Sötétségből világosságba

Egyre több helyen, egyre nagyobb mennyiségben világítanak esténként azok a mesterséges fények, izzófüzérek, amelyeknek emberi elgondolás szerint az lenne a küldetésük, hogy az adventet, majd a karácsonyt szebbé, hangulatosabbá tegyék. Hogy ez mennyire sikerül, ez már más kérdés. Furcsa, ellentmondásos az életünk: fényre, világosságra vágyunk (talán ezért igyekszünk meggyújtani a környezetünkben minél több fényforrást), eközben nő és sűrűsödik bennünk a homály.


Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban e két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve azt állapítottam meg: mindenki világosságra vágyik, még ha nem tudja is ezt ilyen pontosan megfogalmazni. E helyzetben talált rám (újra) az Ige: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ezt a Jézustól származó mondatot forgatva magamban átéltem annak a csodáját, hogy az Ige elkezdett beszélni velem. Beszélt rólam, Jézusról – és beszélt kettőnkről.

Napkelte. Fény, reggel, sötétség, világosság. Fotó: Unsplash/Lucas lLudwig

Fotó: Unsplash/Lucas Ludwig

Beszélt az Ige rólam… Elmondta, ki vagyok én magamban, Jézus nélkül. „…aki engem követ, nem jár sötétségben…” Ebben az is kifejezésre jut, hogy Jézus nélkül az életem sötétségben jár. Miután az ember hallgatott a Sátánra, és evett a tiltott fa gyümölcséből, az addigi tiszta, világos élete megsötétedett. A bűneset óta mi ebbe a sötétségbe születünk bele. Az ember magától nem tud világosságban járni, mert a szívében nincs ott Isten világossága. Sajnos sokan nem hiszik el, amit a Biblia erről kijelent: Isten nélkül az ember sötétségben él. Ezért van tele az emberi élet erőszakkal, könyörtelenséggel és szeretetlenséggel.


Próbálkozunk a magunk erejéből küzdeni a sötétség ellen. Ott van bennünk a vágy a világosságra. Azért gyújtunk meg karácsony közeledtével egyre több fényforrást, mert ezzel próbáljuk elnyomni a bennünk levő belső sötétséget. Minél nagyobb bennünk a sötétség, annál több mesterséges fénnyel vesszük körbe magunkat. Ezeken ámuldozunk, ezeket bámuljuk üres tekintettel. Hazudjuk magunknak a fényt, s közben tombol bennünk a sötétség. Elszomorító állapot.


Ekkor azonban az Ige elkezdett beszélni Jézusról. Arról, hogy ki ő. „Én vagyok a világ világossága.” Mit jelent ez? Azt, hogy ő a válasz, a megoldás a bennünk lévő minden sötétségre. Ő tud ragyogást hozni bűn által elsötétedett életünkbe. Ehhez be kell fogadni őt!


Fogadd be Jézust! Lehet, erre azt mondod: én ezt már megtettem. Ez nagyszerű! Ennek ellenére arra biztatlak, nézz körül az életedben! Könnyen lehet, hogy a Világ Világossága köré olyan burkot, lámpaernyőt építettél, amely elhomályosítja a fényét, hogy ne világítson mindenhova olyan erősen. Így pedig, szinte észrevétlenül, a homály, a sötétség újra teret hódíthat benned. Kérd Isten segítségét, hogy ez a fénytompító ne fedje el életedben a Világ Világosságát! Engedd, hogy az ő fénye mindent átvilágítson, mindenre rávilágítson! Így kerül újra és újra Jézus világosságába az életünk.


S a folytatásban arról is beszél az Ige, milyenné leszünk Krisztus világossága által. Ez rólunk szól, róla és rólad(m). „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” – mondja Jézus. Aki hite által hozzá kapcsolódik, egyre világosabb életet él. Az folyamatosan világosságban tud járni. Ez azt is jelenti: szakítok sötét múltammal. Elkötelezem magam Jézus világossága és tisztasága mellett.


A karácsony üzenete azt hirdeti, lehet világosságban járni és élni. Sőt, Jézus különösen hangsúlyossá teszi: „aki engem követ, nem jár sötétségben...” Vagyis: kizárt, hogy aki őt követi, annak életében egyszerre megfér békében a sötétség és az ő világossága. Persze előfordulhat azzal is, hogy elbukik, bűnt követ el, de hosszú távon nem bírja ezt az állapotot.


Jézus nem azért jött, hogy színt hozzon sötét – vagy szürke – életünkbe. Ő a Világ Világossága! Gondolkozz el: mi az, ami nem férhet meg ezzel a világossággal? Milyen sötét indulatokat, gondolatokat tűrsz meg magadban?


Vigyünk mindent a Világ Világosságának ragyogásába! Ámen.

A szerző a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!