Lelki otthon a Balaton partján

A református egyház már hetvenöt évvel ezelőtt tisztában volt azzal, hogy lelkipásztorainak is szükségük van a pihenésre: a füredi villasoron álló épületet azért vásárolta meg a Dunántúli Református Egyházkerület 1949-ben, hogy ott lelkészcsaládok üdülhessenek. A Siloám Református Missziói Otthon ma is hasonló célt szolgál, bár már nem csak lelkipásztorok és családjaik veszik igénybe szolgáltatásait, állandó helyszíne egyházkerületi és egyházmegyei konferenciáknak, találkozóknak, ifjúsági és gyülekezeti kirándulásoknak is.

Balatonfüred térsége ősidők óta lakott, a rómaiak épületromokat, síremlékeket hagytak maguk után, a település neve írásos formában először egy 1211-es tihanyi apátsági birtokösszeírásban bukkan fel. A fürdőkultúra a XIX. század elején kezdett teret hódítani a településen, miután egyik forrását a számosból gyógyvízzé nyilvánították. A helyi református anyakönyvet 1724-ben kezdték el vezetni.

A település – első – fénykorát a reformkorban élte, a főurak, nemesek ekkor fedezték fel maguknak Füredet és kezdték el felépíteni villáikat, amelyek ma is ott magasodnak a partvonal mellett. Sorra hajtunk el mellettük, a Honvéd utcában elhagyjuk a Jókai-emlékházat, amely abban a nyári lakban működik, amelyet Jókai Mór maga épített, 1870–90 között nyaranta lakója is volt, és ahol megírta Az arany embert. Elhaladunk Vaszary Kolos hercegprímás tornyos nyaralója előtt, amely volt már honvédségi üdülő is, ma galériaként és kulturális központként használják.

Így érkezünk meg a 6. szám alatt álló impozáns épület elé, kerítésén a Dunántúli Református Egyházkerület szerény táblája jelzi hovatartozását. Az 1800-as évek végén, firenzei stílusban épült villa többször gazdát cserélt, mire az egyházkerület hetvenöt éve megvásárolta, azóta lelki otthon.

Az eredetileg tízszobás, egy fürdőszobás épület fennállásának több mint százhúsz éve alatt számos kisebb és néhány nagyobb átalakításon esett át, utolsó felújítása 2020-ban kezdődött. Ottjártunkkor szinte szó szerint az utolsó simításokat végezték rajta.

Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna 2001 óta vezeti az otthont, mosolyogva fogad, miután a tágas parkolóban letettük az autót. Szükség is van a belső leállóhelyekre: az utcában a hét minden napján, a nap minden órájában díjköteles a parkolás. Szabadkozik kissé a még zajló munkálatok miatt, de a mosolya őszinte, mert hamarosan véget ér a négyéves épületfelújítási hullámvasút. A főépület mellett egy kisebb, egykor szintén nyaralóként működő ház ma már a Siloám étterme, oldalához éppen teraszt építenek a szakemberek: sikít a sarokcsiszoló, szikrát hány az ívhegesztő.

Felsétálunk a ma már főbejáratként működő hátsó traktus lépcsőjén, el a kisebb lakás méretével vetekedő terasz mellett. Szembetalálkozunk Szabó Gáborral, a Dunántúli Református Egyházkerület világi főjegyzőjével, az otthont üzemeltető kft. vezetőjével, aki az utolsó tennivalók részleteit beszéli át a kivitelező munkatársaival. Éppen a tűzoltó készülékeket helyezik el a falakon, amelyek elérhetősége törvényi előírás kereskedelmi szálláshelyek esetén. A felújítás valóban késznek tűnik, már csak olyan apróságok vannak hátra, mint a dekorációs elemek elhelyezése vagy a büfé kialakítása.

– Nemrég fejeződött be a Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testület ellenőrzése, háromcsillagos minősítést szereztünk – újságolja Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna. A felújítás során az erős középkategóriát célozta meg az egyházkerület vezetősége, és ezt sikerült is teljesíteni. A négycsillagos minősítéshez már olyasmikre lett volna szükség, amikhez az épület adottságai nem megfelelőek, de akadnak köztük abszurdnak tűnő dolgok is, például az egész alakos tükör a szobákban.

