Sötétségben, avagy ismét a harangszóról

A következő történt a távirati iroda jelentése szerint: Nagy István társadalmi párbeszédet és törvényjavaslatot kezdeményezett a vidéki értékek és hagyományok megőrzéséért. Az agrárminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a vidéki életformának évszázadok óta szerves részei az ottani hangok és illatok. Ezek nem lehetnek zavaróak egy oda érkezőnek vagy újonnan beköltözőnek.

Ebben a hírben önmagában nincs semmi különleges. Az agrárminiszternek ilyen kérdésekkel is szükséges foglalkoznia. Hogy miért éppen most kellett megszólalnia a tárcavezetőnek? Az már meglepőbb, és egészen abszurd oka van.

Nagy Istvánt – és mellette még sokakat, köztük e sorok íróját is – megdöbbentette, hogy a nyaralók panaszai miatt megszüntették Balatonberényben a reggeli harangozást. Igen, megszüntették a reggeli harangozást, mert többeket zavart a korai ébresztés. De itt még nem álltak meg a „derék” városiak. Jóvoltukból ugyanis a település vezetésének a kakaskukorékolással kapcsolatban is van mivel ügyködnie. Úgy tűnik, azt is be akarják tiltatni. Ez az eset különös aktualitást adott a Reformátusok Lapja két héttel ezelőtti harangokról szóló írásainak, hiszen a megjelenésük idején vált nyilvánossá ez a történet.

Miként juthattunk el idáig? Törvényt kell alkotni a vidéki élet védelmére? Nem magától értetődő az, ami hagyományos és természetes? Hogyan is írja Bársony István az ákosi templomról írt tárcájában? „Lesem a hajnali harangszót, mely ujjongva száll a pirkadó ég felé: nincs akkor semmi más hang a faluban, csak a kondás kanyarít egy-két pattogást a karikásával, meg a kakas kukorékol. Harmathullás megmosta már a poros levegőt: tiszta a hajnali ég, nyitva a mennyország, mikor a falu harangja ébreszt.” A hajnali harangszó a magyar irodalomban folyamatosan megénekelt jelenség. Olyan érték, amelyre írók, költő, újságírók figyeltek fel az elmúlt évszázadokban. Mindannyian értették, érezték az éjszaka sötétségét szertefoszlató tiszta és nyugodt napindító üzenetét.

Ám a hajnali harangszó nemcsak nyugalmat és tisztaságot hoz, hanem munkába szólít mindenkit. Azt is, aki hívő, azt is, aki nem. Amint korábbi lapszámunkban is írtuk, a keresztyén embert imádságra és hálaadásra is hívja. „Ébredjetek, – már a vidéket / Tiszta harangszó rezgi át, / Az igazak nagy istenéhez / Mondjatok egy forró imát. / Az igazság ösvényin járván, / Ott lesz mindig mellettetek; / Munkára fel, mert jő a nappal, / Ébredjetek, ébredjetek!” – szól Pap Kálmán református honvédezredes–költő Hajnali harangszó című versének utolsó versszaka.

Sajnos a mostani ügy nem pusztán a zajokról szól. Ha a harang és a kakaskukorékolás ellen tiltakozókat valóban zavarják a reggeli zajok, akkor mit kezdenek a városban hömpölygő autók, a villamos és a leszálló repülők dübörgésével? A petíciót írók most győztek, hiszen reggelente már nem szól a katolikus templom harangja. Csatát nyertek a hagyományos értékek, a keresztyén kultúra és életmód elleni harcukban. Nekik már nem számít, sőt számukra petíciós téma a szakrális és spirituális tér.

És mit tudunk mi tenni az értékeink védelme és megőrzése mellett? Imádkozunk azokért, akik már nem értik a hagyományos keresztyén kultúránkat. Imádkozunk azért is, hogy megmaradjanak hagyományaink, és ne az elcsendesedésre és a hálaadásra hívó vidéki hangok számítsanak zajnak – az amúgy egyre hangosabb – mindennapjainkban.

Vigyázzunk tehát a harangszóra és a kakaskukorékolásra, mert a sötétség után szükség lesz rájuk az ébredéshez. Amint Mécs László katolikus papköltő is írja: „Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre! / Milliónyi kakas torka! kurjants, hajnalt hívogass! / Minden szívből, piros szívből kukorékold fel az égre! / Minden vándort útra küldj, és minden csírát szólogass! / Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom.”

Ameddig a harang szól

A teljes magyar sajtóban találkozhattunk azzal a hírrel, hogy Balatonberényben elnémult a reggeli harangszó. Előbb egy órával később szólalt meg, de a harang szavát zajként értelmező, és ebből fakadóan elégedetlenkedő nyaralóknak ez is túl korán volt, így maradt a néma csend.

Ahogyan régen, úgy ma is roppant közösségi áldozathozatalba kerül egy harang létrejötte. Mi is őrizzük azokat az írásos dokumentumokat, amelyek a tizenkilencedik században készült harangjaink születésének körülményeiről tanúskodnak. Egy egész falu népének összefogásaként kerültek helyükre. Ennek köszönhetően templomunkban ma két harang is lakik. De lám, az elnémításuk, ahogy a nagy háborúban is, már jóval könnyebb. Ma már nem kell hozzá világégés, elég egy petíció is, ilyen indokokkal: hangos, zavaró, korán szól.

Korábbi szolgálati helyemen életünk része volt a szomszédos templom harangja. Hangja végigkísérte a napot, jelezte a reggeli, déli és esti időszakokat. Jelzett és emlékeztetett. Mintha csak azt jelezné, amíg szól, minden rendben van; tudjuk, honnan hová tart az életünk. Vasárnaponként pedig mintha ünnepélyesebb lett volna a hangja. Megszólító és hívogató. Azonban mi marad nekünk, ha a leromboljuk örökségünk és életünk ezeréves rendjét, hogy helyébe a liberális világkép önkényes és türelmetlen, mást nem tűrő, mást el nem viselő szállásadói legyünk?

Balatonberényben győzött a hangos kisebbség. A reggeli harangszó elnémult. Már semmi nem zavarhatja a nyaralók reggeli nyugalmát. Csak a kakasok és a hajnali vonat. Úgy hírlik, újabb petíciót fogalmaznak, kezdjenek ezekkel is valamit.

Eközben a manapság számos társadalmi konfliktus által feszített Franciaországból végre jó hírt is hallani. Ott a nyaralók a kakasokat állították pellengérre. Végül aztán a vidékre költözött városiak feljelentéseit nemcsak a falvak népe, de a törvényhozás is megelégelte, így döntése értelmében az év elejétől törvény védi a francia nemzeti jelképnek számító tarajosokat. Sőt, nemcsak őket, hanem általában véve azokat a zajokat, amelyek a vidéki élethez és természethez lényegileg hozzátartoznak. Melyek ezentúl az úgynevezett hangörökség részét képezik. Ez megegyezik azzal, amit az épületek esetében műemlékvédelemként ismerünk.

Nos, a balatonberényi példa azt jelzi, egy ilyen hangörökség-védelmi törvényre lassacskán nálunk is szükség lesz. Még mielőtt elfogynak a berényi kakasok, és a sokáig alvó turisták hangos kisebbsége a déli harangszót is száműzi a berényi templomtoronyból.

Fábián Tibor

Az írásokat elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában is, melyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!