Párbeszéd Istennel – 2026 az imádság éve

– A Magyarországi Református Egyház (MRE) Missziói Szolgálatánál már korábban megfogalmazódott a vágy az imádsággal kapcsolatos programok szervezésére. A Zsinati Hivatal hétkezdő áhítatainak központi témája ez év szeptemberétől az imádság. Ezzel kapcsolatban kértünk fel lelkészeket és laikus embereket a hétfő reggeli áhítatok megtartására. Amikor megtudtuk az elnökségi tervet arról, hogy 2026 az imádság éve lesz az egyházban, és éppen minket terveznek kijelölni ennek szervezésére, éreztük, hogy Isten a szívünket már előkészítette erre – mondta el Császár-Harangozó Dóra lelkipásztor, az imádság évének projektkoordinátora, az MRE Missziói Szolgálatának munkatársa. Vele és Hajdú Zoltán Levente lelkipásztorral, az MRE Missziói Szolgálatának főigazgatójával beszélgettünk a tematikus évről.

Hajdú Zoltán Levente kifejtette, hogy az imádság az Isten előtti elcsendesedés ideje, és segít meghallani őt. Erre a csendre a minket körülvevő ricsajban szerinte nagy szükségünk van. Ezért lett az imádság évének vezérigéje a 46. zsoltár 11. verse: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” A tematikus év egyik központi eszköze egy imádságos napló, amit (Szela.) címmel adott ki a missziói szolgálat. – Az a célunk, hogy segítséget nyújtsunk az egyéni elcsendesedéshez, a rendszeres imádkozáshoz. A napló Isten tizenkét tulajdonságán át vezeti az olvasót, négy-öt hetes ciklusban. A füzetben minden hónaphoz rendeltünk egy imádságot, amelyeket Kovács Endre lelkiségi teológus, a Gyökössy Intézet vezető munkatársa gyűjtött számunkra. Minden hónapnak van egy vezérigéje, ami Istennek egy megmutatkozása, bemutatkozása. Ehhez kapcsolódóan az első héten azt tekinthetjük át, hogy Isten mit mond magáról. A második héten arról elmélkedhetünk, hogy Isten Igéje mit árul el rólunk. A harmadik héten az Ige tükrében a kapcsolatainkat tekinthetjük át, a negyedik héten pedig azt, hogy mit mond Isten a világról és az abban elfoglalt helyünkről. Arra szeretnénk biztatni az olvasókat, hogy csendesedjenek el és várjanak az Úrra, a vele való találkozásra. Az öröknaptár jellegű imádságos naplót bármikor elkezdhetjük olvasni és használni – hangsúlyozta a tematikus év koordinátora.

Gyakori, hogy nem jönnek a szavak egy kötetlen imádkozáshoz. Ilyenkor érdemes visszanyúlunk olyan imákhoz, amelyeket jól ismerünk, például a Miatyánkhoz, amit Jézus tanított? – tettük fel a kérdést. Hajdú Zoltán Levente kifejtette, hogy a Miatyánk alapimádság, amit kívülről tudunk, viszont érdemes feltennünk a kérdést, hogy belülről, a szívünk mélyéből is tudjuk-e. – A tematikus évben szeretnénk mélyebben is foglalkozni a Miatyánkkal egy beszélgetéssorozat keretében, amelyet a Kovács Endre által írt, Ti azért így imádkozzatok! című könyv mentén valósítunk meg. Több olyan tervünk van 2026-ra, amelyek bibliai imádságok felhasználásával segítenek imádkozni és felismerni azt, hogy bár más korban élünk, mások a körülményeink, mint kétezer évvel ezelőtt, de az Istenre utaltságunk ugyanaz – mondta el.

Az imádkozásról különböző tematikus kiadványok, segédanyagok állnak a rendelkezésünkre. Ezekre is szükségünk van ahhoz, hogy imádkozni tudjunk? – érdeklődtünk. Hajdú Zoltán Levente válaszában kiemelte, hogy a lélek szerinti kommunikációnak sokféle módja van, másképpen éljük meg egyénileg és közösségileg. – Hogyan lesz az imádság hallhatóvá a környezetünkben, a társadalom számára? Minél többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, rádöbbenek arra, hogy az imádkozásnak micsoda mélységei és magasságai vannak. Fantasztikus látni azokat az összefüggéseket, amelyek által Isten elindít bennünket, vezet minket és általunk is közelebb vezet másokat önmagához – fejtette ki.