Pedig a megtekintett légkondicionált szoba bármelyik modern szállodában megállná a helyét: világos szalagparketta, vidám, de nem hivalkodó tapéta, formatervezett kisasztal, hozzá stílusban passzoló állólámpa, hangulatos éjjeliszekrények, tévé, nem széles, de kellően kemény matracú ágyak, és a szoba éke: a sötétkék fotel. Annyi, ahány ágyas a szoba. Ez is előírás. Mindegyik szobához saját fürdő tartozik, berendezése a kor trendjét követi: tálca nélküli, üveglappal lerekesztett zuhanykabin, érintésre világító tükör, stílusos bútorzat.

Belehelyezkedem a kényelmesnek tűnő fotelek egyikébe, valóban az is, bár nem olyan puha, mint amilyennek mutatja magát. Közben Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna elmondja, hogy a szobai enteriőrök kialakítását, a színeket és formákat, a tapétát a püspöki hivatal projektmenedzsere, egy belsőépítész, valamint ő maga találták ki közösen. Olyan apróságokra is figyeltek, hogy például a fekete szín visszaköszönjön a szoba több részéből is: integet az asztal lábáról és az állólámpa rúdjáról, akárcsak az éjjeli- és a beépített szekrények fogantyúiról. Illetve arra is, hogy a Balaton is jelen legyen mindegyik szobában: ezt szimbolizálja a fotelek kékje.

Közben felsír a fúrókalapács az ajtó előtt, a talpunk alatt érezni, ahogy a fúrószár helyet követel magának a téglában. A hangorkán után néhány tompa puffanás jelzi, hogy a dübel is a helyére került a furatban, mire végzünk a szobában, már ott a falon a tűzpiros, vadonatúj porral oltó. Ne kelljen soha használni…

Benyitunk még néhányba a tizennégy szoba közül, amelyek két-, három- vagy négyágyasok, stílusukban pedig szinte teljesen egyezők. Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna magyarázata szerint a felújításnál cél volt, hogy legalább egybusznyi embert el tudjanak szállásolni, sikerült is a korábbi negyvenhárom férőhelyet két teljes értékűvel megemelni, ráadásként öt pótággyal is rendelkeznek. Érdekes, hogy a legutóbbi szálláshely-bemutató cikkünkben is ezt a kifejezést használták a beregdaróci Hét csillag üzemeltetői. Úgy látszik, a „busznyi ember” a szálláshelykapacitás nem hivatalos mértékegysége.

Az épület első és második emeletére még az eredeti lépcsőn baktathat fel a busznyi ember, de választhatják az új építésű liftet is. A legnépszerűbb szobák az első emeleten azok, amelyek közös terasszal a Balaton felé néznek, már innen is látszanak a füredi vitorláskikötőben lehorgonyzott hajók árbócai és maga a kéklő tó is, de a legjobb kilátás mégiscsak a második emeleti, hetvenötfős konferenciaterem teraszáról tárul a látogatók szeme elé.

Miközben megtekintjük a panorámát, kiderül, hogy a ház száz éve még közvetlenül a vízparton állt, csak a századelőn berobbanó ingatlanépítési hullámban feltöltötték az előtte – és az utca többi háza előtt – álló területet. Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna bizonyítékként a szomszéd telken megbújó parányi nádast mutatja, amely mementóként jelzi, meddig nyújtózott egykor a tó. Megtudjuk azt is, hogy a nádfoltos telek és a rajta álló kis palatetős ház is az egyház tulajdona, nagy tervei voltak vele a kerületnek, de azokat a Covid, majd a háborús helyzet miatt kialakult, robbanásszerű építőipari áremelkedés többszörösen keresztülhúzta. Most raktárként működve várja, hogy valódi funkciót kaphasson.

Már az üdülő hetvenöt évvel ezelőtti megvásárlásával is az volt a szándéka a Dunántúli Református Egyházkerületnek, hogy lelkipásztoraik és családjaik pihenhessenek, kikapcsolódhassanak, testileg és lelkileg is feltöltődhessenek. A cél mit sem változott azóta, csak a vendégkör bővült. Az elmúlt évtizedekben az egyéni nyaralások mellett hangsúlyossá váltak az egyházkerületi, egyházmegyei lelkészi, gondnoki és presbiteri konferenciák, hitmélyítő alkalmak, ifjúsági táborok.

– Húsz éve nyugodtabb volt az élet a mostanihoz képest – meséli Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna, akivel már a belső terasz halvány rózsaszín foteljeibe helyezkedve beszélgetünk, és amelyekről azonnal kiderül, hogy valójában púderszínűek. De talán elnézik ezt a tévedést annak, akinek a teniszlabda sárga, és a türkizről sem tudja eldönteni, hogy inkább kék, vagy valójában zöld-e. Velünk van már Szabó Gábor is, miután az összes tűzoltó készülék a helyére került.

