Gondolatban visszamegyek az apostoli korba, az első keresztyén gyülekezetek szervezetéig, és közben a Kárpát-medencei tapasztalatok, emlékek között kutatgatok. Sokszor hallottam gyülekezeti lelkipásztoroktól egy-egy beszámoló vagy esemény kapcsán a „gondnokom, presbiterem” kifejezést. Ha volt idő és olyan lelki környezet és kapcsolatom a lelkipásztorral, akkor rákérdeztem: neked van gondnokod és presbitered? Lehet-e, és ha igen, akkor van-e gondnoka a lelkipásztornak?
Az óegyház gyülekezeteiben is – pogány vagy zsidó hátterüktől függően – voltak presbiterek, diakónusok, írásmagyarázók és más feladattal megbízott tisztségviselők. Ők voltak a lelki, az anyagi és a szellemi vezetők. Az apostolok munkatársai olykor maguk is tanítottak, de bizonyos esetben gondoskodtak, „gondnokoskodtak” is. Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelében sok olyan névvel találkozunk, ahol az általuk ellátott feladatot is megnevezi az apostol. Az egyik kedvencem Fébé, aki vállalta, hogy Korinthusból Rómába viszi a levelet. Mekkora kockázatot és felelősséget vállalt magára ezzel a szolgálattal! Az idősebb korosztály még emlékezhet azokra a diakonisszákra, apácákra, akik a Fébé nevet vették fel, jelezve ezzel a névazonossággal az általuk vállalt ügy komolyságát.
Az egyik erdélyi szász gyülekezetben osztották meg velem még diákkoromban a gondnoki titoktartás iskolapéldáját. A gyakori rablások, tatár, török betörések és pusztítások nyomán keletkezett károk gyors helyreállítása érdekében titkos helyen tárolták az értékes tárgyakat. A gondnokok évszázadokon át őrizték a titokkal együtt a láda kulcsát, és ha kellett, a tartalékhoz nyúltak a gyülekezet érdekében. Szívfájdalommal gondolok ezekre a történetekre, amikor az elmúlt évtizedekben elnéptelenedett szász falvak gyönyörű templomait, oltárképeit, orgonáit, kézimunkáit olykor pusztulófélben látom. Bizony, egy-egy tapasztalt, alázattal forgolódó, bölcs falusi vagy városi bácsi, néni nagy ajándék a gyülekezet és a lelkipásztor számára. Védői ők anyagi és lelki értékeknek egyaránt, de lehetnek a lelkipásztor gondnokai is. (Különleges helyzet: a közismert erdélyi szász író-lelkipásztor, Eginald Schlattner, A fejvesztett kakas című regény szerzője egyedül maradt a rothbergi templomban, sem hívek, sem gondnok nem hallgatja az igehirdetéseit. Temploma még van, gondnoka már régen nincs.)
Lelkipásztoraink vajon ilyen értelemben használják-e a birtokos raggal az elnöktársuk tisztségének a megnevezését? A püspöknek az egyházkerületi presbiteri elnök a gondnoka? Vajon az egyházmegye esperesének is van gondnoka? Tartok tőle, hogy sok intézményirányítási feladattal leterhelt kolléga feledkezik meg a delegálás nehézségeiről és véli úgy, a gondnokot is neki kell irányítania. Nem tévedünk, ha a gyülekezetet bizonyos vonatkozásaiban, megnyilvánulásaiban szimfonikus zenekarhoz hasonlítjuk. Nemcsak az első és a másodhegedűs összjátékára gondolok, hanem a karmesterünkre, aki engedte, hogy a kezét átszegezzék, aki kottát adott a kezünkbe, amelyben van szünetjel és kereszt bőséggel. Csak oda kell figyelnünk ezekre, mert másként elveszítjük a nélkülözhetetlen összhangot.
Váratlan élethelyzetekben újból felvetődik a kérdés: van-e a lelkipásztornak gondnoka? És ha igen, ezt egyházi törvény vagy a gyakorlat határozza meg? Amikor a lelkipásztor tanulmányi útra megy, ha egyéb tisztségbeli elfoglaltsága is van, vagy amikor Isten tartós betegség próbája elé állítja, kire hárulnak a feladatok? Ki gondoskodik a helyettesítésről, a korábban előjegyzett feladatokat ki tartja számon? Meggyőződésem, hogy ilyenkor sokszor nincs jobb gondnoka és presbitere a lelkésznek, mint a saját házastársa, felnőtt gyermekei, akik nemcsak aggódnak és féltik, hanem tudják, melyik könyvet kell bevinni a kórházba, mi a kedvenc étele, mennyit szabad vagy kell sétálnia, mi az a munka, amit még vagy már elbír. A család és a presbiterek, ők együtt szövik azt az ima- és szeretethálót, amely megóv attól, hogy a hirtelen reánk zuhanó tehetetlenség idején magunkba roskadjunk – azaz attól, hogy gondnok nélkül maradjunk.
A szerző a Hosszúpályi Református Egyházközség lelkipásztora.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!