Mi a keresztyén vezetés sarokpontja?

A címben feltett kérdésre adható válaszok keresésében számomra az egyik legizgalmasabb megközelítés, hogy van-e és ha igen, akkor milyen különbség a keresztyén vezetés és általában a vezetés között. Személyes tapasztalatom azt mondatja velem, hogy számos különbség van a világban tapasztalt vezetés és a Biblia által elénk tárt vezetés között. Sőt, kijelenthető:

A keresztyén vezető számára ez a három terület alkothatja mindennapi tevékenységének és döntéseinek sarokpontját, ami a világ által sokszor nem érthető cselekvést és eredményt hozhat.

Sáfárok vagyunk. Modern kifejezést használva Isten ügynökei, megbízottjai. A Biblia üzenete világos: a Teremtő a teremtés feletti tulajdonjogot soha nem adta át teremtményének, hanem megbízta azzal, hogy „művelje és őrizze” (1Móz 2,15), és Istentől kapott kreativitását használva hozza ki a teremtett világból azt, amit ő megálmodott és lehetőségként elénk tárt. Ha megértjük és megéljük sáfári megbízásunk valóságát, akkor akár személyes, akár vezetett szervezetünkkel kapcsolatos döntéseinkben is tükröződnie kell annak, hogy nem saját tulajdonunk felett rendelkezünk, hanem az Úr megbízása szerint kell eljárnunk. Ez egyértelművé teszi azt is, hogy a keresztyén vezető egyben vezetett ember, és jó vezetői működésének mindenképpen ebből a vezetettségből kell táplálkoznia.

Ebből rajzolódik ki a második fontos tényező, a gyümölcstermés. Modern világunk a vezető működését a sikerben méri. A Biblia azt mondja, hogy „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Kor 4,2). A hűség és a siker sokszor konfliktusba kerül egymással, a keresztyén vezetőnek pedig vállalnia kell ezt, hiszen így maradhat meg abban a küldetésben, amelyet Isten neki és a vezetett közösségnek szánt. Emberként szeretjük a mérhető, kézzelfogható eredményeket, de ezek elérése nem történhet Istenhez való hűtlenség árán. Jézus János evangéliuma 15. fejezetében világossá teszi tanítványai számára, hogy ő az „igazi szőlőtő”, és a gyümölcstermés – keresztyén siker – csak úgy lehetséges, ha megmaradunk őbenne. Csodálatos és egyben alázatra intő megtapasztalás az, hogy bennünket, törékeny szőlővesszőket Isten megajándékoz azzal, hogy hozzá való hűségünk és életünk Jézusban való meggyökerezése révén sok gyümölcsöt teremjünk és élvezzük ennek áldásait.

Peter Drucker, a 20. századi vezetéstudomány egyik meghatározó alakja egyszer megkérdezte néhány nagyvállalat vezérigazgatóját, hogy mi a vezető legfontosabb dolga. Sok válasz érkezett (pl. motiváció, erőforrás-elosztás, tervezés stb.), természetesen mind fontos, Drucker mégis egyre hívta fel a figyelmet: a valóság meghatározása. Természetes reakciónk lehet erre, hogy az ember valóságmeghatározása szubjektív. Ugyanakkor a keresztyén vezetők számára a valóság is megismerhető a Bibliából. A vezetés szempontjából talán legfontosabb eleme ennek a valóságnak, hogy a látható világunk mellett létezik szellemi tér is, amely folyamatosan hatással van életünkre és emberi kapcsolatainkra. Pál apostol az efézusi gyülekezethez írt levele 6. fejezetében így fogalmaz erről: „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen...” Ezt értve és ismerve a keresztyén vezetőnek lehet igazi bátorsága arra, hogy szembenézzen korunk nehézségeivel. Pál ehhez a harchoz Isten fegyverzetét ajánlja, amelynek a legfontosabb, de sokszor legkevesebbet használt eszköze az imádság. A keresztyén vezető, értve a minket ténylegesen körülvevő és befolyásoló valóságot, tudatosan ölti magára „Isten fegyverzetét”, nem saját erejében, hanem az Úr Jézus megváltó kegyelmében bízik, vezetett közösségét rendszeres imádságra hívja és abban hordozza.