Császár-Harangozó Dóra hozzáfűzte, hogy az imádság egy párbeszéd, ami akkor a legjobb, ha kölcsönösen figyelünk egymásra. Imádkozás közben azt várjuk, hogy Isten meghallgat minket, de nekünk is meg kell hallgatnunk őt. – Arra is szeretnénk biztatni mindenkit, hogy próbáljuk megfogalmazni őszintén a gondolatainkat Istennek, ugyanakkor várjuk az ő válaszát és figyeljünk rá, adjunk teret annak, hogy ő szólaljon meg. Ebben az évben arra szeretnénk hívni mindenkit, amire a tematikus év vezérigéje is: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11) Az imádságnak fontos helye van az életünkben, de nemcsak a szavak által, hanem úgy is, hogy Istennek adjuk az időnket, és csendben figyelünk, várjuk a találkozást – mondta el a lelkipásztor.

– A gyülekezet is imádkozó közösségként kell, hogy élje az életét, hogy erős, tudatos és hiteles lehessen a társadalom előtt. Ehhez igyekszünk lehetőségeket, programokat, eseményeket, segédanyagokat biztosítani, hogy mindenki megtalálhassa azt, amire egyénileg szüksége van, ugyanakkor azt is megélje, hogy ezzel elindítja az Isten a közösség felé – fogalmazott Hajdú Zoltán Levente. Hozzáfűzte: a mai ember gyakran mindent önmagához mér és mindent magának akar megszerezni. Viszont akkor, amikor valóban oda tudok fordulni a másik felé és azt ő hitelesnek éli meg, az Isten szerinti csodákra vezeti a kapcsolatot és a közösségeket. Az imádság akkor válik élővé, ha valamire inspirál és elindít, ha hozzáad az életemhez. Az Isten előtti elcsendesedés a töltekezés időszaka, majd visz tovább oda, ahol a mindennapi valóságomban élem az életemet – vallja a missziói szolgálat főigazgatója. Megemlítette azt is, hogy számíthatunk korosztályoknak címzett eseményekre és anyagokra, de szeretnék összekapcsolni is a különböző korcsoportokat, például az egyházkerületeknek tervezett imádságos zenés estéken. Az ilyen alkalmakon rácsodálkozhatunk arra, hányféle módon lehet imádkozni és mennyi megjelenési formája lehetséges ennek.

Császár-Harangozó Dóra kiemelte még, hogy az imádságos zenés esteket a kerületek közreműködésével szeretnék megszervezni. A gyülekezeteknek pályázni lehet majd imanapokra, imahetekre, illetve imaösvények kialakítására. A központi program pedig az Egy hét imádság nevű esemény lesz 2026 őszén, amikor 168 órán keresztül folyamatos imádkozásra hívják majd a Magyar Református Egyház tagjait az egész világon.

Megkértük arra is a lelkipásztorokat, hogy osszák meg azokat az imákat, amelyek őket vezetik a mindennapjaikban. Kiemelték a zsinati áhítatok kezdő és záró imádságát a Zsoltárok könyvének 51. és az 57. fejezetéből, amelyek bűnbánatra, megújulásra és az Istenbe vetett bizalomra buzdítanak. A missziói szolgálatnál minden héten tartanak imaórát is, amelyek teret adnak az elcsendesedésnek, és itt meg lehet élni a közös ima erejét. Hajdú Zoltán Levente felidézte Ézsaiás próféta könyve 60. fejezetének első két versét is: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” – Megindító ez az igeszakasz, mert a jelennek szól, csak bele kell helyezkednünk. Csodálatos inspiráció, ha el merjük hinni, hogy Isten így lát bennünket az ő kegyelemtervében. Félretehetjük a kicsinyhitűségünket, mert ő nem fog cserben hagyni, nem szégyenít meg és ott lesz a cselekedeteinkben is – hívta fel a figyelmet a missziói szolgálat főigazgatója.