Léleknek vetni, lélekből aratni

„A testnek vetettünk és halált arattunk! Vessünk a léleknek, hogy arassunk igazi életet!” – szólította fel a Kálvin téri gyülekezetet Pál apostol levele alapján Ravasz László nyolcvan évvel ezelőtt. Az 1945. február 11-i vasárnapi istentiszteleten a pincékből és a szomszédos óvóhelyekről érkezett emberekkel telt meg a templom. A bombázások közepette tartott alkalom az ablakok nélküli épületben háborús körülmények között zajlott. Amint Ravasz írta, „az ágyúk dörögtek, a templom rengett, a vihar süvöltött, a gyülekezet zokogott, s az Ige zengett”.

Néhány nappal korábban, 1945 februárjának első napjaiban, amikor még a főváros budai oldalát ostromolta a Szovjetunió Vörös Hadserege, a formálódó új hatalom a háború idején történtek felelőseit keresve több szervezetet is létrehozott. A Magyar Kommunista Párt vezetőinek utasítására megalakult a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya (PRO) Péter Gábor vezetésével. A PRO központja az Andrássy út 60. (korábban a nyilasok épülete) lett, amit később Péter Gábor így magyarázott: „Nem véletlen, hogy az Andrássy út 60. épületét foglaltuk le a politikai rendőrség számára. Mi, akik itt éltünk, tudjuk, hogy az 1944-es események elsősorban az Andrássy út 60.-ból indultak ki, s innen bontakozott ki mindaz, ami 1944. október 15. után történt. Az volt a véleményünk, hogy a bűnösök nyerjék el büntetésüket abban az épületben, ahonnan elindultak.”

az Andrássy út 60. 1944-ben - f.: Fortepan

Fotó: Fortepan

De nem csak a fővárosban kezdődött meg a politikai rendőrség szervezése, a budapesti csoportot megelőzte egy másik szerveződés. Erdei Ferenc belügyminiszter megbízására ugyanis Debrecenben létrehozták az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát. A későbbi átszervezések után az egységes, központi állambiztonsági szerv a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályából alakult ki. A politikai rendőrséget 1946-ban a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven önállósították. A továbbra is Péter Gábor által vezetett szerv egyebek közt adatokat gyűjtött a kommunisták politikai ellenfeleiről, valamint ellátta az egyházakkal szembeni hírszerzés és elhárítás feladatait is. Három évvel később, 1949-ben létrehozták az 1956-ig működő Államvédelmi Hatóságot (ÁVH), amely „a belső reakció elhárításával” is foglalkozott.

„Az ÁVH a titkos információszerzés és a direkt erőszak eszközeivel »végezte az egyházpolitikát«” – fogalmazott Földváryné Kiss Réka néhány évvel ezelőtta Parókia portálnak. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke egy, az ötvenes évek elején meg nem valósult koncepciósper-sorozatról is beszélt. Mint mondta, „az ÁVH boszorkánykonyhájában leporolták a Ravasz László ellen addig összegyűjtött terhelő anyagokat is, amelyek szükség esetén egy református per alapanyagát szolgáltathatták volna. A nagy református per azonban elmaradt. Az állampártnak ugyanis sokkal inkább az volt az érdeke, hogy a katolikus fekete reakció ellenében felmutathassa, hogy lám-lám, a reformátusokkal ki lehet egyezni.”

De a Keresztyén Ifjúsági Egyesület perében is nagy szerepe volt az ÁVH-nak. Földváryné Kiss Réka szerint ekkor „kanonizálták, mit tekintenek református reakciónak. Az összeesküvőknek az ÁVH által összefércelt listájára szinte a teljes református elit felkerült, Pap Lászlótól Bereczky Albertig.” Amint hangsúlyozta, „az ÁVH úgy tekintett a reformátusokra, mint ahova a nemzeti gondolkodás vissza tud húzódni”, hozzátéve, hogy „pontosan letapogatta, hogy a református egyház a maga tradícióiból adódóan sokaknak próbál szellemi menedéket nyújtani”.

Az államvédelmi szerv sokak életét nyomorította meg a második világháborút követő években, amikor Magyarország az egyik megszállás után a másikba került bele, és a „testnek vetés” következménye a pusztítás lett. Ravasz László Budapest német megszállásának végóráiban Pál apostol szavaival figyelmeztetett arra, hogy a helyes úton kell járnunk: „Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,7–8)

A szerző történész, újságíró, presbiter, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető docense, a Szabad Föld munkatársa.

Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!