Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz benneteket

„A gender szót vélhetően John Money használta először a történelem során arra, hogy a biológiai nemet a társadalmitól megkülönböztesse. Előtte ez egy nyelvtani kifejezés volt. Money egyébként pedofil volt, a gender-ideológiában még 2006-ban is idézett könyvét egy kisgyermeken végrehajtott emberkísérlet alapján írta meg. A gyermek később öngyilkos lett, Money pedig sikeres a könyvének köszönhetően.”

A fenti példa csak egy volt a több, megrázó eset közül, amely a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján, a Nemi identitás, társadalmi identitás című beszélgetésen elhangzott. A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális embereket tömörítő lobbi erejéről Ujlaki-Győri Anna elmondta: „Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban már a kettő-négyéves gyerekek is elkezdhetik a nemváltás háromlépcsős folyamatát. Ha például egy kétéves kisfiú odaáll az édesanyja elé és azt mondja, hogy anya én lány vagyok, akkor erre a szülőnek azt kell mondania, hogy rendben van, választunk neked egy új nevet, megnövesztjük a hajad és bemutatunk az óvónőnek kislányként. A következő lépés a pubertás-blokkoló. A kamaszodás, a nemi érés természetes folyamatát leállítják, majd valamivel később keresztező nemi hormonokat adagolnak a fiataloknak, akik a hormonkezelés hatására 100 százalékban fogamzásképtelenné válnak. A folyamat elindításához Amerikában több helyen pszichológiai szakvéleményre sincs szükség. Elég a gyermekek öndiagnózisa.”

Az LMBTQI lobbi hátterében álló okokat Molnár Ambrus református lelkipásztor egészen a felvilágosodás koráig vezette vissza. Véleménye szerint ekkor történt meg az az antropológiai fordulat, amely az ember életében jelen lévő rossz történéseket már nem az ember Istennel való, rendezetlen kapcsolatával magyarázta. A fordulatot követően már úgy gondolták, hogy a rossz azért történik az emberekkel, mert igazságtalan körülmények között élnek. A lelkipásztor a 19. századi filozófust, Nietzschét említette, aki szerint Isten halott. Ha pedig ez így van, akkor teljesen másként kell gondolkodnunk magunkról és a világról, amelyben az ember már nem Isten teremtménye. Ezzel elindultunk a konstruktivizmus irányába, amely szerint semmi nincs a világon, ami adott. Az ember a világ közepe, és olyan valóságot épít fel, amilyet csak akar. „Az LMBTQI szerint a valóság legmélyebb lényege nem az, hogy mi vesz körül minket, hanem a belső, szubjektív érzéseink. Semmi sem adott, csak az, amit érzünk, és gondolunk. A valóságot e felé az érzés felé alakítjuk, ez alapján építjük föl magunkat. Azzá lehetünk, akiknek érezzük magunkat. Ha pedig a szubjektív érzés és a biológiai valóság között összeütközés van, akkor nem a biológiai valósághoz alakítjuk az érzéseinket, hanem az érzéseinkhez a biológiai valóságunkat.” – tette hozzá Molnár Ambrus.

Ujlaki-Győri Anna véleménye szerint, ha a fentiekre keresztyén választ keresünk, azért van nehéz dolgunk, mivel az LMBTQI-lobbi számára a boldogság forrása csakis önmagunkon belül kereshető. A legfőbb érték az, ha felfedezem, hogy én ki vagyok. Ezért reagál olyan keményen egy LMBTQI ember, ha mi nem értünk egyet az életvitelével, mert azt érzi, hogy őt magát kérdőjelezzük meg. Ebben az ideológiában a bűn és az ember elválaszthatatlan. Pedig, mint ahogy azt Molnár Ambrus hozzáteszi: „az, hogy Isten a teremtőnk, azt jelenti, hogy van célja az életünknek, mégpedig az, hogy egy olyan rendszerben éljünk, ami a jóról alkotott minden elképzelésünket meghaladja. Ebben a rendszerben viszont nem lehet akárhogyan élni. A bűneset során az ember eltért az isteni normától, ennek beláthatatlan következményei vannak ma is. Vágyunk arra, hogy boldogok legyünk, ezért bármit megtennénk. A nemátalakító folyamaton átmenő emberek is boldogságra vágynak, és iszonyú kínokat is vállalnak ezért. Vágynak a rendre, de mivel a valóságukból Istent eleve kizárják, ezért csak magukra számíthatnak. A keresztényeknek hatalmas felelősségük, hogy az evangéliumot képviselve megmutassák az embereknek a boldogsághoz vezető, igaz utat.” Ujlaki-Győri Anna felteszi a kérdést a nemváltó műtétekről szólva: „ha szeretünk valakit, abban támogatjuk, ami hazugság, vagy abban, ami az igazság? Egy anorexiásnak nem mondjuk, hogy igen kövér vagy, segítek fogyókúrázni. Egy olyan betegnek, aki amputáltnak érzi magát, nem mondjuk, hogy gyere, vágjuk le a lábadat. A gyerekeket ugyanakkor támogatjuk abban, hogy levágassák a mellüket, vagy a péniszüket, ha ellenkező neműnek érzik magukat?”

