„Excellenciád, aki ott forgolódik, ahol a történelmet csinálják, benn is és künn is, akinek a keze európai vonatkozású szálakat oldoz és köt, akit minden társaság ezen a világon örömmel és büszkeséggel vallana tagjának, excellenciád leginkább nálunk van itthon” – szólt a 150 éve született gróf Bethlen Istvánhoz (1874–1946) Ravasz László a Budapesti Református Egyházközségben csaknem egy évszázada. Az akkori miniszterelnököt – aki 1921-től töltötte be ezt a politikai tisztséget – ugyanis az egyházközség „egyhangú lelkesedéssel” presbiterré választotta – írta meg az Egyházi Hiradó című református egyháztársadalmi és belmissziói hetilap 1927 márciusában. A Szegedi Református Egyházközségben kiadott újság közölte Ravasz László és a miniszterelnök eskütétel utáni beszédét.
Gróf Bethlen István (1874–1946)
A presbiterség „a gyökere és forrása minden tisztségnek” – mondta beszédében Ravasz, és hozzátette: „Aki ebben az egyházban tisztséget visel, magasat vagy alacsonyt, az presbiter; a presbiterek egymástól a munkák minősége és a hatáskör tekintetében különböznek csupán.” A reformáció ünnepéhez közeledve érdemes elgondolkodnunk, miként is tekintett Ravasz a presbiterválasztásra. A püspök hangsúlyozta, hogy „mikor századokon keresztül a református egyház a presbiterválasztásnál mindig morális cenzust tartott szem előtt és soha sem világi vagy anyagi cenzust, akkor ez a felekezet az igazi arisztokratizmusról adott korszakos és követésre méltó példát.”
Ravasz László természetesen külön is köszöntötte a református miniszterelnököt: „Itthon van közöttünk gróf Bethlen István is. Engedje meg excellenciád, hogy azt a tényt, hogy Magyarország miniszterelnöke létére a budapesti egyházközség presbiteri tisztségét elfogadta, bizonyságtétel és vallomástétel gyanánt fogadjam el excellenciád részéről. Olyan vallomás gyanánt, hogy
mi a világi állapotunkban nem juthatunk olyan magasra, hogy még mindig ne legyen megtiszteltetés számunkra az, hogyha az Isten szőlőskertjében, testvéreink bizalmából, az ő munkáját végezhetjük.”
Az esküt tett presbiterek nevében Bethlen István válaszolt a püspöki köszöntésre: „Amidőn a magam, valamint presbitertársaim nevében mély tisztelettel és hálával mondok köszönetet azért a kitüntetésért, amelyben kálvinista testvéreink részesítettek akkor, amikor presbiterekké választottak, bizonyos meghatottsággal gondolok vissza harmincéves emlékeimre.” Bethlen ezután visszaemlékezett arra, amikor első alkalommal lett presbiter, még fiatalon, Erdélyben. Mintegy három évtizeddel korábban ugyanis a Maros-Tordai Református Egyházmegyéhez tartozó Mezősámsond községben már betöltötte a tisztséget.
„Ott kezdem a működésemet újból, huszonnyolc év után, ahol elkezdtem huszonnyolc évvel ezelőtt” – fogalmazott Bethlen, aki szólt az azóta eltelt hosszú időről is. „Azóta egy világ változott! Szent István ezeréves birodalmából csonka ország lettünk: elvesztettem a szülőfalut, elvesztettem a szülőföldet, megcsonkult ez az ország, talán megváltoztak az emberek is, meg az irányok, a szenvedélyek, a szeretet: és mindaz, ami gyermekkorunkban körülvett és amihez hozzá voltunk szokva, megváltozott.”
A Budapesti Református Egyházközség új presbitere szerint az átalakult világban van, ami nem változott, és nem is változhat: „a kötelességteljesítés parancsszava”. „Ha valami ezen a téren változott, úgy az csak az lehet, hogy ezekben a nagy és nehéz időkben kétszeresen kell teljesítenünk kötelességünket hazával, nemzettel, anyaszentegyházzal szemben. Avval az anyaszentegyházzal szemben, amelynek ma nehezen kell küzdenie a hitetlenséggel, a nemtörődömséggel és a gonosz indulatokkal” – fogalmazott Bethlen István miniszterelnök presbiteri esküjének napján, utat mutatva akár számunkra is: „Tudatában kell legyünk annak, hogy a hazának előmenetele, annak nagysága a hazaszeretettől függ, és a hazaszeretet az igazi szeretet vallásán alapszik, hogy a szeretet vallása csak rendezett egyházban élhet, és ezért az egyházzal szemben minden hű fiának kötelességét teljesítenie kell.”
A szerző történész, újságíró, presbiter, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető docense, a Szabad Föld munkatársa.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!