánjon az elcsendesedésre. – A csendben könnyebb elmélyülni, ilyenkor előveszem az áhítatos könyvemet, a Bibliámat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden páciensünkért külön imádkozom, de Isten elé viszem a párokat. Ő látja, mennyi mindenen mennek keresztül, milyen kitartóak. Az embriológusok is izgulnak a páciensekért, és ha egy pár már régóta jár hozzánk, akkor még egy-egy fohászt is elmondok magamban a transzferáló orvos mellett, a műtőben – tudjuk meg. Isten meghallgatja? – kérdezzük. – Sok esetben – érkezik a válasz.

A béketűrésre terelődik a szó, hogy mindig elegendő-e a gondolat, mindennek megvan-e a maga ideje. – Nem, mert türelmetlenek vagyunk, mindent hamarabb szeretnénk. A saját életemben is megtapasztaltam, hogy amikor a kezembe vettem az irányítást, rosszul sültek el a dolgok, várnom kellett volna Isten időzítésére – vallja be. Egy hasonlatot hoz ezzel kapcsolatban: ha a futópályán sokan haladnak el mellettünk, akkor azt gondolhatjuk, hogy lassúak vagyunk és gyorsítanunk kellene. Ha viszont nem a saját tempókban haladunk, akkor megtörténhet, hogy még a cél előtt kifulladunk, vagy többször is elesünk az úton. – Amikor lemaradok a többiektől, talán kevesebbnek érzem magam, de ez nem jelenti, hogy az is vagyok, hiszen Isten szemében nem vagyok az. Ma is tanulom a leckét: nincs értelme gyorsítanom, bármennyire is nehéz várni, mindennek megszabott ideje van. Hiába gondoljuk, hogy a magunk erejéből építettük fel az életünket, ha az Úr egy perc alatt lerombolja azt – szögezi le.

Furdal a kíváncsiság: mit tenne, ha úgy alakulna az élete, fordulna-e meddőségi centrumhoz segítségért? – Igen, ha Isten nem akarna saját gyermeket adni nekem, lombikeljárás révén se tenné. Számomra a meddőség ahhoz a helyzethez hasonlít, mint amikor egy ember összeesik az úton: nem hagyjuk meghalni, újraélesztjük, és akár húsz-harminc évig él tovább. A meddőnek sem vethetem oda félvállról, hogy „így jártál”. Néha nem kell több, mint egy kis segítség. A pácienseknek gyakran csak lelki megnyugvásra van szüksége. Számos esetben, ha nem volt szervi elváltozás, az is megtörtént, hogy a kezelés elején vagy stimulációnál, azaz a hormonterápiánál spontán megtermékenyültek – meséli.

Nagy Edinának munkája legkedvesebb része a transzfer, vagyis az embrió beültetése. – Amikor az orvos, a pár és az embriológus közös munkájának gyümölcse, az embrió bekerül a természetes, biztonságot adó közegébe, az anyaméhbe, és elkezdődhet egy új történet – mondja.

Az embriológussal a Csillagpont fesztiválon is összetalálkozunk, ahol résztvevőként van jelen. Amikor kifogyunk a szavakból, és már csupán a fiatalokból álló tömeg hömpölygését nézzük, egyszer csak mosolyogva megszólal: – Hihetetlen élmény, amikor megmutatják a kisgyermeket, akit láthattam pársejtes állapotában is – mondja. Edinának csillog a szeme.