Szolgáló szeretet, tábori lelkészi jelenlét és egyházi jelképek a Zsinat második napján

Az ülésnapot megnyitó úrvacsorás istentiszteleten Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese, valamint Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye esperese szolgált. A zsinati közösség bűnvallással, hitvallással és a bűnbocsánat hirdetésével készült az úrvacsorára; Imre Bálint a rómaiakhoz írott levélből idézett: „Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké.” (Róm 11,36) Az istentisztelet így már a tanácskozás elején arra irányította a figyelmet, hogy a testület munkája is Isten előtti hálaadásból, önvizsgálatból és Krisztusban megélt egységből indulhat.

Gerecsei Zsolt igehirdetésében János és Máté evangéliumai alapján a sokaság, az egyén és Jézus Krisztus kapcsolatáról beszélt. A Jánosi igeszakaszban a nagytanács tanácskozása, a félelmek, a politikai és vallási érdekek, valamint a Jézust kereső emberek jelennek meg. A Máté evangéliumában pedig a leprás ember borul Jézus elé ezzel a kéréssel: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” (Mt 8,2)

Az esperes szerint ismerős helyzetet tár elénk az evangélium: – Hangos az ige környezete, mert mindenki mondja a magáét. A sokféle beszéd, értelmezés, félelem és emberi igazság között azonban könnyen eltűnhet a lényeg: az ember, az emberi élet, a megtisztulásra vágyó személy – hangsúlyozta az esperes. Gerecsei Zsolt arra figyelmeztetett, hogy az egyházi szolgálatok – legyen szó istentiszteletről, hittanóráról, lelki beszélgetésről, diakóniáról vagy akár egyházfegyelmezésről – végső soron arcokról, sorsokról, emberekről és életekről szólnak.

Az igehirdetés egyik hangsúlyos mondata szerint a napi érdekvezérelt témák és beszédek elé a „Krisztus-témát” kell helyezni. Gerecsei Zsolt úgy fogalmazott: – Akik Jézust keresték, a halálra ítélt Jézust keresték, mint a megtisztulás forrását. Jézus halála nemcsak a megtisztulás, hanem a megtisztítottak összegyűjtésének záloga is. Urunk, tisztíts össze bennünket egymással – zárta igehirdetését.

Az úrvacsorás istentisztelet után Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke megnyitotta a második ülésnapot melynek első ünnepi blokkja a húszéves Magyar Református Szeretetszolgálatról szólt. Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke úgy fogalmazott: „születésnaposunk van”, majd felkérte Czibere Károlyt, a Református Szeretetszolgálat elnökét, hogy adjanak hálát közösen az elmúlt két évtizedért.

Czibere Károly emlékeztetett: húsz évvel ezelőtt éppen a Zsinat hagyta jóvá a Magyar Református Szeretetszolgálat elindítását. Az azóta eltelt idő szerinte azt bizonyította, hogy ez nem egyszerűen egy szervezeti vagy intézményi vállalkozás volt, hanem: – Egyértelműen az Úr ügye. Isten küldte a szolgálatot a katasztrófák áldozataihoz, a kisemmizett, nyomorúságban és nincstelenségben élő emberekhez, és ő adott újabb támogatókat, önkénteseket és szolgálattevőket – hangsúlyozta az elnök.

A kezdetekről szólva elmondta, hogy a szeretetszolgálat egyetlen lelkipásztorral, Fodor Gusztáv szolgálatával és egymillió forinttal indult, majd az évek során árvízi, vörösiszap-katasztrófához kapcsolódó, földrengések utáni, valamint háborús menekülteket segítő szolgálatokig jutott. Külön megjegyezte azt is, hogy az ukrajnai háború kitörése után negyvennyolc órán belül kétezer önkéntes jelentkezett a szeretetszolgálathoz.

Czibere Károly szerint az országnak nem pusztán egy újabb segélyszervezetre volt szüksége, hanem olyan református segítő szervezetre, amely számára az egyházi háttér nem teher, hanem erőforrás. – Csak Jézussal van értelme harcba szállni a nyomorban élőkért – fogalmazott az elnök, utalva arra is, hogy többen javasolták már a szeretetszolgálat címerében szereplő zöld zászlós bárány lecserélését, ám a szervezet ragaszkodik Krisztus-központú jelképiségéhez.

A szeretetszolgálat elnöke hangsúlyozta: a szolgálat legfontosabb célja mindig az volt, hogy a református gyülekezeteken keresztül, a gyülekezeteket erősítve végezze munkáját. Nem az a fő kérdés – mondta –, hogy országosan mennyi csomag, program vagy önkéntes jelenik meg, hanem az, hogy az adott gyülekezet látja-e a környezetében élő rászorulókat, és vállal-e értük szolgálatot. A Filemon szolgálat példáját említve elmondta: két év alatt 620 gyülekezetben lett Filemon önkéntes, ami szerinte annak jele, hogy az egyház él, és tele van segíteni vágyó, diakónusszívű testvérekkel.

