Böszörményi-Nagy Gergely legújabb könyve, A mindenség algoritmusa nem a jövő technológiájáról, hanem a múltból fakadó emberi bölcsességről szól. A Protestáns Újságírók Szövetségének májusi klubestjén Nagy Katalin műsorvezetővel hitről, szépségről, honvédelemről beszélgettek, de szó volt arról is, hogy a világ értelmes és rendezett, ha van szemünk és bátorságunk azt meglátni.
Miért nem kortárs könyveket ajánl Böszörményi-Nagy Gergely, miért inkább a múltból merít? – tette fel a kérdést a beszélgetés elején Nagy Katalin. Böszörményi-Nagy Gergely szerint a jövőt nem előrefelé kell keresni, hanem visszanézve lehet megérteni. A maorik is úgy gondolják, hogy az ember háttal megy a jövőbe, a múltat figyelve. A szerző úgy látja, az innováció sokszor csupán visszatérés azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket az emberiség már egyszer megértett, csak közben elfelejtett. Elmesélte, hogy korábban főként új könyveket olvasott, ma már azonban elsősorban régi művekre esik a választása. Egy barátja egyszer megjegyezte neki: az új könyveknek az a legnagyobb bűne, hogy elveszik az időt a régiektől.
Ez a szemlélet határozta meg Böszörményi-Nagy Gergely könyvének címét is. A mindenség algoritmusa: két szó, amelyek elsőre ellentmondásosnak tűnhetnek. Az algoritmus ma hideg, technikai fogalom, a mindenség inkább spirituális jelentésű. A szerző azonban úgy látja: a kettő nem zárja ki egymást. Az algoritmus ebben az értelmezésben nem kódsor, hanem felismerések sora, egyfajta gondolati útvonal. A mindenség pedig a teremtett világ egésze, nem tőlünk van, de mi is a részei vagyunk. A könyv nem zárt rendszer, inkább térkép, összegyűjtött és végiggondolt tapasztalatok, amelyek irányt mutatnak.
A beszélgetés egyik legizgalmasabb pontja éppen a szépség kérdése volt. A könyv borítójának fekete, fehér és arany színvilága, a kézzel írt kiemelések is mind tudatos döntések eredménye. A szerző olyan tárgyat akart létrehozni, ami érzékelhetően jelen van, súlyt hordoz. Úgy véli, a forma nem választható el a tartalomról, ahogy a szépség sem csupán tetszetős csomagolás, hanem a rend érzéki megnyilvánulása. Munkájának egyik állítása, hogy a szépség nem szubjektív, hanem objektív valóság. Ez ma sokak számára merész gondolat, Böszörményi szerint azonban a szépség a világ rendjének tükröződése. Nemcsak látjuk, hanem érzékeljük az arányt, a ritmust, a mélységet. A modernitás ezzel szemben gyakran a szépség helyére provokációt, az emelkedettség helyére felforgatást állít. Elég, ha végignézünk egy mai városon: vizuális zaj, harsány reklámok, esztétikai zűrzavar. Mégis, az emberek hosszú sorokban várnak, hogy beléphessenek a Pantheonba vagy a Sixtus-kápolnába. Mert a lélek még tudja, mi a szép, akkor is, ha a világ már elfelejtette. Ezért is született meg ez a könyv: mert az ember nemcsak értelemre, hanem rendre és szépségre is éhezik.
A kötet egyik része meglepő módon a honvédelemről szól. Többen is felfigyeltek arra a hírekben, hogy Böszörményi-Nagy Gergely maga is tartalékos katona. Ő azonban ezt természetesnek tartja. Úgy gondolja, hogy azok az országok, ahol a hadseregnek van társadalmi megbecsültsége, ellenállóbbak és felkészültebbek a jövőre. Szerinte a honvédség olyan közeg, ahol ősi tudások élnek tovább, Clausewitz, Zrínyi öröksége. Ezek a hagyományok nemcsak katonai tudásformák, hanem a világ értelmezésére tett kísérletek is. A szerző úgy látja, hogy a mai világnak az az egyik hibája, hogy az elitek eltűntek a hadseregből. Régen természetes volt, hogy a vezetők is vállalták a közösség védelmét, ma ez kivételnek számít. Az eskü, amit a katona letesz, valódi felelősségvállalás olyan emberekért is, akikkel sosem találkozik.
Ez a könyv egy gondolati térkép. Nem megmondani akar, hanem irányt mutatni. Hogy legyen mibe kapaszkodni egy olyan korban, amikor sok minden bizonytalanná vált.