– A nyugodtabb élethez hozzájárultak az ide járó idősebb vendégek, csoportok is, akiknek más volt a gondolkodásuk, az életritmusuk. Sajnos ők már kihaltak – mondja Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna. Elismeri, hogy a felújítás négy éve előtt nehéz volt szobát foglalni náluk új vendégeknek, mert a régiek már egy évvel előre lefoglalták azokat. A renoválás viszont ezt a rendszert is eltörölte, akárcsak a négy évvel ezelőtti árakat, igaz, ehhez az inflációnak is volt némi köze. Szabó Gábor tisztában van azzal, hogy a mostani magasabb árak miatt a régebbi vendégkörből nem fog mindenki visszatérni hozzájuk.

– Ezt tudjuk, ennek ellenére szeretnénk a régebben visszajáró vendégeinket újra meghódítani, emellett célunk még a jobb épületkihasználtság elérése. Ez a fenntartó egyházkerület részéről is jogos elvárás – mondja a Siloám-otthont üzemeltető kft. vezetője, hiszen jelentős összegbe került a beruházás, a rezsi- és bérköltségek is jelentősen megemelkedtek. Ezek miatt kellett az árakat emelni, hogy a szálláshely rentábilisan üzemeltethető legyen. Nem rejti véka alá az árakat: a felújítás előtt egy éjszaka teljes ellátással tízezer forintba került, míg ma ellátás nélkül húszezerbe. Létezik kedvezményes ár is azoknak, akik valamely egyházközség fenntartói, és ezt igazolni is tudják.

Amíg a hivatalos engedélyeket meg nem kapja, szálláshelyként még nem fogadhat vendégeket a füredi Siloám Református Missziói Otthon. Az ottjártunk előtti napon zajlott a felújítás utáni első konferencia – esperesek és főgondnokok találkozója –, szállóvendégek pedig július közepétől érkeznek majd. – Egy miskolci ifjúsági csoportot várunk elsőként – tájékoztat Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna. Az üdülő hivatalos megnyitója viszont a szezon végére, szeptemberre csúszik.

Az épületfelújítás után fog megújulni az intézmény honlapja is. Szabó Gábor tájékoztatása szerint a szállást kínáló gyűjtőoldalakra nem teszik fel a Siloámot, telefonon vagy e-mailben lehet majd szállást foglalni az egyik legszebb református üdülőben.

Akiknek sikerül, azok dúskálhatnak majd a Balatonfüred és a Balaton-felvidék kínálta számtalan kikapcsolódási lehetőségben. Ezeket felsorolni is nehéz lenne, de vendéglátóink adnak néhány tippet. Az északi parton egymást érik a kulturális, bor- és gasztronómiai fesztiválok, rengeteg a turistalátványosság. Balatonfüred neves kulturális intézményei, mint a Vaszary Galéria, a Jókai Mór Emlékház, a Kisfaludy Galéria, a Modern Műtár, az Esterházy-kastély és benne a nyaralástörténeti kiállítás egész évben várja a látogatókat, a nemrég átadott Balatonfüred Kongresszusi Központ is hasonlóan tartalmas programokat kínál.

– Korábban mi is szerveztünk borkóstolókat, borvacsorákat is, és külön programmal készültünk augusztus huszadikára. A teraszunkról lehetett megcsodálni a tűzijátékot, előtte pedig a Magyar Honvédség Légierő Zenekara adott koncertet – idézi fel a korábbi éveket Oláhné Gerzsenyi Zsuzsanna.

Rákérdezünk arra is, hogy az újranyitás előtt nem tervezték-e megváltoztatni az intézmény nevét. Szabó Gábor elmondja, hogy az egyházkerület ragaszkodott a missziói otthon elnevezéshez, nem véletlenül. – Annak ellenére maradt a név, hogy rendszeresen kapunk megkeresést olyanoktól, akik idős hozzátartozójuknak szeretnének helyet találni, mert idősek otthonát sejtenek a név mögött. De ez lelki otthon. Számomra is az, hiszen 2006 óta járok ide gondnoki konferenciákra, és szeretném – szeretnénk –, ha az épület továbbra is ebben a szellemben működne. A tegnapi esperesi-főgondnoki tanácskozáson is hangsúlyoztam, hogy leginkább a gyülekezeteket, egyházmegyei rendezvényeket várjuk, mert szeretnénk, ha ez az épület továbbra is a dunántúli reformátusság lüktető központja maradna.