Katona Viktória ügyvezető igazgató személyes történeteken keresztül mutatta meg a szeretetszolgálat gyülekezeti jelenlétét. Felidézett egy ózdi édesanyát, aki egy szegregátumban arról beszélt neki: az ő gyermeke lesz az első a családban, aki érettségit szerezhet, mert hatéves korától segítették a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai. Egy másik történetben egy gyermekotthonban élő kisfiú örömét idézte fel, aki iskolakezdéskor ugyanolyan füzetet kapott, mint társai, és ezzel legalább egy dologban nem kellett hátrányban éreznie magát.

Beszélt a vörös kód idején végzett utcai szolgálatról is, amikor munkatársaik egy fagyhalál szélén lévő hajléktalan férfit találtak meg és segítettek biztonságos helyre. Felidézett egy határ menti történetet is: egy háború elől menekülő édesanya félelemből nem akarta átengedni háromhetes gyermekét a segítséget nyújtóknak. Katona Viktória akkor csak ennyit mondott neki: „Én szeretni jöttem.” Az ügyvezető igazgató szerint a szeretetszolgálat lényege éppen ez: – Képessé tenni és felemelni az embereket, mert az élet megmentése elsőbbséget élvez mind fizikai, mind lelki értelemben – tette hozzá.

A jubileumi megszólalásokat követően a zsinati tagok videós összeállítást tekintettek meg a szeretetszolgálat húsz évéről. Steinbach József ezután a Zsinat nevében ajándékot adott át a szolgálat képviselőinek. A püspök köszönetet mondott a szeretetszolgálat munkatársainak és önkénteseinek, hangsúlyozva: – A hirdetett Ige mellett a szeretetszolgálat a Krisztus szeretetének látható, mozdulatokban megjelenő bizonyságtétele.

A következő napirendi pontban Mészáros László protestáns tábori püspök terjesztette elő a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökségének 2025. évi beszámolóját. Jelentését rövid visszatekintés, személyügyek, missziók, külkapcsolatok és a szolgálat örömei mentén foglalta össze.

Mint mondta, az elmúlt esztendő több területen is gyarapodást hozott a szolgálat életében. Az alapító okiratban megfogalmazott feladatok ellátása mellett több laktanyában is érzékelhetően szélesedett a katonákkal való kapcsolattartás. Külön kiemelte az újonnan bevonulók megszólításának lehetőségét: több helyen már nemcsak a tábori lelkészi szolgálat bemutatására kapnak alkalmat, hanem tematikus előadásokat is tarthatnak a kiképzés hat-nyolc hetes időszakában.

Mészáros László arról is beszámolt, hogy a parancsnoki állomány egyre több helyen tartja fontosnak a tábori lelkész jelenlétét, tapasztalatát és tanácsát. A lelkipásztorok részt vehetnek gyakorlatokon, speciális képzéseken, és több helyen már a kiképzési tervekbe is beépülhet mindaz, amivel a tábori lelkészi szolgálat gazdagítani tudja az alakulat életét.

Személyi ügyekről szólva jelezte: a szolgálat állományában jelenleg tizenhét tábori lelkészi és egy adminisztratív segítői státusz van. Roboz Péter korábbi szolgálattevő visszatért a Dunántúli Református Egyházkerület aktív lelkipásztori állományába, ugyanakkor idén január elsejétől Bogáti Attila hadnagyként csatlakozott a tábori lelkészi szolgálathoz, és Szentesen, a II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezred tábori lelkészeként teljesít szolgálatot. A Zsinat a protestáns tábori püspökség éves jelentését elfogadta.

A folytatásban Gér András László zsinati tanácsos a zsinati szakbizottságok éves beszámolóit ismertette. A testület a beszámolókat megtárgyalta és elfogadta. Ezt követően Gér András László a közegyházi intézmények és szolgálatok éves beszámolóit foglalta össze. A beszámolók alapján körvonalazódott, hogy az intézmények tavaly is széles körű szakmai, oktatási, egészségügyi, diakóniai, kiadói és adminisztratív feladatokat láttak el, miközben több területen a finanszírozás, az infrastruktúra, az eszközpark, a humánerőforrás és az adminisztratív terhek jelentettek kihívást.

A Zsinat a továbbiakban döntött a 2026. évi pedagógusi, illetve hittanoktatói, diakóniai, valamint lelkészi díjakról is.

A tanácskozás záró napirendi pontja az egyházi jelképekről és névhasználatról szóló törvényjavaslat második olvasata volt. A testület az első ülésnapon már részletesen megtárgyalta a javaslatot, különösen a református lelkipásztori palást védelmével, használatával és a paláston elhelyezhető jelképekkel kapcsolatban. A Zsinat végül egyhangúlag elfogadta az egyházi jelképekről és névhasználatról szóló törvényt, amely július elsejétől lép hatályba. A törvény célja, hogy rögzítse a Magyarországi Református Egyház védett elnevezéseit és jelképeit, valamint megalapozza az esetleges visszaélésekkel szembeni egyházi és világi jogi fellépést.

Az ülés végén Steinbach József megköszönte a zsinati tagok munkáját, áldott pünkösdi ünneplést kívánt, majd Isten áldásával zárta a májusi zsinati ülést.