A kérdésfeltevések azért is érdekesek, mivel az előadók azt állítják, hogy az LMBTQI-lobbi érvelése sok helyen sántít. Ujlaki-Győri Anna szerint gyakran érvelnek az orvosok a szülőknek azzal, hogyha nem végzik el a nemváltoztató műtétet, gyermekük akár az öngyilkosságba is menekülhet. A statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy a műtéten átesettek között egyáltalán nem csökken az öngyilkosságok aránya. Gyakori LMBTQI-érv az is, hogy az érzékenyítést minél fiatalabb korban el kell kezdeni, de a szakember határozottan állítja, hogy ez tévedés. „A pici gyermekek még nem tudják, hogy mit jelent férfinak, vagy nőnek lenni. Ők ezt még csak tanulják, a mi felelősségünk pedig az, hogy ne tegyünk a vállukra olyan terhet, amit nem tudnak elhordozni. Azt mondani egy néhány éves gyermeknek, hogy te jobban tudod, mi vagy, kegyetlenség és gyermekbántalmazás.” Már csak azért is, mivel a nemváltoztató műtétek eredményességre sincs semmi garancia. Hogy mennyire nincs, azt Molnár Ambrus James Shupe, egy férfiból nővé operált katona vallomásával illusztrálta.

„2019 januárjában, minthogy képtelen voltam tovább hazudni, még egy napot, visszanyertem férfi nememet. A lelkiismeretembe nehezedő súly nehezebb volt, mint az elnyert hírnév értéke, amit ebből a bonyolult svindliből szereztem. Két, hamis nemi identitás nem rejtheti el biológiai valóságom igazságát. Nincs harmadik gender, vagy harmadik nem. Akárcsak én, az interszex emberek is vagy férfiak, vagy nők. Állapotuk a szexuális fejlődés zavarából adódik, segítségre és együttérzésre van szükségük. Szerepet játszottam abban, hogy terjesszem ezt az óriási tévedést. Nem áldozat vagyok. A feleségem, a lányom és az amerikai adófizetők, ők az igazi áldozatok.” – részlet Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája című könyvéből.

A jövőre nézve az előadók hangsúlyozták, hogy Magyarországon egyelőre 18 év alatt nem kezdeményezhető nemváltoztató műtét, valamint nem lehet az óvodákban és iskolákban erre vonatkozó „érzékenyítést” végezni. Fontos ugyanakkor, hogy tisztában legyünk az érvekkel és az ellenérvekkel, ugyanis az elmúlt időszakban a genderklinikákra beutaltak mintegy 70 százaléka olyan, tinédzser lány volt, akinek gyermekkorában nem volt identitászavara. A csoportnyomásnak és a közösségi médiában látottaknak azonban hatalmas szerepe van abban, hogy a nemi átalakító műtét mellett döntenek. Ujlaki-Győri Anna arról beszélt, hogy „Krisztusban Isten nekünk maradandó identitást ad. Az identitászavaros ember azt keresi, hogy kicsoda. A genderideológia szerint akár naponta is változtathatjuk az identitásunkat, pedig ennek állandónak kellene lennie. Nekünk, keresztyénként az a dolgunk, hogy kimondjuk az igazságot. Ha nem tesszük, a hazugság lesz hangos. A fiataljainknak tartozunk azzal, hogy elmondjuk Isten üzenetét: megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz benneteket. (Jn 8,32.)” Molnár Ambrus hozzátette: „Egyre kevésbé lehetséges nem állást foglalni. Erősödjünk meg abban, hogy Isten az élet ura, az Ő teremtményei vagyunk. Kezdjünk úgy élni, ahogy Ő erről beszél a Bibliában. Valljunk színt, ragaszkodjunk az igazsághoz és vállaljuk az esetleges retorziókat!”